Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-05-27 / 3. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 21-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 3. SZ. Vasárnap, május 27-én. 1883. Tartalom: Dr. Szili A. A szem sérüléseiről. — Csapodi I. dr. Egy adat a színlátásnak a tárgylátástól való függetlenségéhez. — Dr. Juhász L. Úti levél. — Ottava I. dr. Szemhéjtályog egy esete. — Klinikai közlemények. I. Ottava /. dr. Adatok az iris és chorioidea veleszületett colobomájához. II. Csapodi I. dr. Ideghártya-leválás sajátszerű esete. — Szemelvények. Melléklet: Egy. kőnyomaté tábla, Ottava és Csapodi dr.-ok czikkeihez. A szem sérüléseiről. Dr. Szili Adolf-íóI. Több év óta a helybeli nagyterjedelmű munkásegyesület orvosainak közös megegyezése folytán, ezen egylet szembetegei hozzám utasíttatnak, a mi nemcsak a gyógykezelés, hanem a segélyezés administrativ ellenőrzése czéljából is történik. így van hogy majdnem minden komolyabb eset, még ha másutt is lett gyógyítva, végül mégis az én számításom alá kerül. Ebből az okból a szembeteg munkások száma a többiekéhez képest nálam nagyobb lesz mint másutt ; és ha most kisül, a mint ez valóban is van, hogy munkásoknál a szemnek sérülései aránylag gyakrabban fordulnak elő: akkor az én kimutatásomban a szembetegek általános számában aránylag talán több lesz a sebesült mint más szemorvos kimutatásában. De ha a munkások osztályából megfigyelésem alá került szembetegeket külön csoportban tekintjük, aziránt érdeklődvén, vájjon minő viszonyban állnak náluk a szemnek sérülései a többi szembetegségekhez, akkor az az említett administrativ kénszer, mely oly sok szembeteg munkást egyenesen hozzám vezet — a szóban forgó tárgy fölötti kimutatásomnak aránylag fokozott érvényességet kölcsönöz. Összes jegyzőkönyveimben feljegyzett szembetegek száma 11,266, azok közt iog2-öt a szemnek sérülése vezetett hozzám. Magától értetődik, hogy hozzá számítom az aránylag könnyű bántalmakat is, minő számos szaruhártyaseb és idegen test beékelődése ; — számításomból azonban kihagytam mind a köthártyán talált idegen testeket, valamint azokat is, melyeket a szaruhártyáról, hová többnyire a légáramlat hozta, egyszerű papirtekercscsel könnyen letörülni lehetett. Eseteim legnagyobb számát mégis idegen testek a szaruhártyában képezik, tudniillik azok, melyeket hatalmasabb röpítő erő többé kevésbbé mélyen beékelt, idegen testek, melyeket például a kalapács kemény ütése, a véső repesztése, az esztergály rohanó faragása útnak indít, és melyek a szemen ott a hol letelepednek valóban sérülést okoznak. 677 esetem van feljegyezve: az összes szembetegeimnek 6%-ja, a sérültek ói^^o-ja. Ezen szám a valótól messze marad el. Majdnem minden gyárban vagy műhelyben, hol ilynemű sérülések elő szoktak fordulni, vannak oly munkások is, kik idegen testek eltávolításához többé-kevésbbé értenek. A gyakorlat által elég ügyességet is szerezhetnek : hiszen a hozzámkerültek túlnyomó többségénél már egy vagy több ízben a hasonló bántalom jelen volt, melyről azonban valami társuk beavatkozása által megszabadultak. Többnyire gyufaszálnak szabad végével operálnak. így aztán orvoshoz többnyire csak azok mennek, kiknél az idegen test eltávolítása a gyárban egyáltalában nem vagy csak részben sikerült, és csak igen kevesen, kiknek szeméhez piszkáló kéz még nem nyúlt volna, — io közt alig 2—3. De még más is van megjegyezni való: t. i. az, hogy aránylag igen ritkán jőnek mindjárt a sérülés bekövetkezése után, vagy csak még ugyanazon napon; hanem többnyire egy fájdalom miatt rosszul töltött éjszaka után másod- vagy harmadnap, vagy —- hogy munkamulasztás ne legyen — csak vasárnap oly idegen testtel a szaruhártyában, mely már a hét elején odajutott. így aztán elémbe kerültek a legkülönbözőbb fokú izgatottsági állapotok a szaruhártyában ülő idegen testek következtében. Az izgatottság nem mindig a bentfészkelés tartamához és mélységéhez vagy a test nagyságához állott arányban; közreműködnek itt kétségkívül még más viszonyok és ágensek : vulnerabilitás, erőlködés, sikertelen piszkálás a beteg részéről; az idegen test hőfoka a bejutás alkalmával, tisztátlansága stb. Széttartani kellően mindezeket az egyes eseteknél nagyon nehéz volna. Egy azonban a legbensőbb meggyőződésemmé vált. Az t. i. hogy mélyebb bántalom és abból netalán következhető fogyatkozások elhárítása czéljából, okvetlenül szükséges a corpus utolsó nyomát is a szarúhártyából eltávolítani. Ez úgy látszik magától értetődik. De még is hangsúlyozva tanácsolom, mert eltekintve attól, hogy a dolog nem oly igen könnyű, és hogy néha nagy óvatosság és türelem kell hozzá, — ez a vélemény nincsen általánosan elfogadva. Elég ha csak egy tekintélyes szemész van, ki ellen ezen szavaimat irányozhatom, és kivált ha ez az egy — Saemisch. Ha a beékelt testet eltávolítottuk, akkor a sérülés helyén többnyire barnás folt marad vissza, mely sok esetben gyűrűalakú ; és ha nem bántjuk, bizonyos idő múlva a körülötte és alatta levő lobos szürkés szövetnek egy részével egészben leválik. Saemisch (a Graefe-Saemisch-féle nagy kézikönyvnek a szaruhártyabántalmakról szóló fejezetében) kitünően írja le ezt a viszszamaradó homályt, mely képezve van az idegen test borító rétegének (Hammerschlag — minálunk „Eisenhaut“-nak, a magyar munkások szintén német kifejezéssel „Zunder“-nek nevezik) és a beágyazási hely szövetének szoros összeköttetéséből. Saemisch attól tart, hogy ezen homálynak erőszakos eltávolítása által a szaruhártyát nagyon is megsértjük, és inkább a lobos folyamat alatt majd bekövetkező spontan leválást bevárni tanácsolja, melvet siettetni lehet meleg borogatások által (eml. kézik. III. fej. 341. 1.). Följogosultnak érzem magamat bő tapasztalat után arra, hogy ne javasoljam ezt. Elég sajátságos különben, hogy ugyanannak a kézikönyvnek egy másik fejezetében (III. kötet, 2. fej. 387. 1.) a műtéttanban, Arit, ezen főmestere a gyakorlati szemészetnek, félreérthetlenül odanyilatkozik, hogy a szaruhártyában talált idegen testeknél a rozsda- vagy illetőleg kréta-csapadékot is kell kiemelni vagy kikaparni (ausschaben); szó szerint hozzátévén a következő megjegyzést: „Kis részleteknek vágy csapadéknak benhagyása rendesen hátrányos ; nem a nagysága a benyomult tárgynak, hanem idegenszerűsége okoz izgatottságot és lobot.“ Minthogy a szembeteg munkások a segélypénz kifizetése végett többnyire a munkaképesség helyreállításáig orvosi felügyeletem alatt maradnak, már elég alkalmam volt arra, hogy megítélhessem azt a káros következményt, melyet sokszor egy csak alig látható kis maradványnak otthagyása vonhat maga után. Ellenben csak nehezen tudnék visszaemlékezni oly esetre, hogy egy munkás utólagosan betegnek jelentette volna magát, ha a szaruhártyában lévő idegen test gondosan eltávolítva lett még mielőtt a lobos folyamat nagyobb fokot ért el. Sőt jött távolabb városrészekből elég oly sérült, kik csekély csapadékos
