Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-01-28 / 1. szám
i5 szórtkép közepén is fogja keresni.13) Midőn iridectomia a szórtkörök alakjában változást okoz, hamar öntudatra fog vergődni az a tapasztalás, hogy a képzelet, mely addig a tárgyat a szórtkörök közepe után kereste, most már téves, — és a képzelet az érzéki működés új módozatáról szerzett tapasztalások szerint hamar át is fog alakulni és az új látási viszonyokhoz törődni. Időközben pedig az egyén a tárgyallást az iridectomiált szem szerint, midőn ez egymagában működik, csak az észrevett egész fényes felület nyomán, tehát bizonytalanul lesz képes megítélni. Ha azonban a mütött szem a másik szemmel társasán néz, akkor azon kényszer is járul működéséhez, hogy a szórtkép területén az azonos látóelemeket érvényre juttassa; és ha a másik szabatosan látó szem által nyújtott érzékietek vezérül szolgálnak, akkor a szórtkörös foltok területén belül levő azon pontok fognak uralomra és kétszemi összeolvadásra jutni, melyek látóelem és a projectio vonala szerint a másik szemmel azonosak. Az érzéki észrevétel a másik szem ösztönzésére az azonos látóhártyapontok szerint választ a meglevő ingerületekben. Egy legközelebb iridectomiával gyógykezelt egyén hamarább fogja ítéletét a tágyállások felől helyreigazítva találni, ha kétszemi látása van, még ha az alkalmazkodás a műtött szemen hiányos is, mint ha csak az operált szemmel magában nézhet.14) Ha az új szivárványhártyabeli nyílás tisztább látást enged meg, mint a régi pupilla, akkor egyszemi nézésnél oldali (excentrikus) rögzítés fordulhat ugyan elő, kétszemi nézésnél azonban (hasábok használása nélkül) az azonos pontok kényszeruralma alatt az összeműködés a másik szemmel mégis a régi pupilla szerint fog megtörténni.15 16) Mivel a tárgyalás alatt levő esetekben az egyik szemnek sok képpontja mellett a másiknak ugyanannyi képfoltja (szóródási kör) jön kérdésbe és mivel a szórodásos képben, mely az irányvonalak szerint a másik szemben levő szabatos képpel egyenlő nagyságú, voltaképen egymás mellett annyi azonos nagyságú csak fényszegényebb de szabatos kép rejlik, a mennyi csapelemet10) egy szórtkor érint: ezért a fenti kísérletekből és az azokhoz az imént fűzött elmélkedésekből következik, hogy kétszemi közös látás, daczára az egyik szem látóhártyáján levő szórtköröknek, mindaddig lehető, míg a két szem látóhártyáján mindegyik tárgyponttól egyebek között legalább azonos pontok is megvilágíttatnak. A kétszemi egyes látás létesülésére feltételnek tehát nem az látszik, hogy a két szem képe egyenlően szabatos legyen, hanem az, hogy mindegj’ik Szem érzékidében azonos projectiós vonalak is forduljanak elő. Ezen feltétel mindenesetre teljesítve van, ha a retinális képeknek, szóródási körök daczára, az irányvonalak szerint egyenlő nagyságuk van,17) azonban olyan eseteket is foglal magában, melyekben a látóhártyai képeknek ezen említett módozata nincsen meg. így egyenlőtlen nagyságú retinális képek alkalmával megeshetik, hogy azon látóelemek, melyeknek ingerlése az 13) Hogy italában egy szórtkor után csak egy tárgypontot keresünk, az is a képzelet műve és nem az érzékiéiben gyökerezik. Az utóbbi szerint nem lehet különbséget tenni, hogy a szórtkor nyomán öntudatunkra jutott ingerület egy tárgypontnak szétterült fényéből, vagy több tárgypontnak egyenként egyesült fényéből származott- e. Ilyen kérdésben ugyan rendszerint gyorsan támad határozott véleményünk, azonban csak már előbb szerzett tapasztalásoknak és esetleg a másik alkalmazkodó szemnek segítségével. 14) A Graefe-Saemisch Handb. III. k. 340 1. 9. sorban mondottaknak e szerint némely esetben semmi, másban csak mulékony érvényök lehet. Az idézett A. f. O. II. 2. 177-ből nem vehetem ki, hogy Graefe felfogása az enyémet kizárná. J5) A fenti kísérletek némelyikében a szórtkörökbeli azonos pontoknak kiválasztása és a másik rendes szemnek képeivel összeolvadása akadályozva volt a rekesz mozgásainak gyors volta és ezzel a szórodásos képnek a látóhártya felett gyors ellejtése miatt, — és a kiválasztás és összeolvadás csak lassú és mérsékelt fokú rekesz-ingatásoknál vált lehetségessé. -— Ha az azonos látóhártya-pont nincsen a megfelelő szórodásos folt területébe befoglalva, akkor a szórodásos foltot okozó tárgypont nem látható kétszemileg egyesen. 16) Tág pupilla szaporítja, szűk pupilla kevesbíti ezeket. IT) Csekély nagysági különbségek, az azonos látóhártyakeríiletek (Volkmann) tana szerint, itt nem veendők figyelembe. A felsorolt kísérleteknél is üvegek vagy a kétszemen különböző alkalmazkodás (atropin és eserin) vétettek igénybe, melyek által a retinális képek nagysága némileg különbözővé tétetett. — Itt és ezen egész értekezésben az irányvonalak és az irányozási vonalak (Richtungslinien u. Visirlinien) közti különbséget (Helmholtz 1. c. 99 és 531 1.) figyelmen kívül hagyhatni véltem. azonos projectiós vonalak létrejöveteléhez szükséges és melyek a kétszemi egyeslátást lehetségessé teszik, épen csak szórtkörök keletkezése által részesülnek ingerületben. Ezen tételek mellett, a fenebb előadott kísérleti eredményeken kívül, köztudomású kórodai tények is bizonyítanak. így az, hogy egyoldali alkalmazkodási bénulással biró egyének kétszemileg olvashatnnk; hogy a két szem fénytörésének mérsékelt különbsége mellett stereoskópos látás lehetséges ; hogy egy szemen iridectomiált távollátók és túllátók olyan tárgyak nézésére, melyekre alkalmazkodásuk nem elégséges, a két szemet együtt használni képesek; hogy mindkét szemen, de nem felelkezően, szivárványhártya kimetszésnek alávetett egyének azon tárgyakat, melyek fénytörésük vagy alkalmazkodásuk területén kívül maradnak (pl. rövidlátók, midőn a távolba néznek) nem veszik észre kettősen. Mindez nem volna lehető, ha az észrevételnek változhatlanul a szórtköröknek nem azonosan fekvő középpontjai szerint kellene történni, és hogyha nem inkább már az is elégséges volna, hogy a két szem mindegyikében a kérdésbe jövő azonos pont a megfelelő szórtkőrnek valamely (mindegy bármelyik) része által ingereltessék. Hogy azon esetben, melyben a két szemen szabatos, de egyenlőtlen nagyságú képek vannak (pl. midőn szemüvegekkel kiegyenlített fénytörési különbség van) a képek ritkán olvadnak egygyé, és hogy átalában különböző üvegek a két szem előtt ritkán töretnek, az nem mond ellen, sőt inkább erősíti a mondottakat. Ilyenkor ugyanis a különbözően nagy képek miatt csak kevés képpont eshetik azonosan a két látóhártyára. Fénytörési különbségben szenvedők különböző üvegeket valóban könyebben fogadnak el, ha ezek a két szem közti különbséget ugyan kiegyenlítik, azonban mindakét oldalon még szórtköröket meghagynak, pl. M 6 D és 4 D, javítva — 4 és — 2 D-val.18) A fentiek nyomán érthetővé lesz az is, hogy a fénytörés szerint különböző szemű emberek a két retinális képnek nem egyenlő szabatosságában álló állapotukat szívesebben elviselik, mintsem azt tűrnék, hogy teljesen szabatos képekhez egyenlőtlen képnagyság árán jussanak. Hogy kétszemi látás akkor is lehető, a midőn mindakét szemen szórtkörök vannak olyan elhelyezéssel, hogy az azonos pontokat központkivülien és pedig mindegyik szemen másképen foglalják magukban : az mind kóros esetekből következik, a melyekben a két szemen iridectomia nem felelkező irányban végeztetett és az alkalmazkodás hiányos, mind pedig azon kísérletemből kiderül, melyben a két rekesznek a szemek előtt ellentétes irányban mozgatása mellett a tárgyakat nyugalmasaknak láttam. 2. A kísérleteimből folyó második következtetést kevesebb bizalommal átalános érvényébe foglalhatom szavakba, mivel a kísérleti eredményeknek nagyobb átalánosságban megerősítése még hiányzik. Azon jelenségeknek összefoglaló méltatása jön itt szóba, rpelyek szerint az egy szemmel látott szórodásos képből részek a kétszemi nézés alkalmával eltűntek. Ezen eltűnésből a stereoskópos kétszemi Scheiner kísérletnél (14 lap. 7 szám), tehát a meglátás szempontjából legegyszerűbb, bár az egyeztetés tekintetében legkedvezőtlenebb kísérletnél, már mutatkoztak félreismerhetlen nyomok. Ezek határozottabbak voltak nagyobb fényfoltból álló retinaképeken, a rekesz mozgatásainál, még kifejezettebbek fekete pontokon és vonalakon, és igen feltűnőek terjedelmes tárgyakon. Az eltűnés nyilvánulatai azon tétel felállítására késztetnek, hogy a kétszemi látásban nem csak két különböző érzéki benyomásból egy harmadik közepes alakulhat,19) hanem, hogy a szemek egyikének vagy másikának érzékidében a kétszemi közös látásra nézve akadályos részletek a közös működés alkalmával ki is ejthetők. A kétszemileg észrevett kép ennélfogva lényegesen kevesebbet is tartalmazhat, mint az egy-egy szemmel észrevett képek összege vagy közepese. Ezen tétel a járatos kórtani felfogások mellett nem tartalmaz semmi váratlant. A kancsalítók tompalátásáról régóta az a nézet van elfogadva, hogy az nem láttompulat látáshiány 18) Mindakét szem elé — 4 D alkalmazni gyakorlatibb volna ugyan, azonban itt a két szem közti különbség kiegyenlítése jött szóba. 19) Wheatstone, Volkmann, Donders és mások kísérletei szerint. — i6 —
