Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-12-02 / 6. szám
. 1 — 117 — 118 — ban van elhelyezve a 20 ágy, mely a 8oo betegre menő forgalmat közvetíti. A kicsiny tanterem alig képes befogadni a hallgatóságot. Ez, első tekintetre meglep bennünket tarkaságával. A sötét férfiruhák közzé virágos viganók vegyülnek. A nagyobbára fiatal leányok többsége tiszteletre méltó komolysággal hallgatja a mester szavait, akad azonban olyan is, ki minden pillantás után a beteg conjunctivára, szükségesnek tartja mosolygó szemeit végig jártatni a férfi hallgatóságon is. Egészben véve azonban a tanár dicséri szorgalmukat s értelmiségüket. Hölgyeket, elszórva más egyetemeken is láthatunk, de ily tömegesen sehol, a mennyiben számuk csak a Pflüger 30 hallgatója között már 6—7-re megy. Az orosz tanulónők ezek, kiket egy újabb keletű kormányrendelet eltiltott a nihilista elemekkel saturált Zürich látogatásától s a kik most mindnyájan Bernbe sereglettek. De a Pflüger auditóriuma nemcsak a hölgyek nagy száma, hanem azon köztársasági szellem által is kitűnik, mely benne uralkodó. Az élénk szellemű, mozgékony és nagyon barátságos tanár csaknem mint egyenrangúakat tekinti hallgatóit, leczke közben társalog s élezel velők s nagyon kevés híja, hogy hallgatói előadását is félbe nem szakítják közbeszólásaikkal. E modorban mindenesetre van egy kis tulság, de kis megszorítással alkalmazva nagyon alkalmas az a tanulók ragaszkodásának, szeretetének megnyerésére. A mi a tudományos anyagot illeti, Bernben nagyon szembeszökő a szem fejlődési rendellenességeinek igen nagy száma. Látogatásom alkalmával egyszerre volt alkalmam látni egy látóideg colobomát microphthalmussal, egy ptosis congenitát s egy coloboma palpebrae-t dermoiddal. Ezenkívül láttam egy torzképződésekben gazdag családot. Az anya mindkét szemén teljes aniridia lencsehomályokkal ; a nagyobbik fiú mindkét szemén mikrophthalmus (egyik oldalon egészen sorvadt teke, másikon coloboma iridis és cataracta) ; a második fiúnál ismét aniridia hydrophthalmussal; a harmadik, még szopós fiúnál mindkét szemen aniridia, hátsó polaris cataracta s egyik oldalon arter, hyaloidea persistens; egy leánynál végre mindkét szemen aniridia és art. hyal. persistens. A bemutatott 5 gyermek közül csak egyetlen leányka szemei épek. Pflüger ez esetekben a fejlődési rendellenességet intrauterinalis betegségnek tulajdonítja. Minden esetre érdekes példái az öröklés nagy befolyásának a torzképződésekre s érdekes a fokozat a colobomától föl, az iris teljes hiányáig, melyeket (bizonyára változott körülmények között) ugyanazon oknak kellett létrehoznia. Nagyon figyelemre méltó egyszersmind a tapasztalat, melyet Pflüger a fönnemlített egyik hydrophthalmusnál tett. A teke kisebbítésére ugyanis a szokásos beavatkozáshoz nyúlt. A rendes és csekély sértéssel járó műtételt hatalmas vérzés s ezt lassanként a teke zsugorodása követte. Ezért Pflüger mindenkit óv hydrophthalmus esetén, a czélra különben sem vezető encheiresisektől. A felsoroltaknál reám nézve még érdekesebb volt az erythropsiának egy esete Graefe-féle hályogműtét után, annyival is inkább mert e kérdéssel foglalkozott nem régiben e lapok hasábjain nagyérdemű tudósunk, Hirschler tr. Tudjuk, hogy ő a vöröslátást Graefe műtét után a nagy colobomának tulajdonítja, s a tüneteket a szembe jutó tetemes fénymennyiség hatásából magyarázza. Az említettem esetben azonban a föltevés nem fogadható el. Az illetőnél ugyanis a hályogkivonás occlusióval végződött és csak később alkalmazott iridotomia nyitotta meg a pupillát. Ez azonban nem nagyobb a rendes közép pupilláknál s így túlságos fénymennyiség átbocsátására nem alkalmas. Hozzáteszem még, hogy az erythropsia a második műtétel után csak két évre jelentkezett, noha ez idő alatt már a pupilla nagyságában nem állott be változás. Miután pedig a fönnebb érintett magyarázat esetünkre nem alkalmazható; föl kell tennünk legalább is annyit, hogy ama hypothesis a vöröslátás okait nem meriti ki és hogy e tünemény kielégítő magyarázatát még keresnünk kell. De, hogy Pflügerre visszatérjünk, fel kell sorolnom még nehány eljárását, hogy sok tekintetben eredeti egyéniségét föltüntessem. Élénken emlékezünk még a londoni congressuson kifejtett nézetére, melyből kifolyólag ő, az általános áramlattal szemben, atropint használ a másodlagos glaucoma némely alakjainál. Nem kevésbbé eredeti, hogy keratitis fasciculosánál az erélyes (és alig szükséges) égetést alkalmazza vagy cuprum sulfuricumhoz nyúl. A tonometert is csak klinikáján láttam rendszeres használatban. A jodoformot szereti s nemcsak — a nála fölöttébb ritka — pannus trachomatosus ellen, hanem a könyútak kifecskendésére is használja. Műtételeknél az antisepsis híve. 4°/u-os bór és 1 l/2 °/o-os carbol-oldatot használ. Az utolsó száz extractió közül nem volt egyetlen vesztesége. Ez eredményt Pflüger az antisepsisnek tulajdonítja. Ezzel ellenkezőleg Horner újabb időben azt tapasztala, hogy a fertőtlenítő szerekbe vetett bizalma nem volt egészen jogosult. A kitűnő klinikus s a tudományos világban osztatlan rokonszenvnek s elismerésnek örvendő tudós volt az egyetlen, kinek eredményei az antisepsis alkalmazása óta — egy időre — lényegesen javultak. Extractióit most is salycil- vagy bóroldat használata mellett végzi, sikerei azonban — saját beismerése szerint — most már rosszabbak, mint minőkről a londoni congressuson referált. Úgy látszik tehát, hogy az ideiglenes kedvező eredményt akkor sem az említett szerek okozták. A kedvező sebgyógyulás föltételei pedig sehol sincsenek meg nagyobb mértékben mint nála. A zürichi közkórház, melyben az egyetemi klinika 20—22 ágya elhelyezve van, maga is igen kedvező helyen, a város széléhez közel, csekély magaslaton fekszik s jó levegő dolgában ritkítja párját, de minden tekintetben kitünőbb még Horner magán-intézete, melyben a hygienikus előnyökkel igazi kényelem, sőt a magasabb osztályokban nem csekély fény van egyesítve. A két intézetben Horner oly nagy betegforgalmat ér el, mely nem egy kis helvetiai, hanem bármely nagyobb egyetemnek is elegendő volna. Hallgatói számát illetőleg is messze túlhaladja schweizi collegáit. Horner-ről mint klinikusról e lapokban más alkalommal hosszabb tudósítás jelent meg, s így én ezúttal csak a jeles szemész nehány therapeutikus különösségére szorítkozom. Felemlítem nevezetesen, miszerint H. blepharitis ellen jodtincturát használ s ugyan e szerrel keni a bőrt kitágult könnytömlő felett. A hatással mindkét esetben meg van elégedve. Szélen fekvő porczhártya-fekélyeknél eserint ad, ha hypopium van is jelen. Ulcus serpensnél cserin, chlorvíz vagy jodoform kerülnek sorba. „Ez utóbbinak hatása kitűnő“. A jodoformot ezenkívül még csak extractió után alkalmazza kezdődő genyedés ellen. Egy esetben hatása meglepő volt, a mennyiben a genyedést teljesen föltartóztatta. (Megjegyzem azonban, hogy a lob műtét után csak négy napra lépett föl s az ily esetekben enyhébb szerek is sokszor segítenek.) Ectropium ellen csak Streatfield és Snellen műtétéit használja. Utóbbinál két kacsot alkalmaz s a tűket mindjárt a szemhéjszélnél szúrja be, a conjunctiva és tarsus közt vezeti le az az átmeneti redőig s csak itt szúrja át a bőrön. Eredményei igen jók. Cataracta perinuclearisnál tokhasítást végez, az utólagos punctió előnyét azonban nem használja föl s ezért a kiterjedt discissiót elitéli s ő maga inkább sokszor operál, mintsem nagyobb terjedelmű tokhasítást végezzen. Insufficientia internorum esetén sohasem operálja a rövidlátóbb szemet, mert ilyenkor protrusio, convergentia és kettőslátás léphet föl. Horner klinikáján a tanuló rövid idő alatt az ismeretek egész tárházát szerzi meg. Praktikus kiképzés czéljára ez talán minden külföldi intézet között legjobban ajánlható. Az orvosi szempontból kevésbbé érdekes genfi egyetemet ellenben — azt hiszem — bátran mellőzheti az utazó. Klinikai közlemények. III. Kiválóan nagy idegen test a szemben. Közli Csapodi István dr. klinikai gyakornok. Az a számtalan közlemény, mely a szem sérüléseiről eddig megjelent eléggé illusztrálja e sérülések lehetséges módjainak végtelen sorát, habár köztük bizony'os csoportok különböztethe-T
