Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-01-27 / 1. szám

halántéktáj nadályozását, de csak heveny esetekben. Ugyanez áll a hideg alkalmazását illetőleg. Esetünk a következő: Piringer Borbála, 35 éves, már több ízben szenvedett arcz­­orbánczban. M. évi juniushó 20-ikán újra arczorbánczöt kapott, nagy forróság érzete és láz kíséretében. Két nap lefolyása után az orbáncz a szemhéjakra is terjedt át, ezeken oly nagy duzzanatot keltett, hogy azok spontán nyitására képtelen volt. Az orbáncz mintegy 7—8 napig maradt a szemhéjakon, melyeken borsónyi, majd még nagyobb hóíyagok emelkedtek, felfakadtak, és meg­lehetősen sok genyt ürítettek. A duzzanat, fájdalom- és lázzal együtt egy hét múlva leszállt, ekkor azonban a jobboldali felső szemhéj alatt, közel a belső zughoz egy kis, borsónyi, kemény göb támadt, mely maga csak kissé, a szomszédságában levő csontszél azonban igen fájdalmas volt. Ezen göböcske a közelebbi hét lefolyásában már az egész felső szemhéj alatt látszott elterjedni, azt feltűnően kidomborítván. A szemhéji duzzanat, mely nem tűnt volt el egé­szen, most újra fokozódott, midőn a szemteke feltűnő módon mind kijebb tódult az orbitából, kiveresedett, a szeműrben és jobboldali homlokfélen a koponyatetőre s a torkáig kisugárzó tompa, majd felette éles fájdalom állott be, mely miatt a vizes dézsát nem vihette fején, mint eddig szokta volt, látása pedig egyre és feltű­nően fogyott. Állapota orvos és kuruzsló kenőcsei ellenére sem akart javulni. Julius 9-ikén meleg pépek több napon át való használata után, a felső szemhéj alól kevés sűrű sárgás geny kezdett szivárogni. Julius n-ikén láttuk először a betegét. Arczán a lefolyt or­báncz nyomai friss rózsaszínű hegek alakjában még láthatók voltak, szintúgy a szemhéjakon; a jobboldaliak azonban duzzadtak, piszkos veresek, különösen a felső, melyen mélyebbre terjedő, a bőrt kissé redőző, fehéres, rendetlen hegek látszottak. A vastag felső szemhéj a nagy mértékben kiálló tekén lecsüng, de nem fedi azt teljesen; spontán nem emelkedik. A teke és szemüreg felső fala között egy kemény, nyomásra nem igen fájdalmas s a mélyben némi hullám­zást gyaníttató, nem mozgatható, nagy mogyorónyi, körülírt daga­nat foglal helyet. A szeműr felső szélére gyakorolt nyomás, vala­mint a teke hátra tolásának kísérlete igen fájdalmas. A szemhéjak szétfeszítésekor legjobban győződhetünk meg arról, hogy a szemteke nagy mértékben kitodult üregéből, és a szemüreg tengelyétől eltérve lefelé irányítja a cornea csúcsát. Kötő­hártyája valamint a szemhéjaké is sűrűén belövelt, savósan duz­zadt; a cornea felülete bágyadt, alsó felében közel a vízszintes déllőhöz, a nyílt szemrésnek megfelelő helyen epithelfoszlást mutat, szürkésen borús. A felső szemhéjnak felemelésénél a teke felé kidomborodó, vaskos, sötétvörös kötőhártyán alig gombostűfejnyi nyilást lehetett észrevenni, melyből egy csepp sárgás geny szivárgott ki. A nő járóbetegeink rendelő óráján jelenvén meg, behatóbban nem vizsgáltatott meg. Az említett daganat mélyében genyt gyanítottunk, mely már készített magának elfolyásra útat, de a szűk nyíláson elég gyorsan és teljesen nem ürülhetett ki. Utóbbit tehát késsel kitágítottuk, de geny helyett csak vér, nyomásra véres savó jelent meg. A beteg azonnal nem maradhatván klinikánkon, bekötött szemmel bocsátottuk el, azon utasítással, hogy még az nap jöjjön vissza; mi azonban csak julius 22-ikén láttuk meg újra. A próba beszúrás után fájdalmai kissé enyhültek volt, de midőn az exophthalmus nemcsak hogy nem szűnt, sőt ellenkezőleg fokozódott, látása pedig feltűnően rosszabbodott, ezzel együtt pedig a fájdalmak újra hevesebbek lettek, következő állapottal jött klini­kánkra. A szemhéjak sötétebb vörösek, vastagabbak mint első itt­létekor, a szeműr felső széle alatti daganat nem kisebbedett; a szemrés nyílt, kötőhártyák sötétvörösek posztószerűek, a tekén a cornea felső szélét földhányászerűen borító chemosis. A cornea felülete bágyadt, vízszintes déllője alatt, egy harántul a belső cor­­neaszéltől majdnem a külsőig terjedő jókora mély, szürkésen infil­­trált alapú és szélű fekély. A csarnok rendes, de zavaros csarnok­­vizet tartalmaz. Az iris szövete duzzadt, szálazata elmosódott, színe szenyes, a pupilla szűk, szögletes, fényre nem hat vissza, a terüle­tében látható lencse szürkésen zavaros. A protrudált szemgolyó visszatolásának megkisértése fájdalmat okoz, szintúgy az orbita felső szélére gyakorolt nyomás is, de kisebb -mértékben. Jobb szem csak 2 méterről olvas ujjakat, bal szem visusa = 6/e , E. Gyógykezelési eljárásunk következőben állott. A beteg szembe napjába 5-ször csöppentettünk egy-egy csepp i'U-os atropinoldatot, szürke higanykenőcsöt alkalmaztunk a homlokra, s mivel itt ekzé­­mát okozott, később csak a szemhéjalatti daganatra, másságéval egybekötve, és napjában 3-szor egy-egy óráig meleg szegfűtéás borogatást a szemre, melyet aztán kötés alá helyeztünk. Két nap múlva a protrusió szemlátomást leapadt, a chemo­sis megszűnt, a cornealis fekély feltisztúlt, a pupilla pedig fel- és lefelé felszabadulván a lencse mellső tokjáról, ezen irányban meg­nyúlt négyszögalakot nyert. Julius 31-ikén a protrusió teljesen eltűnt, a szemhéji vizenyő leapadt, a daganat kis borsónyi göbig fejlődött vissza, a cornealis fekély széle reperáló folyamatnak indult a cornea körül csekély cil. injectió még látszott. Most csak a kö­tést és atropinbecsepegtetést folytattuk. Augusztus 8-ikán a fekély helyén már heg képződött, mely a szélek felé elmosódott; az izgalom a tekén teljesen megszűnt, de a pupilla nem akart tágulni. A szem most és kötés alatt maradt, a felső szemhéjra azonban, mely még mindig lomhán lecsüngött és mozdulatlan veratrin-kenőcsöt alkal­maztunk, emellett 2 °/„ -os Pagenstecher-kenőcscsel massiroztuk a corneát, a homályok feltisztulása czéljából. Augusztus 19-ikén a beteget hazabocsátottuk. A protrusiónak nyoma sem volt jelen, a felső szemhéj még vaskos, lecsüngő, de már csekély pislogó moz­gást végez. A felső orbitaszél alatti daganat helyén, porcz kemény, lapos lemezszerű, kiemelkedő képlet tapintható. A kötőhártyákon hurut, a cornea vízszintes déllője alatt mintegy 4 mm. hosszú, 2—3 mm. magas sűrű szürkésfehér, szélei felé mindinkább elmo­sódó, világosabb szürke, fénylő felületű heg; az iris színe piszkos­szürke, a pupilla pedig az előbb leírt hosszúkás négyszögalakjában fényre nem reagál; a lencse szürkésen zavaros. A szemfeszülés rendes. A látóélesség feltűnően javult, = 6,36. Később, aug. 27-ikén betegünk újból felvétetett a klinikán ptosis műtét végett, mely Eversbusch szerint, némi módosítással, s egy i s mm. magas bőrlebeny kimetszésével Szabó tanársegéd által végeztetett. Minthogy azonban a mélyebbre terjedő hegek prima intentióra kedvezőtlen viszonyokat nyújtottak, az eltávolított lebeny sebhelyének összevont szélei a varratok kivétele után mintegy */s cmnyire szétváltak. A seb sarjadzásnak indulva később elhegedt, de a ptosis is megmaradt. Ezóta beteg hetenként többször bejár massagera; a felső szemhéj most elég jól emelkedik, úgy hogy rendes nézésnél nem takarja el a pupillát egészen, azonban a szemhéjnak a hegedés és széle közti része vörös és oedemásan duzzadt. Látóélessége jobb szemén szept. 30-ikán = 6/36. A leírt esetben, mely mintegy mását képezi Hotz említett esetének, az előzmények tekintetbe vétele mellett a kór megisme­rése nem ütközött nehézségekbe. Az említett daganat az orbánczos tünetek elmúlása után ke­letkezett ; helye, fejlődése, a vizsgálati lelet kétségen kívül helyezték, hogy itt a szeműr felső szélének csonthártyája van bántalmazva, annál inkább, minthogy az egész folyamat a szemürszéli periostitis typiküs képét mutatta. Midőn beteget először láttuk, a csonthártya­­gyuladás a tetőpontját már elérte volt, a genyképződés be volt fejezve, a geny már útat tört volt magának a kötőhártya-tasakba. Hogy csak kis tályog volt jelen, azt részint beteg kimondásából következtethetjük, melyszerint alig észrevehető genyszivárgást ész­lelt, másrészt azon körülményből, hogy a felső szemürszél alatti daganat nem kisebbedett meg. Ugyancsak ez és a daganat felett tapintott álhullámzás bátorított bennünket arra, hogy a tályog­áttörési helyén mély próbabeszurást ejtsünk. Várakozásunk, a hátra­maradt geny kiürülése, nem teljesedett. A folyamat azonban nem érte volt még végét, s lehet, hogy a beszúrás mechanikus ingerül Szolgált annak tovaterjedésére. A periostitishez nagyobb kiterjedésű zsír- és kötőszövetgyuladás szegő­dött, melynek jellegző tünetei: a szemhéj körének sötétvörös színe, a'nagyobb protrusió, chemosis, fokozott fájdalom félremagyarázha­­tók nem voltak. Épen a protrusió ezen fokozódása növelte ä lag­­ophthalmust is. ipely a máris megtámadt corneán nagyobb kitérje-

Next

/
Thumbnails
Contents