Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1882-12-31 / 6. szám

11 — 117 — támad, egyszersmind élénkebb és rombolóbb lefolyással kell bir­­nia, mint más kévésbbé érzékeny, gyúladásra kisebb mérvben hajlandó szövetben. Valamely szaruhártya, pl. gőrvélykórnál, igen csekély, sokszor ki sem mutatható ingerre gyúladásba jö­het ; de ez rendesen sokkal kevesebb élénkséggel fog lefolyni mint más szaruhártyugyúladás, melynek létrehozására erősebb ingerek voltak szükségesek. — De ha biztos, hogy a szem bizonyos körülmények közt hajlammal bír a gyúladásra, azon kérdés merül fel, hogy vájjon miáltal okoztatik ezen hajlam ? miért van meg ezen hajlam egyik esetben, másikban pedig nem ? A felelet ezen kérdésre az idegek élet- és kortanában található. E kettő a következőkre tanít : Minden változás az idegrendszernek, akár physikai, akár chemiai magatartásában mindenekelőtt az ingerlékenység fokozó­dását, és azután annak leszállását eredményezi (Ranke). Ha tehát az idegek ingerlékenységében változás történik, mindenekelőtt a fokozódási, és csak azután a leszállási stadium következik, fel­téve, hogy a változás oka még mindig tart. Ha valamely ideg ingerlékenysége leszáll, akkor elébb egy időszaknak kellett lenni, melyben az ideg ingerlékenysége a rendesnél fokozódottabb volt. Ha tehát elérni akarjuk, hogy valamely ideg rendes ingerlékenységét egy ideig megtartsa, szükséges: i. annak teljesen rendezett táp­lálkozása, benne az üteres vérnek rendezett cseréje; 2. az ideg rendes összefüggésének a központtal változatlan maradása; 3. a munkásságnak (működésnek) nyugalommal rendes felváltása. Magas hőmérsek is emeli az idegek ingerlékenységét, mig alacsony hőmérsék azt leszállítja. Megszáradás és rögtöni hő­­emelkedes mint ingerek hatnak (Ranke). Nyomás, rángatás, zú­zás emeli az idegek ingerlékenységét, hogy azt azután megsem­misítse. Víz elvonás is emeli az ideg ingerlékenységét. Az ingerlékenységnek eme változatossága oka azután an­nak, hogy egy és ugyanazon inger egyszer kisebb, másszor nagyobb hatást hoz létre. Ezen hatás nagysága nemcsak az inger nagyságától, hanem a felfogó és tovavezető ideg ingerlékenysé­gétől is függ. Ha megvizsgáljuk a szervezetet az irányban, mikép hatnak reá a különféle ingerek, mindenekelőtt az idegek ingerlékenységét kell szemügyre vennünk, mivel az ingerek hatása e szerint fog alakulni. így esetemben a gyermeknél a háromosztatú idegnek szemhez menő rostjai a koponyabeli nyomás folytán, melyet col­­lateralis vizenyő idézett elő, magasabb ingerlékenységi állapotba voltak helyezve, ezért a gyúladás megindítására a levegő rendes izgatása, mely a szemhéjak tökéletlen záródása folytán akadály­talanul hathatott be a köt- és szaruhártyára, elengedővé vált. A túlérzékeny szemidegek ezen ingert felfogták, hatásosabbra át­változtatták, a legközelebbi központok, az idegcsomók (gangliutn) útján az edénymozgató idegeknek átadták és így az inger gyúla­­dást hozott létre. Az öreg férfiúnál a nagyfokú táplálkozási zavar miatt szintén lényegesen fokozódva volt az idegrendszer ingerlékenysége. A szemhéjak mozgási képessége megvolt ugyan, és a szem nem is vesztette volt érzékenységét: azonban nagyon könnyen akad valamely csekély inger, mely a gyúladás létreho­zására és fentartására elég erős. így meglehet, hogy a személy gyengesége miatt a szemhéj nem lett tökéletesen a szemteke felületéhez oda vonva, ez által por, stb. juthatott a szembe, hol első sorban conjunctivitist idézett elő, azután pedig a váladék egymaga, vagy pedig porral stb. egyetemben, volt oka a gyú­ladás tova terjedésének oly módon, hogy az általuk okozott nyomás és dörzsölés a szemgolyónak fokozódottabb ingerlékeny­sége miatt mint gyúladást előidéző inger hatott. Ugyanazon hatás áll be akkor is, midőn a test valamely részében az érző idegek ingerlékenysége a fentebb említett okok egyike vagy másika által fokoztatik, mint pl. átvágás, táplálko­zási zavar, vízelvonás stb. által. Ezen okoknak bizonyos gyorsa­sággal és élénkséggel kell hatniok, hatásuknak bizonyos fokú hevenyességgel kell fellépnie, hogy az ingerlékenység fokozódása bekövetkezzék. Házi nyulaknál vérszegénység beálltakor convul­­siv görcsök lépnek fel, s csak akkor maradnak ki, hogy ha az elvérzés igen lassan történik, vagy ha az állat már elébb is el­gyengült volt. Felette gyors elvérzésnél a görcsök szintén el­— 118 — maradnak (Chossat).') Mindkét utóbbi esetben már kezdettől fogva beáll az idegek ingerlékenységének alábbszállása, a bénu­lás,— hasonlóan mint a gyorsan ölő mérgezéseknél. Legtöbbször a hosszabb ideig tartó lázas betegségeknél gyorsan fellépő táp­lálkozási zavar okoz neuroparalyticus ophthalmiát; ritkábban (és pedig a betegség rövid ideje miatt) a choleránál fellépő táp­lálkozási zavar és vízelvonás. Rossz táplálkozás még ritkábban képezi a baj okát; így a néger rabszolgák gyermekeinél ural­kodó ophth. braziliana, melyről Gama-Lobo,* 2) Ullersberger s Teuscher értesítenek, az említett módon, rossz táplálkozás által okoztatik. Gyakoribb az áthajlítási inger és lob, midőn az idegekre, azok lefutásában valamely helyen vagy pedig a központi sejtekre, nyomás történik, vagy midőn azok rángattatnak, zúzatnak, mint az a körülöttük vagy mellettük növő, kóros képletek által tör­ténik, vagy midőn az ingerlékenység az idegvégeken jelenlevő (hyperaemiából vagy neuritisből ott fejlődő) izzadmánynak nyo­mása által fokozódik. A nyomás, mely az idegeknek felfogó külvégére történik, szintén ingert képez. Ennek következése hasonlóképen az, hogy már a legkisebb ingerek is képesek az érző idegekben, reflex utján, az edénymozgató idegeket aktiv hyperaemia és gyúladás létrehozására bírni. Ha az érző ideg élettani összeköttetése a központtal és ezzel az érzés meg is szűnt, az inger mégis reflexzé változik át, pusztán a környi gangliák közvetítésével. Sőt a hatás nagyobbnak látszik lenni akkor, midőn az ideg ingerlékenységét előidéző ok, nyo­más stb. a környi gangliákhoz közelebb fekszik, mivel ezekben az ingerlékenység ekkor sokkal magasabb fokra emelkedik, mint midőn az ok távolabbról hat. így pl. gyorsabban látszik fellépni az edényparalysis a neuropath, ophthalmianál, ha a háromosztatú ideg első ágában lévő ganglion Gasseri van bántalmazva, mint akkor, ha az affectio közelebb a központhoz fekszik, (Magendie,3) Schiff, Graefe). Ez utóbbi mellett szól az én esetem is, melynél a nyomás központi, s a betegség lefutása igen lassú volt. (I. számú kortörténet.) Az idegekre való nyomás különbözőképen jöhet létre. Leg­­többnyire pathologikus folyamatok az idegen magán vagy annak környékén okozzák azt. Ha magán az idegen, vagy annak kör­nyékében hevenyen tovaterjedő folyamat van, az mindig aktiv belöveléssel, sőt vizenyővel és izzadmánnyal is jár. A belövelt edények épúgy, mint a mindig tovaterjedő és az ideget érő izzad­­mánytömeg, nyomást gyakorolnak reá, mely nyomás külömböző­­sége függ amaz okok nagyságától és kiterjedésétől, és épúgy, mint ezek, igen gyakran változtatja helyzetét. Különösen a vizenyő mutat nagy változóságot. Ha az ideg nem minden rostja nyomatik, vagy 3 nyomás nagyon kicsiny, akkor az élettani vezetés a környék és a köz­pont közt vagy egészben vagy részben zavartalan lehet. Panum, Dieulafoy és mások beszélnek a neurop. ophth. oly eseteiről, melyekben a köthártya érzékenysége teljesen meg­szűnt, de a szaruhártyáé megmaradt. Némely esetben a nyomás megszűnte után az ideg vezetési képessége ismét helyreáll, mint az az én esetemben, valamint Bärwinkel, Jaffe és mások eseteiben történt. Ha az ideg a központjával való összeköttetést elveszti, akkor először a környi részben lép fel az elfajulás, melynél szin­tén előbb az ingerlékenység fokozódik és csak azután száll alá lassanként; — az ingerlékenység kezdetben fokoztatott az ideg­csonkon, a szükségképen fellépő gyuladási hyperaemia, vizenyő és izzadmány által gyakorolt nyomás következtében. Gyúladás által a központi részben is idéztetik elő fokozódottabb ingerlé­kenység. Ha a szemet ellátó trigeminus-ág van bántalmazva, ha az nyomatik vagy átvágatik, akkor az úgynevezett neurop. ophth. keletkezik, mely mellett azonban a paralysis hiányozhatik is, vagy pedig csak gyengén lehet jelezve. Oly mérgezéseknél, melyek nem gyorsan ölnek, szintén gyakran keletkeznek az em­lített módon veszedelmes ophthalmiák és más testrészek gyú­­ladásai. ') Chossat kísérletei, Ziemsen Handbuch d. spec. Path. u. Ther. XI. 2) Idézve Samischnél, Handbuch der ges. Augenheilkunde. Cap. Ill, 134. lapon. ,1) Idézve Stelhvag-nál, Handbuch der prakt. Augenheilkunde II. lapon. 1

Next

/
Thumbnails
Contents