Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-04-01 / 2. szám

3i

32

Műtétéi módja

Hályog alak

Extr. sec. Gräfe

I!

Extr. sec. Pagenste-i eher .... I

Extr. linear, splex. j „ „ c.iridect.|

Disciss. p. corn. . j

Dislaceratio . . . j

Disc. p. seler. . . |

Extr. sec. Beer . .11- „ Wenzel .

Cat. senil, simpl.

compl. . sen. simpl. luxat total. membrán, total. membr. . total. membr. . membrán.

luxata accreta .

Összesen :

391

6o ! 3

i 2

I 9 11

7

I I 21

95

13

3

4

5

i

6

5 2 8 2

53 9

2 I

3 2

Észrevétel

382

54

3 2 7

9

4

20'

5

' 7

41

ij

i

A javítható III. oszt. nincs beszámítva a sikerek közé.

I576]—I —!

Jelentékeny szám, mely már a régi klinikán annak kedvezőtlen térbeli viszonyai miatt alig gyarapodhatik. E részben további lendület már csak az új klinika megnyilta után várható.

További adat az ophthalmia neoroparalyticahoz.

Dr. Klein Éberhárd cs. k. ezredorvostól Nagy-Becskereken.

Kapcsolatban az ophthalmia-neuroparalyticának az „Orvosi Hetilap“ „Szemészet“ mellékletének 1882. 6-ik számában általam közölt eseteivel egy új érdekes, hasonló esetet kivánok közleni.

Az eset a következő :

M. N. kereskedősegéd, kinek három testvére már mint felnőtt, tüdővészben elhalt, 2 év óta köhögésben szenved, időnként kisfoké vérköpéssel egybekötve. A mint a kezelő orvostól értesültem a jobb nervus supraorbitális elágazásának megfelelően erős neuralgia kínozta a beteget. Kifejezett láz nem volt jelen; egy napon az érverés száma 40-re szállott volt le.

Jelenleg (január 4-ikén, a halálozás előtti 4 napon) könynyen kimutatható tüdőcsúcs-infiltratió van jelen és a nyúlós köpet vércsikkokkal tarkított. Délután két órakor szakadatlanéi tartó oly jelenetek állottak be, melyek részletes agynyomást engednek diagnostizálni, de melyeknek in- és extensitása a kővetkező napokban nagy változásnak volt alávetve, minthogy a beállott tökéletes eszméletlenség már másnap reggeltől fogva a négy nap múlva bekövetkezett halálig felerészben csak nehészkes, homályos észjárás által volt megszakítva (hangosabb megszólításra és rövid kérdésekre nagyobbrészt kielégítő választ adott) és a delirium is ritkább lett.

A tökéletes eszméletlenség stádiumában (január 4-ikén) a beteg igen fel volt ingerelve, gyakran szökni akart és ezen törekvésében testi erejét a lehetőségig megfeszítette. — Ezen törekvése különösen hangos megszólításra, de anélkül is állott be; szemei ilyenkor megnyíltak és mereven néztek. — A halálozás előtti utolsó négy napon némi hőemelkedés volt a testen észrevehető, a pulsus teli, de sem nem volt gyorsított, sem nem lassított.

A jobb szemen ugyanazon időben mindvégig tökéletlen ptosis és a reactió nélküli pupilla nagyobb tágulata, a bal szemen a pupulla reactió hiánya és a láta kismérvű tágulata volt constatálható, mely utolsó azonban csak a halálozási napon tágult ki a jobbhoz hasonló nagyobb mérvben ; továbbá mindkét szemen mindvégig a szaré- és köthártya érzékenységének jelentékeny leszállása, (a szemek csukással feleltek, ha újammal a köt- vagy szaruhártyát erősen megnyomtam vagy dörzsöltem, míg gyenge érintés hatás nélkül maradt) s a könyelválasztás feltűnő csökkenése. A szemek belnyomása rendes volt. Mindkét szem ha megszólításra felnyílt és a kezemmel feléje billentettem, tökéletes csukással synergicusan felelt.

Ma a beteg csendes volt, mindkét szem tökéletlenül csukott állapotban maradt, úgv hogy a jobb felső szemhéj a kisfoké ptosis következtében még az egész szaruhártyát befedte, míg a bal szaruhártya alsó körszelete fedetlen maradt.

Az eszmélet első megzavarodásakor, tehát január 4-ikén, a köthártya mindkét felől feltűnően vérszegény volt égyannyira, hogy egyetlen egy kiváló véredény sem volt rajta látható. Az anamnesis és a részletes agynyomás tünetei alapján az agyban székelő góczbántalmat (talán gümő) diagnostizáltam, mely lassan fejlődött, jelenleg exacerbatiót mutatott és azért mind fokban mind kiterjedésben változó collateralis vízenyővel járt együtt, mely által az agynyomás tüneteinek gyors változása feltételeztetett.

A leírt kórjelenetek (ptosis incompleta) a jobb szemen, ugyanott a reactió nélküli pupilla nagyobb tágulata, a bal szemen az eleinte kisebb, később nagyobb mérvben tágult pupilla reactiójának teljes hiánya mindkét szem csukásának feléje billentésre történt bekövetkezése mellett (paresis a 3-ik agyidegpár több rostjában) ; továbbá mindkét szemen a köt- és szaruhártya érzékenységének jelentékeny leszállása és a könyelválasztás feltűnő csökkenése (a vezetőképesség leszállása a trigeminus első ágában) összes következményeivel, a szempilla mozgatás megszűnésével és a szemcsukás tökéletlen beállásával ; ennek folytán a környi légnek majdnem szakadatlan behatása ártalmasságaival a szem köt- és szaruhártyájára, valamint az azon részeken létrejött és csak ritkán megzavart elpárolgás, ezek mind oly jelenségek melyek mellett, ha heveny a föllépésük, rendesen ophthalmia neuroparalytica szokott létrejönni és én azért ennek megjelenését várhattam.

Hogy azt jobb megfigyelés czéljából lassúbb fejlődésre bírjam ; miután a beteg nagyobbrészt, mint már említve volt, csendesen, tökéletlenül zárt szemekkel feküdt, a felső szempillákat óránként egyszer lenyomni és így a szemet tökéletesen becsukni rendeltem. — A teljes eszméletlenség megszűntével ezen rendelet ugyan fölöslegessé vált, sőt a megfigyelésnek ártott, a mennyiben időnként önkényt is nvilt és záródott a szem ; de az ápoló rokonok nem akartak többet a szemcsukás már egyszer megrendelt procedúrájával felhagyni. Azért kelleténél kevéssel több lett a szemcsukás, miáltal a körfolyamat kifejlődése túlságos vontatottá vált, és a korán bekövetkezett halálozáskor csak relatív kisebb fokot ért volt el. — Ezen időnkénti szemcsukás ugyan hatásos, de nem tökéletes védelem volt a szemekre nézve; mert már a halálozás előtti harmadik napon mindkét felől a conjunctiva alsó részében egyes nagyobb, erősen megtelt, világosvörös véredénj'ek voltak láthatók, melyek hátulról jővén, előre a szaruhártyaszél felé siettek és melyek napról napra hatalmasabbak és számosabbak lettek. — Az egész köthártyának a folyton szaporodó erősen belövelt véredények nemsokára teljes rózsaszínt kölcsönöztek és már január 5-ikén este a nyákos hurutos váladék nyomait lehetett a pillaszőrökön észlelni. Napról napra öregbedett mind az injectió mind a hurutos váladék, mely a halálkor már oly nagy fokot ért volt el mint egy közönséges jól kifejlődött conjunctivitisnél. A szemhártyára tapadt váladék könnyen eltávolítható volt.

Keratitis nem jött létre, mert korán következett be a halál, de a limbus a fedetlen részeken már jól kifejezett injectiót mutatott.

Tekintetbe véve a mindkét szemen fellépett tünetek kezdetét és lefolyását, az ophthalmia neuroparalytica körfolyamatának aethiológia- és pathológiájára nézve fontos következtetéseket lehet vonni :

1. A szemen fellépett bántalom conjunctivitis tehát gyuladási folyamat volt.

2. Ezen gyuladás félreismerhetlenül a környi légnek és ártalmasságainak, pornak stb. a szaru- és köthártyára történt behatása és az ugyanott lehetővé vált elpárolgás befolyása alatt fejlődött, a mennyiben ezen befolyás aránylag ritkán szakittatván meg a szemcsukás által, a körfolyamatot ugyan vontatta, de nem akadályozta meg.

3. Ezen gyuladási kórfolyamat tehát kétségtelenül traumatikus volt, a melynek létrehozásában az elpárolgásnak (tudvalevőleg inger az idegekre nézve) is volt része. — Az elpárolgás közreműködése neuroparalytikus gyuladás létrehozásában azonban