Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-05-25 / 3. szám

53

54

Én tehát az oszlató hatást sem tarthatom baktériumok küzdelme eredményének; hanem úgy magyarázom, hogy az előidézett új gyuladás termékei át meg át itatják, megduzzasztják, föllazítják a változásra nem igen hajló régi termékeket, szóval olyan állapotba juttatják, mintha újonnan képződött termékek volnának. A hevenyés gyuladás termékei különben is hajlandóbbak az eloszlásra, ezt pedig még elő is segíti a rendkívül fokozott vér- és nedvkeringés. E magyarázatból egyszersmind az is következik, hogy a jequirity hatásával valószínűen lehet eredményeket elérni, de nem igazolhatók a Wecker vérmes reményei, hogy a trachomát így biztosan meg lehet gyógyítani.

A jequiritynek ható anyagát még eddig nem ismerjük. A szüretien jequirity-készítményekhen nagy számmal található olajszerű csöppek azt gyaníttatták velem, hogy talán ezek a hatóanyag csöppjei, annyival inkább, mert a gyuladásos szem váladékába is átmentek. Hogy azonban ez az alkoholban oldható olaj nem lehet a ható anyag, arról meggyőzött, hogy a megszűrt folyadékban olyan csöppek nem találhatók, s hogy az alkoholos kivonatból kiváló sötétsárga gyántás anyag hatástalan. Hippel kapott Gáhtgenstől olajszerű aetheres kivonatot, a melynek erős jequirity-szaga van, s a belőle készített emulsióval sikerűit typus szerinti gyuladást támasztani.

Lehetne talán, véleményem szerint a jequirity hatása módját a mustárliszt analógiájára is értelmezni. Erre nézve vannak érintkező pontok. így a mustármag illó olaja a fehérjenemű myrosin hatására válik szabaddá; a myrosin 6o° C.-nál megalszik, tehát hevítés megszünteti a mustárliszt hatását. A megnedvesített liszt a bőrön erős gyuladást támaszt, mint a hogy a jequirity pora a kötőhártyán. Azonban a 'jequirity mindenesetre sokszorta gyöngébb hatású, mint a mustármag. Próbáltam vallyon a jequirity is hat-e a bőrre. Gyors hatása nincs. Ennélfogva, hogy kellő ideig nedvesen tarthassam, jequirity-port nyállal összegyúrva kis óraüvegben collodium és gyapot segítségével hermeticusan illesztettem karomra. Két nap múlva levettem ; a bőr csak érzékeny volt. Újra arra a helyre kötöttem két napra; ennek elteltével a bőr vörös volt s papulás emelkedések mutatkoztak rajta. Harmadik fölkötés után másfél nap múlva kellemetlen égetést éreztem karomban. Levételkor a bőr igen vörös volt az óraüvegtől elkerített helyen s ez alapon számos csoportos genyedéses hólyag székelt, melyek részben nagyon lapos, vékony- j falú hólyagokká folytak össze. Egyszerű védőkötés alatt a kinyomogatott hólyagok barnán elvarosodtak s aztán egy hét folytán lehámlással gyógyultak, fényes fölszintes hegedőseket hagyva vissza. Ebből az egyetlen kísérletből nem mernék ugyan messzevágó következtetéseket vonni s nem is akarnám elvitatni, hogy hátha csak mechanikai izgatás útján támadt ez a bőrgyuladás, annyival ke- 1 vésbbé, mert jequirity-s víznek hermeticus fölkötése a víznek a bőrön át történt felszívódása miatt eredménytelen lett; de ha ama bőrgyuladás csakugyan a jequirity hatásának bizonyulna, akkor analógia is lenne a hólyagos bőrgyuladás és hártyás kötőhártya-gyuladás tekintetében a jequirity-s gyuladás és a pemphigus között, melynek kötőhártyai croupos esetét közölt volt klinikánkról is Somogyi Zoltán dr. a »Szemészet« 1882-iki évfolyamában.

A jequirityvel elérhető eredményekről már is számos közlés jelent meg; de a kísérletezők nem hogy a kérdést tisztázták volna, inkább csak a bizonytalanságot növelték. A Weckertől »kétségtelenekül« kitűzött tételeket jó részben megingatta a tapasztalás. Még olyan közlések is történtek, melyek szerint jequirity-vel nem is sikerül gyuladást előidézni. Viszont pl. Osio igen szerencsétlen eseteket írt le. Némely leírások szerint a gyuladás csak a pannus föltisztulására hatott, a kötőhártyai bántalom változatlan maradt; mások szerint a pannus maradt változatlan a kötőhártyai bántalom gyógyult. Az iránt sincs megegyezés, hogy a kötőhártyai bántalomnak melyik alakjára van oszlató hatással; Wecker ugyanis a valódi trachoma ellen ajánlja, Deneffe éppen ilyen esetekben nem látott hatást. A közlések nagy része arról szól, hogy még a legerősebb gyuladás után sem láttak semmiféle jó eredményt.

Klinikai tapasztalatainkat nem fogom ez alkalommal taglalni, csak annyiban szólok még róluk néhány szót, a mennyiben a Wecker-féle tételekre világot vethetnek. Az első tétel, hogy t. i. jepuirity-vel hártyás gyuladást lehet támasztani, s hogy ennek fokát szabályozhatjuk, csakugyan kétségtelen. Ellenben tarthatatlan a második tétel, hogy a gyuladás a corneát nem veszélyezteti. Olyan

nagyfokú chemosisok támadhatnak, melyek a cornea táplálkozását csak úgy megakaszthatják, mint pl. blennorhoea acuta esetén. A részben pannusos cornea nemcsak pannusos részén, hanem tiszta részén is mindig fölázik, fölszintesen elzavarodik, bár aztán ismét megtisztul. Láttuk azt is, hogy makacs idült blennorrhoeában szenvedő szemen kisfokú, de azért heves fájdalmakkal járó gyuladástól az előbb egészen tiszta corneán homályok támadtak és maradtak vissza, bár szerencsére kis fokúak. Az egyik föntebb közölt esetben (3.) pedig a nagyfokú gyuladás kiterjedt elhegedést okozott a corneán, melynek azelőtt a felső részén volt vaskos pannus, de alsó fele tiszta volt. A harmadik tétel szerint gyorsan gyógyulnának a granulatiók, bár ezt a »rapidement« kifejezést később szükségesnek látta Wecker úgy értelmezni, hogy e régi orvosló módhoz képest mondta a gyógyulást gyorsnak. A mi tapasztalataink szerint valami gyors gyógyulásról szó sem lehet. A 2—4 hétig kórházban tartott betegek közül egyetlen egyen sem láttunk teljes gyógyulást, még a legnagyobb fokú gyuladás előidézése után sem. Nem igen változik kivált a pannus, úgy hogy csak egy esetben láttuk, hogy a látás tetemesen javult. Azonban a trachoma-csomók határozottan kisebbednek. Nagyon sajnálatos, hogy az illető betegek, bár szivükre kötöttük, üem tudósítanak további sorsukról; pedig az egyik újra látott esetből azt lehet következtetni, hogy az oszlás processusa még hosszú ideig eltart. Egy másik esetből pedig valószínű, hogy a jequirity-s gyuladás után az argentum nitricummal ecsetelés vagy a kékkövezés eredményesebb, mint a nélkül.

Ezekben foglaltam össze, a miket tapasztaltunk. Megvontam következtetéseimet, melyekre vizsgálataim és a másokéi, kivált Hippeléi jogosítottak. Iparkodtam bebizonyítani, mily hibás eljárás az, mikor a baktériumok szereplését rántják elő még olyan hatások kimagyarázására is, melyek sokkal egyszerűbb, természetesebb módon értelmezhetők.

A jequirity-re is kimondta egy oly neves szakember, mint Sattler, hogy baktériumoktól van a hatása. Az e fölfogással rokon általános orvosi gondolkozás hitelt ád neki s talán szánakozva tekint rám, a ki a baktériumos theoria kompromittálásának tekintem, ha még a jequirity hatását is ugyanarra a kaptára iparkodnak verni. Kísérleteimből merített erős meggyőződésem, hogy a jequirity hatása nem baktériumoktól van; ámbátor ismerve a meddő vitatkozásokat, melyeket baktérium ellenesek és baktérium védők Liebigtől Kochig folytattak, nem igen kecsegtethetem magamat avval a reménynyel, hogy az ellenkező véleménytieket más meggyőződésre bírhatnám. Alig is lehet mai napság remélleni, hogy az egyik fölfogás védője a másiknak hívét meggyőzhesse. Bizonyos pontig objectiv erősségekkel harczol egyik is, másik is, de azontúl csak a meggyőződés vértje védi, mely mindig hágy megtámadható helyeket.

Mennyire értem e fölolvasásommal czélt, azt a t. Orvosegyesület bölcs Ítéletére bízom.

Függelék. Értekezésem kidolgozása után jelent meg a »Fortschritte der Medicin« 1884-iki 3. számában két újabb közlemény, mely fejtegetéseimet megerősíti. Ez utólagosan tudomásomra jutott közleményeket kivonatosan itt ismertetem.

Neisser (Boroszló) kísérletei szerint 1. a baktériumtól mentes készítmény éppen olyan hatásos, mint a friss, baktérium tartalmú folyadék, és hatásos marad, míg baktériumtól mentesen eltartható, a beléje jutó baktériumok megrontják a hatásosságát; 2. tenyésztett bacilusokkal lehet ugyan hurutot előidézni, de typus szerinti gyuladást nem; 3. sem a gyuladásos szem váladékában, sem a gyuladt szövetekben bacillusokat találni nem lehet, a található coccusok ugyan olyanok, mint a milyenek az ammóniákkal támasztott szemgyuladás váladékában is megvannak és belőlük bacillusokat tenyészteni nem lehet, a gyuladás pedig a jequiritys szemről más szemre át nem oltható ; 4. hogy a gyuladást egyszer kiállott szem kevésbbé fogékony újabb gyuladás keltése iránt, ezt megmagyarázzák a szöveti változások, és ez sehogy sem tekinthető azonosnak a fertőző betegségek után bekövetkező immunitással. Bakterium hatása ellen szól az is, hogy az előidézhető gyuladás erőssége a készítmény erősségétől és a bekenések számától függ. N. szerint bizonyára valami alaktalan növényi erjesztő van a jequirityben. Az, hogy a levegőben levő ártalmatlan mikroorganismusok a jequirity-3*