Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-01-27 / 1. szám
5 6 ható; a háttér olyan, mint a jobb szemen, csakhogy más nagyítási viszonyok alatt mutatkozik. — Látjuk tehát itt oly hályogképződésnek kezdetét, mely rendkívül hatalmas lencsepujjfadással együtt jár. Ha a lencsetoknak spontán repedése egyáltalában a lehetségek közzé tartozik, akkor az tartalmának túlfokozódott kóros gyarapodása mellett még a legjobban lesz érthető. Említésre méltó, hogy Zander és Geissler is (Die Verletzungen des Auges) a lehcseállomány dagadása következtében létrejövő spontan tokrepedésnek lehetőségét elfogadták. És minthogy betegünknek jobb szemében a hályogképződés a legnagyobb valószínűséggel hasonló módon ment végbe mint a baloldaliban, talán megengedhetem magamnak a feltevést, hogy az említett kóresemény nála valahogy csakugyan megtörtént : főleg miután rajta oly tünemények folytak le, a minők szándékosan végrehajtott discissio után is felmerülhettek volna. A jelenvolt hályog különleges minőségének köszönhető valószínűleg a folyamatnak szerencsés kimenetele is. — (Atropin-oldatot becseppenteni a beteg nem engedett. A jobb szemen pedig szerettem volna ezt tenni, a netalán jelenlevő synechiák kiderítése és a hályogmaradvány közelebb megtekintése czéljából; a bal szemnél szívesen mellőztem, félvén hogy hatása által a Fontana-féle űr elzáródhatnék.) Arczorbánczból keletkezett periorbititis egy esete ; exophthalmus, cornea fekély, iridokyklitis és hályog-képződés. Gyógyulás. Közli Dr. Karafiáth M., egyetemi szemklinikái gyakornok. (Vége.) Igazolják-e ezen felfedezések Gráfé gyanúját, vagy általában csak a szemürben elterjedt gyuladási folyamat magában véve szerepel-e indító ok gyanánt az egyelőre még függőben marad. — Gräfe nézete arczorbáncznál tett észleléseken alapúi, melyek szerint a megvakulás a szemüri zsírszövetnek kis fokú, sőt néha ki sem mutatható kóros változásai mellett is beáll. De tekintetbe kell vennünk, hogy a szemüri megbetegedések összefüggése arczorbánczczal oly aránytalanúl gyakori más aethiologikus mozzanatokkal szemben, hogy nem csodálkozhatunk, ha épen arczorbáncz mellett észlelünk gyakran amblyopiát. Fronmüller is közölt idevágó 13 esetet, de ezek egyike sem ad felvilágosítást a látóideg kóros elváltozásának természetéről1). Helyesen jegyzi meg Berlin »nem függhet-e a megvakulás a látóideg valamely részének megbetegedésétől, mely része épen helyi okoknál fogva különös sérülékenységgel bír«. És ezen bizonyos része az idegnek a foramen opticumban látszik helyet foglalni. Emellett szól Horner* 2 3) is, ki az amaurosis okának a látóidegre a foramen opticumban gyakorolt nyomást tartja. Véleményét boncztani és górcsői leletekre alapítja, melyeket egy exophthalmust előidéző periostitis folytán meningitisben elhalt egyén látóidegén talált. Az idegnek a foramen opticumban fekvő része összenyomott, dimensióiban megkisebbedett; saját szövetében sehol gyuladás nyoma található nem volt, de a külső és belső burka közötti laza kötőszövetben újonnan képződött, fejlődésük minden időszakát mutató sejtek egész tömege foglalt helyet. Ezen esetben az amaurosis függetlenül a meningitistől, jóval annak keletkezése előtt állott be, maga a periostitis pedig nem orbánczból eredt. Berlin mellett szól Samelsons) közlése is, melyszerint orbitalis lobfolyamattól független, amblyopia centrálissal járó retrobulbaris neuritisnél szintén a foramen opticumnak megfelelő idegrészleten voltak legkifej ezettebben észlelhetők a kóros elváltozások. Hogy épen a foramen opticumban fekvő látóidegrészlet praedisponálhat kóros folyamatokra, az elvégre már a boncztani viszonyoktól is nyer támaszt. Ez az egyedüli hely, melyben az ideg szűk és szilárd falú csatorna által vétetik körül; szemüri gyuladásoknál egyszer-másszor épen ezen szűk csontcsatorna képletei eshetnek a folyamat alá, lobos infiltratio pedig a térviszonyokat itt *) Berlin : Krankheiten der Orbita. Gräfe-Sämisch : Handb. d. prakt. Augenhlk. 1880. VI. k. XI. f. 528. 1. 2) Horner: 1. c. 71. h 3) Samelson: Gräfe A. f. O. 1882. XXVIII. k. I. f. felette kedvezőtlenekké teheti. Hogy pedig orbáncznál aránylag gyakrabban fordulhat elő ezen körülmény, azt nem csodálhatjuk mert épen az orbáncznál gyakran van diffus, a szemürnek mélyébe hatoló gyuladás. Még egy észlelést említek azon nézet mellett, hogy nem specifikus tényező befolyásának kell tulajdonítani az orbáncznál keletkezett amaurosist. Ugyanis gyakran vakultak meg szemek a felső fogak carieséből kiindult szemüri phlegmonénál, annélkíil, hogy utóbbi orbánczos jellegű lett volna1). Itt a fogcariese és az amaurosisnak együttessége feltűnő, és még sfbcs okunk itt specifikus tényezőket keresni, mért tegyük ezt éppen az orbáncznál, a hol sokkal közelebb álló magyarázatot találunk. Tillmans-váá található egy esete fíulchinson-nak szintén kétessé teszi ezen specificum befolyását. H. esetében az arczorbáncz mindkét szemre ment át, a beteg delirált, a lefolyás súlyos volt és 6 hét múlva a jobb szemen látóidegsorvadás teljes amaurosissal fejlődött ki, míg a bal szem megmenekült. Mindkét szem tehát látszólag egyenlően volt megtámadva és csak az egyik szemre hatott volna a veszélyes specificum, míg a másikon nyomokat sem hagyott hátra? Végül megemlítem még a prognosisra nézve legkedvezőtlenebb szövődményeket az agy és burkainak részéről. A szemüri csonthártya gyuladása különösen a szemür felső falán, boncztani viszonyoknál fogva könnyen vonhatja a körfolyamat keretébe a koponyaiir tartalmát is. A szemüri zsír és sejtszövet gyuladása az idegburkok útján az agyburkokra terjedhet; a vena ophthalmicában thrombus képződésre adhat alkalmat, mely tova terjedhet az agy venosus sinusaiba; meningitis, agytályog stb. fejezik be a gyuladási folyámat lánczolatát. Bayer*) közöl egy ily esetet, melynél arczorbáncz következtében két oldali phlegmone-orbitalis, és ennek a vénák mentében való tovaderjedése folytán halálos meningitis keletkezett. Hornernek fentebb említett esetében — mely nem volt orbánczos eredetű — csonthártyagyuladás a szemür felső falának cariesét s ennek kapcsán meningitist hozott létre. A gyógykezelést illetőleg a csonthártyagyuladás és phlegmonera vonatkozó ismert általános szabályok érvényesítendők. Gräfe*) e pontra nézve következő tanácsod ad: »ha heveny csonthártyagyuladás okozza a tekének nagyfokú protrusióját, akkor az mindig suppurativ természetű s ilyenkor kedvezőtlen kimenetek miatt —- mint minő a szeműri csontfalak kiterjedt cariese, nem szabad haboznunk a genyüreg megnyitásával, illetőleg a szeműr mélyébe ejtendő próbabeszurásokkal. Ha ellenben a zsír- és sejtszövetnek genuin infiltratiója van jelen, nemcsak tanácsos bekövetkezendő szétoszlás reményében elhalasztani a megnyitást, hanem megengedhető a várás ha biztosan bebizonyúlt is, hogy a genyedés már beállott, mivel ily módon legczélszerűbben választhatjuk majd a megnyitás helyét, akár a kötőhártyatasak, akár a bőrfelület felől.« Hogy éles eszközzel járván a szem közvetlen szomszédságában kellő elővigyázattal legyünk, az magától érthető. Erre vonatkozó példákat találunk Berlin munkájában Scott-tó\ ki egyik nagyobb szemüri verőeret metszett át és Bénául-tói ki a szemtekét szúrta meg. —- Ezért vezessük a kést úgy hogy lapja az orbicularis izom rostjaival párhuzamos legyen, hegye és éle pedig ne a szemteke felé irányuljon, mert a beteg valamely mozdulatával legkönnyebben sérthetnők meg legdrágább szervét. Gräfe tanácsát követve inkább megfelelő borogatások, felszivók alkalmazása által, főleg pedig nyomókötéssel igyekezzünk a lobtermények eloszlására és felszívódására hatni. A nyomó kötés kettősen ajánlható, mivel észszerűen alkalmazva jelenlevő lagophthalmusnál a corneát káros külbehatások ellen védi, másrészt legerélyesebben hat az exophthalmus visszaterelésére. Helyi vérelvonástól sokan, mint pl. Berlin is nem nyerték a várt eredményt. Klein és mások ellenkezőleg nyilatkoznak. Mindenesetre az egyes esetekben más-más javallat forogván fenn, a vérelvonás sem fogja mindenütt az óhajtott eredményt nyújtani. Igen heves, nagyfokú gyuladásos tünetek mellett megkísérthetjük a *) Schwendt: Ueber Orbitalphlegmone mit consecutiver Erblindung. Inaug. Diss. Basel. 1882. rtf. C. f. A. 1882. 516. lap. 2) Bayer: 1. c. 3) Gräfe: KI. M. f. A. I. 50. 1.
