Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1882-12-31 / 6. szám

tott, a véredények összehúzódása és a belöveltség csökkenése következtében gyorsan megállítható és visszafejlődésre hozható. A hyperaemia okvetlen feltétele egy esetleg fellépő és gyuladással járó táplálkozási zavarnak ; amaz mindig megelőzi emezt.

A gyermeknél a gyakori szemcsukás beálltával a külső ártalmasságoknak a szemre akadálytalan behatása megszűnt és így az inger szintén; ennek következtében a véredények hűdése gyorsan engedett, a köthártya belöveltsége egy éjen át jelentékenyen csökkent, a hurutos váladék megszűnt ; ekkor tehát a conjunctivitis egyszerű hyperaemiára volt lenyomva. A szaruhártyában is egyidejűleg megállott a kórfolyamat.

Ha kezdődő gyúladásnál mindjárt elején sikerülne a hyperaemiát tökéletesen visszanyomni, úgy nem jönne létre sem exsudatio, sem szövetváltozás.

Látható, hogy mihelyt a véredények az izgatást létrehozó külső ártalmasságok távoltartása miatt szűkültek, a belöveltség és vele együtt a hurutos elválasztás is csökkent. Ez utóbbi, azaz az exsudatio csak akkor lépett fel, midőn az injectio már jelentékeny fokot elért. Az exsudatio növekedése és alábbhagyása is a hyperaemia fokával arányban haladt és az exsudatio megszűnt, midőn márcz. 25-ikén a gyakori szemcsukás a külbehatásokat ártalmatlanná tette, az azok által okozott izgatást megakadályozta, és így a véredények összehúzódását létrejönni engedte.

A mint a véredények összehúzódása néhány óra alatt bizonyos fokot elért volt, a hurutos elválasztás a még hátramaradt nem egészen jelentéktelen belöveltség daczára is, csaknem megszűnt, — a mint ezt rövid időig tartó és nem nagy fokra kifejlődött köthártyahurutoknál is naponkint láthatni, ha az izgató okok eltávolíttatnak és izgatás többé nem történik.

Hogy miképen lehet valamely heveny gyuladásnak egy csapással elejét venni és azt visszafejlődésre birni, ha annak izgató okait eltávolítjuk, kétségtelenül mutatja azon eset is, melyről Snellen1) értesít: Egy 36 éves férfiúnál a trigeminus és az abducens bénulása után keratitis neuroparalytica lépett fel, melynél egy szürke, homályos udvartól környezett helyen felületes lehámlás jött létre. A szem védése stenopoeikus készülékkel elegendő volt arra, hogy az egész gyuladásos folyamat késedelem nélkül visszafejlődjék és megszűnjék. A szemvédő készüléknek félre tételével a gyuladás megint megjelent, de újból alkalmazása által ismét elmúlt.

A szemnek a külső behátásoktól való megvédése és az izgatás megakadályozása által a gyuladás visszafejlődik, ismét megjelen és elmúlik a szerint a mint a szem megvédetik avagy nem, a mint gyuladási inger létre jöhet vagy nem. Sőt úgy látszik mintha a heveny gyuladási folyamatot egészen hatalmunkba ejthetnők, ha a gyuladási ingert mindig idején felismerni és megszüntetni sikerülne. Ez természetesen nem áll akkor, midőn már oly változások jöttek létre, melyek maguk is ingert képeznek. —

Ha már most a leirtak nyomán kétségtelen, hogy eseteimben gyuladás, még pedig neuroparalytikus alakú volt jelen, ezen alkalommal többféle kérdés vár megoldásra:

1. Egyszerű gyuladás a keratitis neuroparalytica? és hogyan magyarázható a gyuladás alatt beszüremkedett részeknek oly gyakran necrosisba átmenetele ?

2. Traumatikus a szóban forgó gyuladás ? és ha igen, tisztán traumatikus vagy bizonyos dispositio is járult hozzá? és ha dispositio könyitette a gyuladás létrejöttét,

3. mi okozza ezen hajlamot?

4. van a tropbikus idegeknek részük a lobnak, vagy legalább a hajlamnak, ha ilyen szerepel, létrejövetelében, mint azt legtöbben felveszik ?

A fent leírt eset, valamint a számos mások által leírt kortörténetek kétségtelenné teszik, hogy a keratitis neuroparalytica egyszerű gyuladás, és daczára annak, hogy Feuer2) és Senftleben8) microscopikus vizsgálatai a necrosis felvételére jogosíta-b Idézve Saemisch által, Handbuch der gesammten Augenheilkunde, Cap. III. p. 284.

2) Feuer, Wiener medizinische Presse 1877. Nr. 41.

3) Senftleben, Virchow’s Archiv Nr. 65 und 72.

— ii5 —

nak, ezen felvétel mégis csak egyes különös esetekre szorítkozhatik, ezek pedig könnyen következőleg is értelmezhetők:

Ha keratitis neurop. támad, úgy sorjában lépnek fel a kóros változások, a gyuladási pir, utána az exsudatio, az epithel-lehámlás stb. Ha a gyulasztó tényezők még tovább hatnak, úgy a gyuladt szaru hártya-sző vet genyes szétesése, valódi fekélyesedése, áll be ; továbbá ezen fekélyek át is törnek, iritis és a mélyebb részek gyuladása következik be, és így a szemteke az elgenyesedés által megy tönkre, ha a körfolyamatot az által, hogy a szemet külbehatásoktól megvédjük, előhaladásában idején fel nem tartóztatjuk, a mint ezt Snellen tette és a gyermeknél én is részben.

Közönségesen az ophthalmia neurop. oly esetei képezik a megfigyelés tárgyát, melyek már nagyobb fejlődési fokot értek el. Több ízben láttam oly eseteket, a melyeknél különféle fokú infiltratio vagy fekélyek voltak kifejlődve, melyeken egyszersmind könnyen felismerhető volt a nagy hasonlatosság a 2-ik kortörténetben az öreg emberről (kerat. marantica) leírttal, habár odaszáradt idegen részek, (nyák, felhám, por stb.) részben eltakarták. Különösen jól constatálható volt az egyszerű gyuladási beszüremkedés és fekélyesedés valamint a necrosisnak tökéletes hiánya ott, hol a szemcsukás nem szűnt meg egyszerre teljesen, hanem, mint pl. nehéz általános betegségekben, lassanként ritkábbá és tökéletlenebbé vált, miáltal az eleintén gyérebben de még bekövetkezett szemcsukás (mint esetemben, melynél a szemet újammal többször én zártam be) az ophthalmia neuroparalytica kifejlődését nem akadályozta ugyan meg de lassította és egyszersmind a nyákos váladék, por, lehámlott epithelium stb. felhalmozását valamint odaszáradását lehetetlenné tette.

A szaruhártya gyuladásban levő egyes lemezei csak olyan esetben akadályoztatnak kiterjeszkedési törekvésükben elől a pörk, hátul a csarnokvíz nyomása által, melyben a szemcsukás egyszerre teljesen megszűnik és a szaruhártyán por, hurútos váladék, levált felhám, izzadmányrészek stb. felhalmozódnak, odaszáradnak és pörköt képezve, az infiltrált szövetre nyomást gyakorolnak.

Ezen térbeli megszorítás még fokoztatik a létrejött izzadmány által, minek az a következménye, hogy a szaruhártya ezen részei, melyekből az arterialis tápfolyadék mindjárt elejétől fogva többé kevésbbé ki van zárva, elhalnak, még mielőtt a gyuladás azon fokot elérte volna, a melynél a fehér vértestecsek kivándorlása a szaruhártyaszövetbe és a szaruhártya testecsek átalakulása hasonló kerekalakú sejtekké bekövetkezhetett volna.

Hogy a levegő valóban képes az igen érzékeny szaru- és köthártyán oly hatalmas izgatást eszközölni és azokon bizonyos körülmények közt gvuladást előidézni, az kiviláglik azon megállapított tényekből: hogy a trigemimus bénulása daczára, a keratitis kimarad, ha a cornea a szemhéj által tökéletesen fedve marad, — akár tökéletes ptosisnál oculomotorius-hűdés következtében (Graefe,’) Saemisch,2) Higgens3) akár ankyloblepharon (Kondracky,4) akár a szemhéjak óvatos összevarrása (Büttner,5) Meissner, Feuer) akár védkötés, parafalemez, stenopoeikus készülék közvetítésével, vagy házi nyúlnál a fülkagylók elővarrása eseteiben (Büttner, Snellen, Senftleben, Feuer stb.) továbbá szintén ha a szem csukása és nyitása rendes marad stb. ; hogy másrészt a keratitis fellép, mihelyt a szemcsukás megszűnik vagy tökéletlenné válik, ellenben visszafejlődésnek indul, mihelyt az érzékenység visszatértével a szemcsukás ismét helyre áll, mint az én esetemben és egy Bärwinkel6) által közétett esetben.

Szintúgy hatalmunkban áll, az ophthalmia neurop. lefolyását lassítani, ha, mint én tettem, a felső szemhéjat ismételve lenyomjuk, miáltal minden a szemtekén össegyülő szenyet letisztítunk, egyszersmind az elpárolgást és a kiszáradást, mely szintén ingert képez, megakadályozzuk. Nem szabad azonban ezen megfigyeléseknél, mint történt, azon téves felvételből kiindulni, hogy a lobnak valamely szövetben, melyben gyuladás könnyen

') Graefe, Archív f. Ophtlialm. VII.

2) Saemisch, Handbuch der gesammten Augenheilkunde.

8) Higgens, Oph. Hosp. Rep. VIII.

4) Kondracky, Arch. f. Oph. 1873. (Itt felemlítve).

5) Büttner und Meissner, Zeitschrift f. rationelle Med. 3. XV.

6) Bärwinkel. Archiv f. klin. Med. XII.--- I l6 —