Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-12-31 / 6. szám
Hogy a háromosztatu ideg bénulásának olyan esetei is létezhetnek, melyekben jelenlevő ptosis daczára szemgyuladás fellép, az a fentebbi magyarázatok után könnyen belátható, — a gyuladáshoz megkivántató igen csekély inger ugyanis vajmi könynyen találkozik. Nem kell egyéb mint az, hogy egy hajszál, vagy egy porszem jusson a szembe, és megvan a gyúladás oka. A második számú kortörténet hasonlót mutat. Ki lett emelve, hogy az idegingerlékenység fokozódása után, mely a szöveteket oly annyira hajlandóvá teszi a gyúladásra, az ideg ingerlékenységének leszállási időszaka következik, melyben a szövetek ismét kevéské hajlandók lesznek a gyúladásra. Ha ezen időszak fellépett, műtétek is végezhetők a szemen, a nélkül, hogy az kigyuladna, mint azt Graefe, Saemisch és Feuer esetei mutatják. A trigeminus friss bénulásának olyan esetei, melyekben ptosis hiánya mellett sem lépett fel neurop. ophth., szintén könynyen magyarázhatók a fentebbiekből. Ha az ideg bántalmazása nem áll elő bizonyos hevenyességgel, hanem csak lassan, akkor az ingerlékenység fokozódása sem jő létre, hanem az ingerlékenység azonnal a leszállási stádiumba tér át. A mondottak után feleslegesnek és tévesnek látszik a szoros értelemben vett úgynevezett trophikus idegeknek felvétele, vagyis ama feltevés, mely szerint a neurop. ophthalmiák olyan idegek tönkremenése által jönnének létre, a melyek nélkül a szövetek többé nem tápláltathatnak és melyek más fontosabb functiókat végeznének, mint az edénymozgató idegek. Ezen feltevés szerint a gyúladás a szemhéjak mozgásától, vagy azok csukvamaradásától függetlenül jönne létre. A neurop. ophthalmiák inkább az által keletkeznek, hogy a szemnek érző idegei által felfogott minimális ingerek reflex utján az edénymozgatókhoz vezettetnek, és azokban a fokozódottabb ingerlékenység folytán oly nagyokká válnak, hogy a gyuladás létrehozására elég erősek lesznek. — I lg — Közlemények az iridectomia köréből. Schulek Vilmos tanártól. (Folytatás.) Tájékoztató kísérletekről saját szemeinken lévén szó, itt egybefoglalni kívánom a kisérleteket melyek a kettőzésről mondottak bizonyítékául szolgálhatnak. A felhozott felületes kísérletek már elégséges bizonyitékot adnak, hogy válaszfalas kettős pupillával a tárgyak legtöbbjei nem egészben, hanem (a szórtkörök holthelyei szerint) csak kicsike részeikben mutatkoznak kettősen, és hogy összefolyó kettős pupilla is a képek egy irányában különös elmosódást hoz létre. A következőkben leírandó kísérletek az egyik szemnek behunyása mellett, a másikon a válaszfalas kettős pupillás szemnek utánozott láttani viszonyait kívánják öntapasztalatilag, részletesen feltűntetni. Ha I m. távolban kis sulyokkal megfeszített fehér fonalat akasztunk fel és oldalirányban tartott összefolyó kettős liku rekeszszel rajta keresztül a szobafenék valamely sötét alapot j nyújtó helyére nézünk, akkor a fonal széles szóródási képben mutatkozik. Ha most a pupillát ketté választó gátat, pl. látogatójegynek i mm. széles szeletkéjét, használunk, akkor a szórodásos képnek belsejében sötét köz jelenik meg, mely a gátnak mozgatásával helyét változtatja, azonban az elébb látott szóródási képnek határait el nem hagyja. Ebből következtetni lehet, hogy a gát a szóródási képet nem tolja szét, hanem csak benne hiányt okoz. A gát mozgatásánál nemcsak a kép belsejében mutatkozó sötét hely inog hanem a láththatóan maradó oldalrészek megvilágítása is változik, — és pedig a gyengébb világítás ,azon irányban van, melyben a gátat toltuk. Ha a kísérletet zsinegen tesszük meg, akkor sötét hézag már nem látszik, de az egyes részeken a megvilágítás változása észrevehető marad. Ezen tünemények nyílván a gátárnyékoknak az egyes szórtkörökben végbemenő eltolása által és a szórtkép inger nélkül maradt és így egészen sötét részének oldalmozgása által okoztatnak, mit a 3. és 4. ábra nyomán elképzelni könnyű. Ha válaszfalas kettős pupillával kettős képet idéztünk elő, pl. fehér lapon fekete vonalat megkettőztettünk, és most semmi | egyebet nem változtatunk, mint hogy a likakat oldalfelé megnagyobbítjuk, akkor a kettősképeknek egymástól való távolsága teljesen ugyanaz marad mint elébb. A likak nagyságának e szerint a kettőzésre nincsen befolyásuk. Ezen kísérletből még az is következik, hogy a rekesz kettőző hatását a gátnak egymagában alkalmazása által ugyanazon fokban fen lehet tartani. Tollkésnek hátával, finom kötőtűvel, vagy papirszelettel, ha 1 mm. szélesek, egy csillagnak ugyanazon kettőzését nyerem, mint a rekesznek egymástól 1 mm.-re elálló Ilkáival. Ezen egyszerüsités által a műtött egyének láttani viszonyaihoz jóval közeledünk, mivel a látótérnek a rekesz által történő megszorítása elmarad. A midőn tehát a kettős pupillával bíróknak helyzetéről közel találó fogalmat nyerni kivánunk, tekintsünk szét a szem elé tartott megfelelő vékonyságú palczikával és szerezzünk tudomást arról, hogy valljon (daczára az alkalmazkodás távolán kívül levő tűhegyek és hasonlók kettőzésének) egészben környezetünk megítélésében valami lényeges veszteséget szenvedünk-e, és hogy ellenkezőleg ezen sajátságos szóródási képek közvetítésével a munkálkodás finomabb tárgyakon, pl. az olvasás, nem volna-e lehető ? Kívánatos, hogy kísérleteinknél a kettőzésben mérvadó tényezőket gyorsan változtathassuk. Az alkalmazkodás fokszerint mérhető változásainak előidézésére a pápaszemes próbaüvegek sorozata áll rendelkezésre. Wecker refractiós szemtükre, melyen a tükör helyett kettős pupillát utánzó likas korongot kártyalapból alkalmaztam, nekem fénytörési beállításom gyors változta- I tására kitünően szolgált. A tárgynagyságot és a gátszélességet gyorsan lehet változtatni, ha kemény papírból mintegy 10 cm. hosszú, alul 3 mm. széles, felül hegyben kifutó csíkokat vágunk és a megfelelő helyeken a szélesség mértékét rájegyezzük. Egy ilyen szelet a szem elé gátul, egy másik különböző távolságban tartva tárgyul szolgálhat; fel- és letolás által a szélesség kivánt mértéke választásul áll. Ezen egyszerű készületekkel meg lehet Ítélni és, ha tetszik, részletesen megmérni, hogy a tárgyállás és a látóhártya fénytörési beállítása dioptriák arányában, ellenben a tárgynagyság és a gátszélesség egyenes hosszmérték arányában van befolyással a kettőzésre ; a tárgy megnagyobbodása, a gát megkeskenyedése és az alkalmazkodás távolához közeledés által a diplopia fogy és végül elenyészik. Ha a gyakorlatilag legfontosabb 1 mm. gátszélességet megtartjuk és az alkalmazkodást mintegy 10 m. hosszú, harántul megfeszített fonalon végig jártatjuk, akkor helyes képzeletet nyerünk arról, hogy a képnek kettőzései miként változnak az alkalmazkodás távolával. Egyszersmind jó alkalom nyílik összehasonlítólag szemlélni, hogy ezen kettőzött képek miként viszonylanak azon képekhez, melyeket nyerünk ha a fonalat közönséges szórtkörökben vagy összefolyó kettős pupillával nézzük. Ha válaszfalas kettős pupillával a fonal közepét rögzítjük, azonban az előtte és mögötte levő szórtképes fonalrészeket is figyelemben tartjuk, észrevehetjük, hogy a képben támadó hézag a rögzítési ponton túl levő oldalon kevésbé közel ér a rögzítési ponthoz mint az innenső oldalon. Ez mutatja, hogy akkor, midőn ugyanazon tárgy a rögzítési ponton túl áll, a hézag (látószögének kisebb volta miatt) kevésbé vehető észre, — vagyis hogy kettős pupillánál a látószögnek befolyása van a retinális képben támadt ingernélküli helynek észrevevésére. Különböző nagyságú és távolságú fénypontok kettőzésének megmérésére a Scheiner kísérletet is jól lehet felhasználni, melynél a gát szélességének befolyását észlelni lehet, ha egy lapba rést vágunk és előtte, irányára keresztezetten, más lapot, két \J alakúlag találkozó hasadékkal, jártatunk, — ily módon két majd közelebb majd távolabb levő liknak, azaz majd keskenyebb majd szélesebb gátnak hatását hozván létre. E mellett hamar kiderül, hogy a gátnak megkeskenyítése a kettőzést — a Scheiner kísérletnél is hasonló mértékben mint a többi próbáknál — mind j jelentéktelenebbé teszi. Egyúttal meglehet győződni nagyobb tárgyak szemlélése által, amennyire ezt a gyér megvilágítás és a csekély kiterjedésű látótér engedi, hogy azok két kicsi és egymástól távol álló likkal sem mutatkoznak kettőseknek. Kettős pupillával a látótérnek oldali részeiben, mintegy 15 fokkal a látótengelytől kezdve, nem birok kettőzéseket észrevenni. Nem gondolnám, hogy ennek a gát szemelőtti állása volna — 120 —
