Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-09-30 / 5. szám
JL SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 39-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 5. SZ. Vasárnap, szeptember 30-ikán. 1883. Tartalom : Dr. Szabó Gy. Vizsgálatok a gerinczesek idegbártyájának festenyes epitheliumáról. — Dr. Karafidth M. Adatok az újszülöttek blennorrhoeájának prophylaxisához. — Dr. Juhász L. Úti levél. (Hollandia) — Schulek V. A reductio bulbi értékéről. — Szemelvények. — Apróbb közlemények. Melléklet: Egy kőnyomatú tábla Dr. Karaíiáth Marius czikkéhez. Vizsgálatok a gerinczesek ideghártyájának festenyes epitheliumáról. Dr. Szabó György, szemészeti klinikai tanársegédtől. Az ideghártya festenyes epitheliuma ismeretes volt már a régibb búvárok előtt is, már Michaelis lerajzolta, Bruch pedig figyelemre méltó adatokat közölt róla. Müller H. és Schultze M. részletes leírását adják, s a retinalis bibor felfedezése ólta a legélénkebb megfigyelés és kutatás tárgya Kühne és Boll s tanítványaik részéről. Mindketten keresik az élettani összefüggést a látósejtek és az epithelium közt, előbbi nagy objectivitással s óvatossággal, utóbbi merészen, nem mindig szilárd adatokra építve s sokszor a speculátiók mezején kalandozva. Kühne így szól : már maga azon körülmény, hogy a sötétben tartott állatok retinája csak lazán függ össze az epitheliummal (Kühne: Chemische Vorgänge in der Netzhaut. Separ.Abdr. aus Hermann : Handbuch der Physiologie 105. 1.) míg a világosságban tartott állatoké az epitheliummal együtt vonható csak le, — eléggé bizonyítja, hogy a világosságnak befolyása van a festenyes epitheliumra, s „kétségtelen, hogy a protoplasma, melybe a fuscin tűk (Boll-festenyszemcsék) beágyazvák, — mozgásaival ezen tűket is mozgatja, magával hurczolja, forgatja, rétegekben lerakja.“ És ennek megfelelőleg ugyancsak Kühne a békáról bebizonyító, hogy világosban tartott állatoknál a festenysejtek nyúlványai egészen a limitans externaig telítek festenynyel, míg sötétben tartottaknál a nyúlványok mellső harmada festenytelen ; a halakról pedig (Abramis Brahma), hogy világosban tartott példányokon a festeny rétegesen mellfelé, a limit, externa felé rakódik le, sötétben tartottaknál pedig a sejt külső részében halmozódik fel. Hogy a festenyes epithelium látósejt (pálczika és csap) jelentőségével bírna, azt Kühne nem tartja valószínűnek, „mivel az epithelium nincs olyan öszszeköttetésben az opticus nagyszámú végső kisugárzásaival, a minőre a valódi látósejtek stratumának szüksége van, s azon körülmény, hogy az emberi szem által megkülönböztethető legkisebb távolság mégegyezik a pálczikák és csapok keresztmetszetével, határozottan ellene szól annak, hogy az epitheliumokat — melyek e czélra a foveaban is nagyon szélesek volnának — látósejteknek tekintsük.“ Angelucci (Hístiolog. Untersuchungen über das retinale Pigmentepithel der Wirbelthiere. Archiv für Anat. und Physiol. Phys. Abthlg. 1878. 353—386.) Boll tanítványa egy merész lépéssel tovább megy s vizsgálataiban több-kevesebb határozottsággal kimondja, hogy a festenyvándorlás, úgy a mint azt Kühne a békát és halat illetőleg bebizonyító — kétéltűeknél, emlősöknél és madaraknál is előfordúl, csak a pálczikátlan retinájú állatokra in specie a galambra és gyíkra nézve hagyja eldöntetlenül a kérdést (1. c. 372. 1.). E negativ eredményből azon dilemma támad (Boll: Archiv f. Anat. u. Physiol. Phys. Abth. 1881. Thesen und Hypothesen etc. 20. és 21. 1.) „váljon a festenyvándorlást, mint a festenysejtek önálló működését kell-e gondolnunk, a mely függetlenül minden mellékkörülménytől, egyedül magának a festenysejtnek természetéből folyik s mint ennek sajátos élettani reactióját a fény iránt kell-e tekinteni — vagy pedig a festenyvándorlást mint másodlagos élettani actust kell felfogni, a mely minden önálló festenysejtben nem eo ipso a fényinger által támad s teljesül, hanem a melynek előállása még más élettani feltételhez, nevezetesen pálczikák egyidejű jelenlétéhez s ezek bíborának (Sehroth) felemésztéséhez van kötve. Az utóbbi esetben a festenyvándorlás nem annyira mint a festenysejtek önkénytes fényreactiója, hanem valószínűleg mint a pálczikákban a bibor fogyasztásával vagy helyreállításával összefüggésben álló folyamat volna tekintendő s ezen felfogást kellene elfogadni, ha minden kétséget kizáró módon sikerülne megállapítani, hogy a festenyvándorlás egyedül a pálczikákkal bíró retina sajátsága, — a pálczikanélküliekben hiányzik. Megfordítva az első felfogást kellene okvetlen adoptálni — a mely a festenyvándorlást mint a féstenyepítheliumnak más szervektől független eredeti működését tekinti, mihelyt bebizonyíttatnék, hogy ezen folyamat úgy a pálczikás mint pálczikátlan retinában végbemegy. Tehát az egész kérdés a körűi forog, vájjon van-e festenyvándorlás vagy nincs a pálczikátlan retinában, péld. a gyík szemében. Boll továbbá (1. c. 14—16.) miután fentemlített művében czélszerűségi és boncztani s élettani érvek alapján a festenyes epitheliumokat a pálczikákkal és csapokkal mind morphológiai mind élettani tekintetben egy rangba helyezi s ekként őket a látósejtek közé harmadik tagúi felveszi — ezeknek egy másik functiójaként a hősugarak feldolgozását állítja következő szavakban : „A világító hősugarak, a mennyiben őket a szem átlátszó közegei nem absorbealják — a mi tudvalevőleg csak csekély mértékben történik — és a mennyiben ők a mozaikszerű rétegnek a festenyepithelium előtt fekvő elemein — a pálczikákon és csapokon — érintetlenül mennek által, végre mind a retinalis epithelium festenyes alapját érintik és a midőn az ott felhalmozott festenyszemcsék által elnyeletnek, ezen sejtek állományában határozott változást, nevezetesen felmelegedést kell előidézniük." S habár ezen folyamat tárgyilagosan eddig még nem bizonyítható (!) azt mégis „a látási actus egy részének“ jelenti ki. S végűi mint harmadik kétségtelen functióját a festenyepitheliumnak tekinti Boll a retinalis bibor regeneratióját a bennök felhalmozva levő festenyanyag által. Ez a kérdés mai állása. A fentebb mondottakból világosan látszik, hogy mind Kühne mind Boll fontos jelentőséget tulajdonítanak a festenyes epitheliumnak a látás élettani processusában ; az éles ellentétek a két szerző között azonban erős bizonyítékéi szolgálnak egyszersmind arra is, hogy a feladat nehéz s megoldása nem egyhamar várható. Engem vizsgálataimban csak azon czél vezérelt, hogy kutassam a diffus napfény hatását a festenyes epitheliumokra s illetőleg hogy van-e festenyvándorlás a magasabb rangú gerinczesek retinájában is. Másfelől megkísértettem eldönteni azt is, hogy a festenyvándorlás csak a pálczikás retinában fordúl-e elő avagy a pálczikátlanban is. E czélból több hónapon át számos állat, ú. m. gyík, béka, patkány, tengeri nyúl, disznó, bagoly, ölyv, galamb és tyuk szemén végeztem górcsői vizsgáltató öji I T
