Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-07-22 / 4. szám

«3 84 C) Az élettani visszafejlődés már a harmadik időszakban jelentkezik. A lencse régibb elemei a később fejlődők által a közép felé szoríttatnak folyton növekedő nyomás mellett, ott azon változás alá esnek, mely a mag és kéreg közti kiilömbség­­nek alapját képezi. így az alkalmazkodási szélesség már a gyer­mekkorban kisebbed ik. A lencserostok szélessége kívülről befelé haladó irányban fogy. A legfelületesebb réteg rostjai vastagok, sima hatoldalú prismákat képeznek. Hasonló réteg héthavi foetus lencséjében is található, de rostjai később az újabb rétegek fejlődése követ­keztében lelapulnak, és finoman fogazott kontúrokat nyernek mint ez felnőtteknél a mélyebb rétegekben látható. A mélyebben fekvő szomszédos rostok fogazata egymásba illik, ezen fogadott­ság azonban már zsugorodási tünet. A magvak gömbalak helyett ellipticus alakot vesznek fel. A kezdődő maghalál (Kerntod) tünetei fellépnek, mihelyest vala­mely rost mindkét végével egy csillagsugárhoz ért. A magvak a korral járó ezen elhalása mindinkább periphericus rostokban áll be. A lencserostok aggkori elváltozása a régibb rostok vegy­tani változásaiban, nagyobb nedvhiányban rejlik. Az epithel-sejtek az aggkorban alacsonyabbak, a proto­plasma zsugorodott. Egyes sejtek magvai bizonytalanokká lesz­nek vagy teljesen elvesznek, a tok vastagabb és csikóit lesz. III. A beteg lencse boncztana. A) Cataracta senilis. Förster szerint a lencsében tisztán megkülönböztethetni a tiszta sárga magot és az ezt körülvevő üvegtiszta corticalist. Ezen megkülömböztetéssel egyidejűleg és oki összefüggésben is a lencseállományban zavarodások mutat­koznak, melyek eleinte vékony rétegben a mag felületére és a mag egyenlítője két oldalán levő keskeny övre szorítkoznak. Ezen homályok 4 főalakkal bírnak: I. rövid fehér vona­lak, melyek megszakadt vonalban a mag egyenlítőjét körül fog­ják ; 2. vékony fehér felhőcskék, melyek a mag egyenlítőjének egyik oldaláról a másikra terjednek vagy az egyik oldalon meg­maradnak ; 3. mint fehér csíkok, melyek déllő irányában a mag felületén foglalnak helyet s a sarkok felé megvékonyodnak ; 4. ködszerű, szabálytalan rajzolatok a mag-egyenlítő táján annak egész kerületében. A hályog fejlődésével a concentrikus vonal­szerű homályok szaporodnak, a kéreg vastagságában is feltűn­nek, köztük kisebb szürke foltok képződnek, míg a felhős ho­mályok az egész területre terjednek el, a mélybe is nyomulva. A lencse tömege eleinte gyarapodik azután fogy, és csak ha az ép aggkori lencse eredeti nagyságát érte el, mondható érettnek a hályog. Most kezdődik a túlérés, majd később mindinkább vastagszik a kéreg, sokszor kéreghályogot képezve, vagy pedig folyékonyabb péppé lesz. Az aggkori hályog valódi zavarodásait megelőzőleg héza­gok és hasadékok képződnek azok bennékének és a szomszéd­rostok elhomályosodása nélkül. Emellett szól, hogy szemtükrözés­nél a beeső fény iránya szerint a lencse ugyanazon helyén egyes feketés csíkok majd láthatók majd ismét nem. Ha a zsugorodási folyamat inegzavartatik vagy egyenlőtlenül megy végbe, a rostok és rétegek szétválnak hézagokat képezve, melyekben a szövet­elemek közti folyadék rendellenes mennyiségben meggyül, mi által táplálkozási zavarok idéztetnek elő. Ezen hézagképződést megelőző zsugorodás következtében a lencse volumenje megkisebbedett; a folyadékmeggyüiés befolyása a szomszédrostokra ezeknek moleculáris zavarodásában, csepp­­képződés, ránczosodás, harántcsikoltság, törésben áll, mit szét­esés, zsír-, mész- és cholestearin-képződés követhet. (Folytatás következik.) Dr. Karafiáth. — Cataracta és egyéb szembajok villámcsapás által való keletkezéséről ír Leber göttingai tnr. az „Archiv für Ophthalmologie“ XXVIII. köt. III. részében. Az általa észlelt esettel együtt 6 eset van az irodalomban feljegyezve, melyekben cataracta fejlődött ki 1 */2 hónap sőt 2 év múlva a villámcsapás után. Egyéb, ugyanezen okból származott s az irodalomban emlí­tett szembajok a következők : a belső szemburkok súlyos elválto­zásai, érhártyarepedés, vérzés az ér- és ideghártyában, részletes ideghártyaleválások és látóidegsorvadás. Az amblyopia vagy pár nap vagy hónapok múlva s más esetekben csak részben fejlődött vissza. Szerző a kóros elváltozások keletkezési módjára vonatkozó­lag, miután az észlelt eseteket epikritikus magyarázataival látta el, azon véleményének ad kifejezést, hogy a villám elektrikus kisülése még ha a testen át nem is egyenesen, hanem annak legközelebbi 1 szomszédságában halad, mégis sérti a testet. Az előbb említett szembajok okát a villamosság direkt, physico-chemiai hatásában véli találhatni s pedig nem annyira a hőemelkedésben, mint a ; villamosság bontó (katalvtikai) hatásában. Creniceanu dr. Vegyesek.-— Lyrnphadenitis conjunctivaet talált Goldzieher egy 14 éves fiúnál a bal alsó átmeneti redőben. A daganat sárga, már elsajtosodottnak látszó, és szürke csomókból volt összetéve, a csomók tömörek voltak, szomszédrészekkel csak lazán függtek össze. G. eleintén tuberculosisnek hitte; a kiirtott daganat azon­ban górcsői vizsgálatnál a legszebben kifejlődött lymphmirigynek bizonyéit, kifejlődött folliculusokkal. (Centralbl. 1882. nov.) (0.) — A retina ütőereinek megbetegedését észlelte Hirschberg egy luetikus egyénnél: a pupilla körül az üvegtestben finom molecu­laris homályosodás, és az artériákból vérzés volt látható; vér az üvegtestbe is bejutott. Később az edények körül a kötőszövet is túltengett s úgy látszott, mintha ez az üvegtestbe is benyúlt volna. (Centralbl. 1882. nov.) (0.) — A retina ütőereinek atherosisa. Hirschberg 5 1 éves férfinél mindkét papilla részleges atrophiáját, az ütőerek körül kötőszövet túltengést később az ütőerekből vérzést és a bal arteria tempor. retinae mellett erősen fénylő pontot látott. A beteg apoplexia folytán meghalt. (Centralbl. 1882. nov. (0.) — Retinitis punctata et striata. (Hirschberg) 59 éves nő­nél j. sz. a látóképesség hirtelen gyengült. Centralis positiv sco­­tomája volt. A papilla és a macula lut. között és a mac. lut. körül számos, apró, erősen fénylő csomót lehetett látni. 7 hónap múlva a csomók elmúltak s a látóképesség olyan lett mint ép bal szemén. Egy másik esetben 58 éves, gyomorhurut és tágu­lásban szenvedő asszonynál a bal mac. luteában és ennek kör­nyékén finom pontok csoportja volt, a retinában több vérömlés. Később a pontok szaporodtak és radialis irányba helyezkedtek, centrumok a macula lutea volt; újabb vérömlések. Idővel javu­lás állott be. Egy harmadik esetben is relativ centralis scotoma mellett finom pontozatot észlelt H. a retina czentrumában. (Cen­tralbl. 1882. nov.) (0.) — Az anap/aslikák értékéről értekezvén, Wicherkiewicz három esetet ír le, melyet maga végzett. Ajánlja, hogy a lebenyt ne friss sebfelületre, hanem jóindulatú granulákkal fedettre rak­juk, antisepticus kezeléssel. így iparkodik Wolfe módszerét javítani. Különben semmi újat sem mond. (Kiin. Monbl. 1882. decz.) (0.) — Arteria hyaloidea persistens megszakadását észlelte Un­­terhamscheidt haladó myopiánál. Az arteria, mely a pupillától a lencse hátsó pólusáig terjedt, megszakadása előtt a közepén igen meg volt vékonyodva ; fél év múlva a myopia növekedett és a középen megszakadt arteria két vége az üvegtestben libegett. (Kiin. Monbl. 1882. decz.) (0.) — A színérzék kedvező kifejlődésére mily nagy befolyással van a gyakorlás mutatja Kroll dr. tapasztalása. Crefeld és vidé­kén a lakosok legnagyobb része selyemfestéssel foglalkozik; fel­tűnő, hogy ott alig lehet színtévesztőt találni s ezek is Írás, vagy egyébbel foglalkoztak. Az egyszerű munkás is a finomabb szín­­árnyalatokat mind képes megkülönböztetni. A színérzék ily ked­vező kifejlődését Kroll a színekkel foglalkozásnak tulajdonítja. (Centralbl. 1882. 353. 1.) (0.) — A szán fénye, csillaga és bogara jelenti népünknél a corneát, az irist és a pupillát; használatukban teljes egyezés és biztosság vehető észre, és ebben ismét a természeti jelenségek naiv és éber befogadása nyilvánul. Franczia- és Angolország köznépe csak a pupille és pupilt ismeri, a németeknél viszont az Augenstern (iris), itt-ott még az Augenspiegel (cornea) fogalma járatos. Népünk nyílt eszűbb és szószükségleteit alkotással, nem körülírással elégíti ki. Szaknyelvünk itt hátramaradásban van. Szivárványhártya a régi poéták találmánya, porczhártya szeszé­lyesen van alkotva a chondrint adó vegyi tulajdonság után, láta csonkított szó látablakból. Egyik sem jellemző, a két első rosszul is hangzik, a harmadik meg nyelvészeti csodaszülött. {Schi) Budapest 1883. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz).

Next

/
Thumbnails
Contents