Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-01-28 / 1. szám
17 18 (amblyopia ex anopia) — hanem a kettőslátás elnyomása miatt (ambi, ex diplopia suppressa). Graefe ineggyőzőieg kimutatta, hogy egyoldali szürkehályog miatt operált fiatal egyéneknek kétszemi közöslátásuk lehet, daczára az egyik szem zavaros és nagyobb képeinek. Egy szemen iridectomiált és ezen az oldalon rossz alkalmazkodással biró egyének kétszemi nézés alkalmával nem jeleznek a tárgyakat kisérő árnyakat, míg az operált szemen magában nézés alkalmával zavaró árnyéktünemények által nagyon bántva vannak, — úgyhogy a műtött szem a másikkal együttműködés alkalmával tisztább látásra képes, mint a míg magában néz. A „szórtkörök elnyomása“ kifejezés az élettanban eddig hazátlan fogalom, pedig a szemészek által székiben használtaik és nélkülözhetlen magyarázatot képez számos kórjelenségre ; Graefe sokszor támaszkodik reá kórodai fejtegetések alkalmával.2u) Mivel a kancsalítók elvesző látásáról régóta azon felfogás van elfogadva, hogy egész látótér részek érzékletei cselekvőén leküzdetnek, ezért már eleve valószínűnek kellett lenni, hogy az érzékietekből sokszoros kisebb részletek is cselekvőén kirostázhatók. Ha kísérleti eredményeim és a belőlük vont következtetések (mint várom) beigazolódnának, akkor a „szórtkörök feldolgozása“ nem volna többé ismert tartalom nélküli kifejezés, hanem cselekvő lelki folyamatot (processus psychicus jelentene, mely az észrevevésben megy végbe és mely az érzéki szerv épéleti és kóros állapotától bizonyos fokig függetleníthető.20 21) Egyúttal kórodai útmutatások is lennének levonhatók azon irányban, hogy sokszor előnyösebb a zavaros képeket meghagyni, mint szemüvegekkel „javítani,“ mivel a szórtkörökből az egyik szemen a másik szemhez a kétszemi nézésben illő ingerületek könnyebben vergődhetnek az észrevétel felszínére, mialatt a kétszemileg használhatlanok zavar nélkül elviseltetnek, vagyis elnyomatnak. Atalánosan ismeretes, hogy egyoldali hályog miatt műtötték addig mig a másik szem jól szolgál, ezen szemet nagy szóródási körei daczára sem szokták behunyni, és még sem lesznek láttompulatosokká, míg viszont a javító szemüveget az általa létesülő szabatos képek daczára elvetik. Ezen tény a fenti fejtegetésekből érthetővé válik. Azon gondolat is feltolakodik, hogy kisebb fokú izombénulásoknál a kettősképek egyeztetése (fusio) könnyebben jön létre, ha egyszersmind szórtkörök uralkodnak. Elő áll azon sejtelem is, hogy az irányvonalak szerint egyenlőtlen nagyságú retinális képek eseteiben, melyekben különben kétszemi tisztalátás nem állhatna elő, sőt kettőslátás támadhatna, a kétszemi egyeslátás szórtkörök által még lehetővé válik. Ezen esetekben a szórtkörök úgy szerepelnének, hogy az ingerületek kiválasztását az úgysem mathematikusan szabatos elrendezésű azonos pontok szerint könnyítenék; a közelbenézésre vonatkozólag a két kép egyesítésére menő törekvést a stereoskópos látás előnyeiből ki lehetne ugyan magyarázni, azonban a kétszemi távolbanézésre vonatkozóan a képek egyesítésére indító előnyt nem volna könnyű egyébb elég hatásos tényezőben találni mint abban, hogy kétszemi nézésnél az érzékietek zavaró részei kivettetnek. Azon tények is ide sorolhatók, hogy üvegekkel nem javított rövidlátással bírók távolban két szemmel többet ismernek fel, hogy délköri részaránytalauságban szenvedők kétszemileg jóval többet látnak, hogy különben teljesen épszeműek képeiben a szabálytalan astigmatismus által okozott tökéletlenségek kétszemi nézésnél kiegyenlíttetnek,22) valamint az is, hogy távol álló, épen még felismerhető tárgyak nézésénél véleményképezés előtt több másodperczig feszülten odatekintünk. A kétszemi látás azon működése, melylyel az érzékietekből részeket kivetni képes, mely tehát gátló tevékenységben áll, véleményem szerint lélektanilag és pedig az észrevevőnek az észrevételhez cselekvőén hozzájáruló szerepéből értelmezendő. Ha pedig ez így áll, akkor azon kivető tevékenységet gyakorlat által könnyebbé tenni és fokozni lehet. — Ez a folyamot 20) Pl. az Arch, f. O. II. 2. 184 1. 22—26 sor. — Ezzel szemben lásd Donders, Refr. Anom. 217 1. 30— 34 sor. 21) Hogy a beálló kifáradás csak agyi vagy egyszersmind látóhártyai kimerülésnek veendő, kérdés alatt áll. 22) Donders, Refr. anom. 462, 3ik bekezdés. — A 471 lapon 35—37 sorban közölt kísérlet nagyon emlékeztet saját kísérleteim eredményére. egyszersmind arról is tesz tanúságot, hogy ugyanazon érzékietek változott képzelési működések (Vorstellungsthätigkeiten) mellett más észrevételekre vezethetnek.23) Minthogy ezen szemlélődések kísérletekre támaszkodnak, azon várakozásra is jogosítanak, hogy műtötték, kiknek szemei különben kétszemi összemüködésre képesek, ezen tevékenységükben, még ha az alkalmazkodás hiányos is, kettős pupilla képzése által sem fognak zavartatni, sőt hogy képkettőzések nem is fognak tudomásukra jutni, — mint ezt előző értekezésünkben már állítottuk, hivatkozva arra, hogy utóbb, (jelen fejtegetéseinkkel) az indokolást megadjuk. Az előadottakra összesen visszapillantva nem kerülheti el figyelmünket, hogy bennük a kétszemi látásnak egy általános épéleti tulajdonsága nyilvánul, mely abban áll, hogy a két látóhártyának azonos ingerületei az észrevételbe kiemelhetők, a nemazonosak viszont az észrevételből kiejthetők. A módozatok tekintetében, melyek között a kétszemi közös látásnak ezen tulajdonsága nyilvánul, már is a következők állapíthatók meg, A kétszemi látás-működésnek anyagát az egy-egy alkalommal jelenlevő egyszemi projectiók összesége képezi. A kétszemi egyeslátáshoz az azonos projectió irányok nélkülözhetlenek, de elégségesek is. A látóhártya képeknek egyenlőtlen szabatossága eseteiben is a képekben találkozó azonos projectiók a közöslátásba és a kétszemi észrevételbe felvétetnek. Minden nemazonos projectió a kétszemi észrevételből cselekvőleg kivethető. Nemazonos ingerületek az észrevevésböl könnyen eltűnnek, ha olyan tárgypontoktól származnak, melyek ama disparat ingerületeken kívül azonosakat is szolgáltattak. A nevezettek legkönyebben eltűnnek, midőn maguk is olyan látó-elemeket értek, a melyek más tárgypontoktól a kétszemi észrevételbe átmenő azonos ingerületekben is részesültek, — kevésbbé könnyen, midőn őket olyan látóelemek közvetítik, melyek más tárgvpontoktól azonos ingerületeket nem nyertek. Mind a két eshetőségre példákat felhozott kísérleteim adnak. Tárgypontoktól csupán nemazonosan vetett ingerületek egyoldalúan szintén eltűnhetnek. Még olyan ingerületek is kivethetők a kétszemi észrevételből, melyek csupán az egyik szemen támadtak. A két utóbbi eshetőség fenti kísérleteimben nincsen részletesen kimutatva, sőt fokozatos begyakorlás nélkül kimutatásukra irányozott kísérletek rendes szeműeknek alig fognak azonnal sikerülni. Azonban folytonos igyekezet ezen irányban is a legnagyobb tökélyre képes a kétszemi látás cselekvényét vezetni, mint ezt a váltakozó kancsalítás esetei legalább az egyik eshetőségről fényesen bizonyítják. A másik eshetőséget igazoló példaképen elmondhatom, hogy többszörös megkísérlés után nyugodtan és várakozólag tartott látótengelyek mellett nekem most már sikerül a 7. számú stereoskópos kísérletemben említett 2' és" pontokat, valamint az ugyanott (a jegyzetben) említett Donders’ féle kísérletnek 3 számú vonalát és hasonlókat leküzdeni. Rendes szemű alig jut azon helyzetbe, hogy az azonos projectió-irányok megválasztását és a nemazonos ingerületek leküzdését érvényesítse. Sokféle kóros esetekben az idegkészüléknek ezen rendes képessége azonban nagyon hasznosnak és erősödésre alkalmasnak bizonyul. Gyakorlása csak akkor okoz kárt, midőn mindég az egyik látóhártyának összes ingerületei az észrevételből szünet nélkül kiszoríttatnak, mint ez egyoldali állandó kancsalításnál és ízombénulások elhúzódó eseteiben történik és csakugyan látástompulatra (amblyopia ex diplopia suppressa) vezet. Hering tanárnak „középvonali kettős szem“-ébe a tárgyalt képességet nem tudom beilleszteni. A „szórtkörök feldolgozása“ és „leküzdése“ is általa csak annyiban nyer alapot, a mennyiben a szórtkörök nemazonos részeinek a kétszemi észrevételből kivetése jön kérdés alá. A mindegyik szemen egészen azonosan fekvő szórodásos képek nyomán származó rosszlátást kétszemileg megjavítani, szintúgy az egy szemmel magában nézés által nyert észrevételeket vele szabatosabbakká tenni nem lehet. (Vége a 2. számú értekezésnek.) 2S) Donders, A. f. O. XIII. 1., 45. — Fenti nézeteimben azonkívül megerősítettek : Donders, A. f. O. XVII. 2., 1. Volkmann A. f. O. V. 2. — Hogy valljon élettani közleményekben van-e valami idevágó, nem tudom. A Helmholtz pliys. Opt.-ban foglaltaknak, úgy vélem, a fentiek nem mondanak ellen.
