Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-04-01 / 2. szám

4i

42

látható külön csoportokban szaporodnak el. Az állatok szemére oltás nem sikerülvén, emberi kötőhártyára oltotta át s azt tapasztalta, hogy őt napi lappangás után trachoma-csomók kezdtek fejlődni a külső zúg táján az átmeneti redőben, aztán igen lassú szaporodással elterjedtek az egész szemhéji kötőhártyára, a régiebbek megnagyobbodának s az átmeneti redőben levők ovális alakot öltének. S. aztán galvános égetővel irtogatá ki. Újszülöttek szemgyuladására nézve pedig azt tapasztalta, hogy ha egészséges gyermekágyi folyás a gyermek szemébe jut typusos blennorrhoea neonatorumot támaszt. A hüvely váladékába és a gyermekágyi folyásba csak a levegőből juthatnak a bacteriumok s ott alkalmas fejlődési föltételek folytán szerzik azt a képességet, hogy szemben vagy férfi húgycsövében fertőzést okozhatnak. A blennorrhoea ellen fertőzetlenítő szeréül legjobb a chlórosvíz és sublimát-oldat, a szöveti változások eloszlatására nem lehetünk el argentum nitricum használata nélkül.

IV. UhthoíT. Scleritis, episcleritis és ophthalmia catarrhalis által

okozott kóros szöveti változások.

Az inhártya gyuladásainak még nem igen ismeretes szöveti változásai földerítéséhez járul U. vizsgálata. Ő ugyanis Schoeler módja szerint operálós módon gyógyított episcleritises szemek kötőhártyájából és inhártya fölötti szövetéből kivágott részek metszetén azt látta, hogy az erek szaporodtak, tágultak, vérrel teltek, körülöttük igen számos gömbölyded sejt rakodott a szövetbe, úgy hogy haematoxylinnal föstött készítményeken az erek átmetszete köröl sűrűn találni színezett sejtmagvakat; némelyiken e sejtek az egész szövetet belepik, vágj- csíkokban és fészkekben csoportosulnak. A nyirkútak is tágultak, néha oly mértékben, hogy egészen barlangossá teszik a szövetet, legkivált a tölszintes rétegekben. Az úgynevezett tavaszi szemhurutot jellemző limbus táji kocsonyás beszürödésből is szelt le. Ennek vizsgálatnál azt találta, hogy kiváltképen az epithelium vastagodott meg, mely csapszerü nyúlványokat is bocsátott a kötőszövetbe, úgy hogy ha ezeket a metszés harántúl érte, rákszerű fészkekhez hasonlítanak ; az epithelium alatt nem festődő egynemű réteg van, mely valószinűen megaludt nyirok, ugyanilyen anyagot szöveti hézagokban is találni; a kötőszövet legkevésbbé változott ott, a hol az epithelium vastagodott, egyebütt magszaporodást és sejtekkel való beszürődést tüntet elő, erek kevés számmal vannak, néhol környezetükben sejtes beszürődést látni.

V. Helfreich. A retinái vénák lüktetése és a szembeli vérkeringés.

Abból, hogy' a papilla vénáinak kiürülése a szív elernyedésével egyidejű, s hogy Bergmann és Cramer vizsgálatai szerint a szív összehúzódása idején a vena-jugularis lüktetésszerűen megtelik, arra következtet H., hogy a szemfenéki vivőerek lüktetésének okát nem a szemben magában kell keresni, hanem az agybeli vérútak vértartalma ingadozásában, ezekben systolékor növekszik a vér nyomása, diastolékor pedig hirtelen csökken, a mi aztán visszahat a szemre. E magyarázat mellett szól az is, hogy minden olyan behatás, mely a torkolati vivőérben pangást támaszthat, megszünteti a szemfenéki lüktetést. A szembeli vérkeringést illetőleg az artériákban a vérnyomás azért ingadozik oly kevéssé, mert az inhárty'a feszülése szabályozza, t. i. mennél több vér ömlik be a verőereken, az inhártya ellenállása következtében annál több ürül ki a vivőereken; ennek folytán rendes körülmények közt a szem vértartalma állandó marad. VI.

VI. Berlin. A balra dűlt írásnak hatása a gyermek szemére és

teste tartására.

Württemberg! iskolákban tett vizsgálatai alapján B. felismerte az irás élettani törvényét. Ugyanis az írásjegyek fővonásait a szem a sagittális síkba iparkodik juttatni. Ha a papirost meredeken teszszük elénk, a betűvetésben is a meredek irás van helyén; minthogy azonban ilyen tartásnál a kar nem maradhat egy helyben, ellenben egy helyre támasztott könyökünk körívben mozgása a papirosnak 30—4O0-nyira balra fektetését kívánja, ennek megfelelően az írásjegyek fővonásainak jobbra kell dülniök. Ilyen Íráskor a két szem forgópontját összekötő vonal felülről és balról alá és jobbfelé szögben szeli ugyan a vonalozást, de ez nemcsak nem ártalmas, hanem inkább megegyez a

szemnek természetes törekvésével, mely az oldalról való rögzítés elkerülésével oda irányúi, hogy a két szem egyenlő távolságban legyen a toll hegyétől. A szemre és a test tartására való káros behatások is abból származnak, hogy e kettős élettani követelmények teljesítésére törekszik a gyermek helytelen írásmódnál is.

VII. Haensell. Az üvegtesti genyedés származását

illetőleg állatok szemén tett kísérletekből arra következtet, hogy az üvegtest képző sejtei üvegszerű elváltozásuk után is tartanak meg némi protoplazmát melyből kedvező körülmények között újra sejtek képződhetnek. A sejtek föléledését és elszaporodását izgató behatások idézik elő, mint ezt H. fonal áthúzással s izgató anyagok befecskendésével eszközölte. A különböző ideig ingerelt szemeket enucleálta s részint heveny ében, részint borszeszben vagy chromsavban keményítve vizsgálta. Vizsgálataiban azt tapasztalta, hogy a fonal mentéből indult ki az üvegtest elszürkülése s terjedt mind tovább ; a szürkülés mindinkább fokozódott a kiinduló helyeken, majd tejszerű góczok támadtak, melyek 24—30 óra alatt ellágyultak, eltályogosodtak. Mikroskóppal vizsgálva a kezdetleges elváltozások finom fonalas hálózatot tüntetnek föl, melynek csomópontjaiban világos magvak találhatók.

VIII. Zehender. Környéki szivárvány kicsuszamlások.

Tekintettel azokra a veszélyekre melyekkel a corneába forradt iris évek múlva is fenyegeti a szemet, művi beavatkozást ajánl, még pedig az irisnek úgy' szünteti meg a feszülését, hogy a prolapsus oldalán kis széli iris részt vág ki. A kifejlett vitatkozásban Leber azt a véleményét fejezte ki, hogy nem annyfira az iris feszülésében rejlik a veszély, mint inkább abban, hogy a corneába nőtt iris helyén raicrococcusok vándorolhatnak be. Ö azért a friss p>roIapsusokat sondával körülkeríti s levágja, így szabadítván ki az irist a corneából. Nem egészen friss prolapsusokra nézve Rothmund azt a tapasztalatát beszéli el, hogy két Ízben az történt vele, hogy a mikor a kicsúszott irist lemetszés végett megfogta, ez összehúzódásával becsússzam, a mire aztán valóságos fulminans irido-chorioiditis fejlődött; úgy látszik tehát, hogy a már egy egész napig a szabad levegőn volt irisrész visszahelyezését a szem nem tűri el, mintha valami idegen test volna.

IX. Tamamcheff-^í/. a szemhéjszélek bajairól szóló értekezését Arit mutatá be. T. a szemhéji mirigyek és környezetük gyuladását részint közvetetten izgató behatásokból, részint a gyuladt vagy trachomás kötőhárty'áról átterjedt ingerlésből származtatja. E gyuladás folytán a pillaszőrök elgörbülnek s rugalmasságuk vesztével trichiasis fejlődik rajtuk, vagy pedig rugalmasságuk megtartásával a mirigyekhez közelebb nőnek ki a rendes helyén maradt tövükből, tehát distichiasist alkotnak. A pillaszőrök hibás állását T. eljárása szerint úgyr lehet megjavítani, hogy a szemhéjat szélén át két lemezre szeljük 4—-6 mm. mélységben, aztán hegyes pokolkő pálezikát huzunk végig néhányszor, hogy' erős varosodás lepje be a sebes fölszint. Három nap alatt a seb rendszerint megtisztul. A betegeket ambulánsként lehet kezelni. Szép eredményeket ért el.

X. Pflüger. A látóidegbe történő beföcskendésekről.

Kuhnt nem sikerült kísérletek alapján megtámadta volt Kniesnek kísérleteit, melyek szerint emberi holttest egyik opticusába föcskendett berlini kék oldat a chiasmán át a másik oldali optikusba s szembe is átjuthat. Pfl. élő állatokon fluoreseeinnel tett kísérleteket s azt tapasztalta, hogy néhány csepp elegendő, hogy a piális hüvely alá fecskendezve azonnal fluoreskálást támasszon a másik szemben. E kísérletekre olyan kevés flourescein kellett s a tünemény olyan hamar bekövetkezett, hogy' nem lehet úgy tekinteni, mintha az általános vérkeringés útján jutott volna a folyadék a másik szembe, mint bőr alá fecskendéskor. E szerint valószínű, hogy a Sympathikus megbetegedés átterjedésének utjai az optikusban vannak a pialis ideghüvely alatt.

XI. Pflüger. A glaucoma orvoslása.

Pflüger a glaucoma kórképére nézve Mauthner nézetét fogadja el, vagyis a szem feszülésének növekedését nem tartja a fővonásnak s a látóideg kivájódására holmi sajátlagos elváltozásnak