Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-04-01 / 2. szám
39 4o Kézi nagyítóval nézve a rendes hályogtól csakugyan nagyon eltérő homályok mutatkoztak a mellső tok alatt a kéregben. A rendetlen alakú foltok nagyban hasonlítónak a levesen úszkáló zsírcseppekhez. Injectiónak, iritisnek semmi nyoma. Állítása szerint a lencse hasonló homályai fel szoktak tisztulni. Ezenkívül láttam még egy esetet, melyet már csak azért sem hagyhatok felemlítés nélkül, mert Magyarországon — tudtommal — még soha sem fordult elő. Egy cysticercus volt, mindjárt a lencse mögött az üvegtestben, de valószínűleg az óra serrata külső-alsó tájékához tapadva. Meglepő látvány vala, különösen olyanra nézve, ki hasonlót először látott, midőn az életkedvének teljességében levő állat, nyakát az üvegtestben messze előre nyújtotta és — szabad szemmel is láthatólag — mozgatta szivókáit. Máskor egészen behúzódva láttam s ismét más alkalommal aláfelé nyújtott nyakkal mutatkozott. Meglepő, hogy a szem ez eleven mozgást minden reactió nélkül tűrte. Az üvegtest az állat körül homályos volt s vastag verticalis fonalakat tüntetett föl (Mauthner szerint az ily fonalszerű, vagy reczézett üvegtest homály jellegző a cysticercusra), a retina nagy terjedelemben levált, a szem már 4—6 hónap óta teljesen vak volt; de fájdalom, vagy lobos tünet ez egész idő alatt nem mutatkozott. A szem alakjának megtarthatása végett, a cysticercus extractiója szándékoltatott. Jagertől sokat tanulhat az utazó s a többek között talán egy kis skepsist is. Nem hisz példáúl a kedvező hályogstatisztikákban, a 2—3 °/o veszteségről szóló kimutatásokat nem tartja megbízhatóknak s nagyrabecsüli Hasnert, kinek „volt bátorsága 7% veszteségét bevallani.“ A kétkedés sokszor szükséges, de nem mindig jogosult s nem különösen olyan statisztikákkal szemben, melyek a veszteség nagyságát nem önkényes szempontokból kiindulva, — hanem a tényleges látási eredmények nyomán állapítják meg, s adataikat ez utóbbiak közzétételével hitelesítik. Bécs, 1882. november. A szemészek heidelbergi társaságának 1882. gyűléséről. Az ülésszak, melyet szeptember 15-én Arit professor nyitott meg, három ülésre terjedt, melyeknek vezetését fölváltva Becker, Schweigger és Michel professorok intézték. A fölolvasásokat kivonatosan ismertetjük. I. Nieden. Ismétlődő önkéntes vérzés fiatal emberek üvegtestében. Hat olyan esete volt, melyben 15—25 éves fiatal emberek látása hirtelen elhomályosodott, minek okáúl szemtükörrel üvegtesti vérzést fedezett fel. A szem sohasem volt keményebb, inkább lágyabb s az ép szemről Ítélve a fénytörés is rendes volt. Gyakoriság tekintetében a bal szem nem tett túl a jobbon, mintha tán a baloldali carotis egyenesebb iránya volna okolható. Az üvegtest többnyire néhány hét alatt föltisztult, a mikor is szemtükörrel ki lehetett deríteni, hogy a vér az érhártyából eredt; ugyanis az ideghártya erei változatlanéi haladtak át egyenlítő táji szabálytalan, terjedelmes vérzéses területek fölött. Néhány héttel későbben e vérömlések is fölszivódtak, pigmentezést hagyva helyükön. Azonban hónapok folytában 3—4 ízben is, sőt egy esetben egy év folytán 7-szer ismétlődött a vérzés hol az egyik, hol a másik szemben. Gyógyulás bekövetkeztével a közepi látás hibátlanná szokott válni, csak a látótér szűkült néha egy kevéssé s egyes úszkáló homályok zavarták a látást. Egyik esetében a beteg látásának időnkénti elsötétüléséről panaszkodék, s a szemtükri vizsgálat retinái vérzést derített ki, a mikor azonban ez föltisztulásnak indult, hirtelen beállott üvegtesti vérzés fosztotta meg látásától ; a föltisztulás csak hat hónap múlva fejeződött be, nem nyomtalanéi, hanem az üvegtestet tetőirányosan átszelő hártya hagyásával, melyet a papilla egyik artériájával összefüggő erek hálóztak be. Az oki vizsgálatra nézve csak annyit lehet megállapítani, hogy az illetők gyöngéd alkotásé, későn fejlődő fiatal emberek voltak, tehát szöveteikben lehetett bizonyos ernyedtség ; különben a szívhangok és a vizelet tekintetében nem mutatkozott rendellenesség, a verőerek nem valának kigyózók, merev falúak. A bántalom a tavaszi és nyári hónapokra szorítkozott s nőkön nem fordult elő. N. a vérzést olyan természetűnek tartja, mint a serdülő fiatal embereken gyakron tapasztalható orrvérzést s mint ezt a vérerek falai szövetének időnként bekövetkező elváltozásából származtatja, a mikor is csekély okok pl. hajlás, emelés, bélürítés stb. elégségesek lehetnek vérzés előidézésére. Nők talán azért mentesek e bajtól, mert a serdüléskori keringésbeli háborgásokat a beálló havitisztulás kiegyenlíti. II. Leber. Ideghártya-leválások keletkezése módja. E még mindig homályos kérdésről szóltában megtámadja L. az eddigi nézeteket. Arra való tekintettel, hogy levált retináju szemek feszülése nem szokott a rendesnél nagyobb lennni, érthetetlennek tartja, hogy újabb folyadék gyűlne a retina alá s ezt leválasztaná, mert tetemes erővel kellene magának az üvegtestben helyet szorítania; csakis erőszakos behatások tehetnék ilyesmit. Ama Graefe-féle nézet, hogy az inhártya hátulsó részének tágulása miatt válik le a retina az érhártyáról, azt tételezné föl, hogy a vékony retina kevésbbé engedne a nyomásnak, mint az ér- és inhártya, meg különben is nemcsak myopiás szemekben fejlődhetik ablatio. Az üvegtest zsugorodása kétségkívül leválaszthatja a retinát, de a szemtükörrel fölismerhető leválás eseteiben zsugorodásnak szemmel látható jelei nincsenek, de meg rendesen hirtelen is szokott a leválás beállani. Leber a nyulak szemébe dugott idegen testekkel tett kísérletei indították új elmélet fölállítására. Ő ugyanis azt tapasztalta, hogy nemes fémeket és üvegdarabkát a szem eltűrt, ellenben rozsdásodható fémek körül az üvegtest mindinkább megsűrűsödött, majd pedig meglepődve látta, hogy a retina a velős terület határán szakadozott széllel berepedt. Ugyan ilyen eredményre jutott, mikor konyhasót föcskendett az üvegtestbe. Ezek alapján L. a levált retinákon néha látott „önkéntes megrepedést“ nem tartotta többé esetlegesnek, hanem úgy vélekedett, hogy a retina leválhatásának egyik föltétele a megelőző megrepedés. Az azóta hevenyében vizsgált eseteiben majdnem mindig, régi esetekben is gyakran megtalálta a szakadás helyét. Volt alkalma ilyen szemeket bonczolni is, a mikor, kivált az üvegtest elülső részeiben finom rostképződést, az üvegtest és retina közt szoros összefüggést talált, az ideghártya részéről pedig redőzést, szemszéd redőknek összenövését és a támasztó rostoknak megvastagodását s vongálásszerű elferdülését, általában a retina szövetének elfajulását látta. Már Iwanoffnak az volt a nézete, hogy az ideghártya leválását az üvegtest leválása előzi meg, csakhogy az ő magyarázata szerint nem lehet megérteni, hogyan választhatja le az üvegtest és retina közt meggyűlt folyadék a bár az üvegtesttel összenőtt retinát is, ha az üvegtest zsugorodását is föl nem teszi. Lebernek az a meggyőződése, hogy az üvegtest zsugorodik, e közben folyadékát kisajtolja, ez közte és a retina közt gyűlik meg, tehát üvegtest leválás támad ; az üvegtest zsugorodó rostjai maguk után vonják a velük összefüggő retinái támasztó rostokat, a retina mindinkább megfeszül, de végre is elérvéh a feszülés határát megreped s az előbb kisajtolt folyadék mögéje ömölvén hólyagként leválasztja. Ebből érthető miért szoktak a betegek a leválást megelőzőleg fénytünetekről panaszkodni ; érthető, hogy a szemnek nem kell keményebbnek lennie, hiszen nem jutott új folyadék a szembe, csak helyet változtatott. Az ilyen szemek retinájának kóros változásait helyesebben tarthatjuk a leválásnál koraiabbaknak, így kivált a levált rész pigmenteződését, a mi az epithelium elfajulásának következése; hasonlóképpen a később kifejlődő alattomos iritis, hályog, glaucoma, szemlágyulás, sorvadás mind a mellett szólnak, hogy e változások már megindulóban voltak, illetőleg az alapoknak, melyből származnak már meg kellett lenni a leválás előtt. Megérthetjük azt is, miért szokott a leválás eddig szokásos kézi orvoslása, a punctio, eredménytelen lenni; szükséges volna, hogy az üvegtest és a retina közti összefüggés megszüntetésével az utóbbit rövidüléséből kiszabadítani. Ezt talán úgy lehetne elérni, hogy az egyenlítő irányában történő bemetszéssel föláldoznánk a retina elülső levált részét, hogy a hátulsó rész letapadását már most a feszülés szüntével lehetségessé tegyük. III. Sattler. Folytatólagos vizsgálatok a trachomára és a blennorrhoea keletkezésére és orvoslására nézve. Kivágott trachoma-csomókból nyert micrococcusokat tenyésztett vérsavó kocsonyájában, melyben a bacteriumok szemmel
