Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-04-01 / 2. szám
37 3§ telt arczú s élte javában levő férfi, kitől még a jövőben is méltán sokat remélhet a tudomány. Azonban legérdekesebb alak a bécsi szemészek között Jäger Eduard. Önálló, gondolkodó fő, vasszorgalmú és kérlelhetetlen kritikájú búvár, tapasztalatokban gazdag klinikus. Nagy érdemei a szemészet-, különösen pedig a szemtükrészet terén általánosan ismertek, de — legalább Bécsben — nem szerezték meg számára a kellő méltánylást. Nincs rendes tanszéke és csak a szemtükrészetet és műtéttant adja elő (hat hetes cursusokban) mint rendkívüli tanár. Klinikájára belépve azonnal észrevesszük, hogy annak főnöke nem jár a megszokott nyomdokon. A termek egészen világosak; az operált betegek ágya előtt még némi kis árnyékot tart egy-egy keskeny olasz fal, de a többi — iritisben vagy látóideglobban szenvedő beteg — teljes világosságban tölti a napot. Ezen elbánás mellett állítólag épen olyan jól gyógyulnak, mint a legsötétebb helyiségben. A látottak mindenesetre megérdemlik a gondolkodást. Talán a mi klinikáink koromsötétsége nem is okvetetlenűl szükséges. A jól világított helyiségek kétségtelenül, félreismerhetlen előnyökkel bírnak, mik között első helyen áll a tisztaság, melyet sötét szobákban lehetetlen annyira ellenőrizni. Jäger osztályán minden csillog a tisztaságtól. További előny, hogy a betegek nincsenek kitéve a világítás gyors változásainak, a mi sötét termekben (ajtó nyitáskor, beteg látogatáskor), ismét kikerülhetetlen. Ezen előnyökről parancsoló szükség nélkül kár lemondanunk. Az osztályon már a kora reggeli órákban ott találjuk a szorgalmas főnököt, ki a látogatót nagy szívességgel vezeti körül és ismerteti meg nézeteivel, melyek mindig eredetiek s legtöbb esetben igen jól indokoltak. Neki csak egy blennorrhoeája van, mely mindig acut és mindig specificus természetű. Távol áll attól, hogy minden genyfolyást blennorrhoeának nevezzen. Nevetve emlékezik meg egy elhalt bécsi szemészről, a ki dicsekedett vele, hogy hályogműtételei miatt egy szem sem pusztul el s csak a blennorrhoea szed közülök áldozatokat. (És valóban ily ferde állításokra vezetne, ha a genyes váladéké lobokat, — mire pedig nagy a hajlandóság, — minden fontolgatás nélkül blennorrhoeának akarnék nevezni.) „Az újszülöttek blennorrhoeája egyértelmű a felnőttekével s attól megkülönböztetnünk épen olyan fölösleges, mintha a blepharitis neonatorum és adultorum-ról mint külön alakról beszélnénk. E baj Bécsben is nagy pusztítást visz véghez a gyermekekben, mert a bábák ártatlan „sárgaságnak“ nézik s nem igyekeznek gyógyíttatni. Az egyetem nem gondoskodik a szülésznők oktatásáról ez irányban.“ A trachoma szót Jäger „gyűlöli.“ „Az ú. n. trachomacsomók előjönnek a legkülönbözőbb szembajoknál, tehát ott is, hol nincs trachoma. Jellegzők csak a heteroplastikus újképletek : a granulatiok. Használjuk tehát a conjunctivitis granulosa nevet. Nem áll, hogy e granulatiok blennorrhaea következtében kifejlődnének és így nem is képezhetik annak chronikus alakját, miért a blennorrh. chr. megjelölés is elvetendő. Ha lefolyt blennorrhoea után néha granulatiókra találunk, úgy ezek bizonnyára az acut lob előtt is jelenvoltak. A blennorrh. inkább csak homeoplastikus változásokat : a szemölcsök hypertrophiáját vonja maga után.“ (Egyszerű, logikus, — s azt hiszem leghelyesebb — felfogása e zavaros kérdésnek, melylyel Jäger nem is áll egyedül a szemészek között). ,,Mindezen kötőhártya bántalmakra nézve már magában az edények elrendeződése annyira jellemző, hogy górcső alatt egyedül ezek megtekintéséből képesek vagyunk a betegséget felismerni.“ Ezen állítást Jäger páratlan szépségű, injiciált praeparatumokkal bizonyítá. Láttuk, hogy hurútnál az összes változás abban áll, hogy az edényhálózat valamivel sűrűbb a rendesnél s az egyes erek vastagabbak; blennorrhoeánál a növekedett szemölcsökbe erősen kitágult edény halad de benne csak egyetlen kacsot képez ; míg végre granulosánál a napraforgóhoz hasonló újképletekben az edény szintén több ágra oszolva s a képlet alakját utánozva (legyezőszerűleg szétterjedve) vész el. „A cornea felületes bántalmainál az edények viszonya szintén jellemző. A keratitis superf. vasculosa és az igazi, —- conj. granulosát kisérő, — pannus egyaránt a cornea kötőhártya lemezében folyik le, de egymástól még is lényegesen különbözik. Míg az elsőnek edényei homeoplastikus természetűek, addig pannusnál, valamint a csomocskák újképletnek felelnek meg, úgy az edények is heteroplastikusak.“ Az injiciált készítmények a különbséget ismét szépen feltüntetik. Keratitis vasculosánál ugyanis a porczhártya területére átkapaszkodó conjunctivalis erek mindig vékonyodva vesznek el az általuk képzett finom reczézetben, míg pannusnál a legtöbb edény hatalmas kanyarulatokat képezve, az elágazódásnál még vastagodva vagy legalább eredeti vastagságát megtartva, fut keresztűlkasúl a corneán. „Az ujonképződött edények a keratitis többi alakjánál is mindig a porczhártya felsőbb lemezeiben székelnek, míg a mély rétegekben edény egyáltalában nem képződik“. Szépen illustrálta ez állítást néhány készítmény, mely áttört fekély után képződött tömeszt tüntetett föl. Az egész dugót a szivárvány edényeiből származó erek ágazták be s egyszersmind a Bowman hártya szomszédságában, limbusból kiinduló edények haladtak felé s értek egészen az átszakadt hely közelébe, de a cornea közepe s mélyebb rétegei edénytelenek voltak. Legszebb volt a készítmények között egy, a maga nemében talán egyetlen, gyönyörűen injiciált lencsetok, melyben egy vastag, irisből jövő edény terjedt széljel, a legszebb fonadékot alkotva a mellső tok területén. Az egész egy félgömbalakú, finoman szőtt kosárhoz hasonlított. A bemutatás végén a magyarázásban fáradhatatlan tanár azon váratlan kérdéssel fordult hozzám, hogy „ugy-e fél a mellső synechiáktól?“ „Nem kevéssé“ feleltem én meglepetve. „Pedig iridectomiánál és hályogműtételnél mindig elkövette azt a nagy bűnt, hogy mesterségesen producálta a mellső odanövést.“ Erre mutatott még néhány, ily módon operált szemből vett készítményt, melyeken az iris peripherikus részei a sebbe határozottan bele nőttek, noha élőnél — állítólag — a synechiából mi sem látszott. (Az ily lelet nem új, csak valamikép azt ne következtessük belőle, hogy a benövésnek csakugyan minden esetben létre kell jönnie.) A mily érdekesek Jägernek elméletei, ép oly eredeti hályogműtétele, melyet az egj^edfil csak nála látható, ú. n. „Hohlschnitt“ jellemez. Műtételnél a beteg azon helyzetben fekszik, melyben műtét után maradni fog, t. i. lábbal az ablaknak, mindjárt a fal mellett. Jäger mindig az operálandó szemmel ellenkező oldalra ül. A felső szemhéjat fölemelteti egy ablakos (Jüger-féle) kanállal, ő pedig a tekét alulról megfogja egy szintén Jager-féle, sajátságos alakú, kettős madárcsőrhöz hasonló csípővel és beszúr (valamivel alantabb mint Grafe-műtétnél szoktunk), a műtételnek is nevet adott késével. Ez, ék alakú, a Beer-késhez hasonló, de sokkal keskenyebb (legszélesebb részén 5 mm-t. alig tevő) eszköz, melynek lapja enyhe hajlású, homorú felületet képez. A contrapunctio épen ellentétes oldalon történik s a seb legmagasabb pontja, a cornea felső széle fölött, a sclerában esik. A második mozzanatban széles irisdarabot metsz ki, a harmadikban ismert mód szerint hasítja a tokot. Expulsiónál egy többszörösen meggörbített Daviel-kanalat helyez a cornea alsó széle fölé s egy másikat, melynek alakját rövid bárdhoz lehetne hasonlítni, a hátsó sebajkra nyom s így buktatja elő a lencsét. Az eszközök mind idegenek előttünk, a sebnek elméletileg kiszámított alakja nagyon eltérne az általunk készítni szokott sebétől, s gyakorlatilag az egész műtétel még is alig különbözik a Grafe-féle operatiótól, melynél kissé nagyobb lebenymagasságot engedett meg magának az Operateur. Felötlő, hogy az észleltem három eset mindegyikében erős vérzés kisérte a beavatkozást, mely egy ízben a hályog kibontakozását is nagy mértékben megnehezíté. Ha e műtétmód előnyeit akarnók ismerni a Gráfe-féle extractió fölött, azt hiszem ilyeneket nehéz volna felkutatni. A 7—8°/o veszteség inkább ellene, mint mellette szól. Lágy és perinuclearis hályogoknál Jäger is a discissiót kedveli. Utóbbi hályogalaknál nem pártolja az iridectomiát, még akkor sem, ha a széli részek átlátszók, mert végre is bekövetkezik a lencse teljes elhomályosodása s ha ekkor extractiot végzünk, az előbb képzett coloboma csak hátrányul szolgáland. A lencse betegségei között Jäger elég gyakorinak tartja még az igazi phakitist. Ott létemben is demonstrált egy esetet.
