Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-02-26 / 1. szám
— ii — tán kifáradnak és az alkalmazkodási izom a lehető legnagyobb erélyt későbben kifejteni már többé nem képes. En szintén elismerem ezen módszer jelzett hiányait, hogy mégis azt vettem igénybe azon parancsoló körülmény okozta, miszerint szükséges volt, hogy a vizsgálataim által elért eredményeket a Donders által közlött ábrákban érzékietekkel összehasonlítsam; már pedig ezt máskép czélszerűen nem tehettem minthogy én is megfelelő összetérítési fokoknál vizsgáljam a viszonylagos alkalmazkodási szélességeket, és így a kettőt összevetve a netán létrejövő különbségek helyesen tűnjenek fel. Igyekeztem azonban ezen ismert hátrányokat viszont azáltal kizárni, hogy minden egyes üvegpárrali próba után néhány perczig pihentettem a vizsgált egyén szemeit, és hogy a több alkalomból meghatározott értékekből a közép értékeket vettem fel. Az összetérítés, vagyis azon szög nagyságát, melyet a látvonalak egymás közt képeznek, a háromszögtan szabályai értelmében a következő képlet szerint számítottam ki: tga = ^'; hol a derékszögű háromszögben a az összetérítési szög felét, ac, az u szöggel szembe lévő befogót, vagyis az alapvonal felét, be az « szög melletti befogót vagyis az alapvonalra húzott függélyest, azaz a tárgy távolát jelenti; mely utóbbi mint a látvonalak és az alapvonal által képezett háromszög egyik oldalának — jelenleg az alapvonalnak — közepére emelt függélyes az azon oldallal szemben állé), ez esetben az összetérítés fokát mutató, szöget a háromszögtani szabályok értelmében felezi. Ezek szerint tehát a fennebbi képletből kiszámított érték kétszerese fogja adni az összetérítés fokának teljes értékét. A viszonylagos alkalmazkodási szélességek vizsgálata legelőször a szemek párirányos állásánál az absolut távolpontban történt, és pedig akképen, hogy a legerősebb homorú üveg, melyet a szem legyőzni még képes volt, adta a szemek ezen állásánál a relativ közelpont értékét ; relativ távolpontról itt szó nem lehet, amennyiben alkalmazkodás nem történvén annak lefokozása sem lehetséges. A párirányos álláson belöl Donders sémájának megfelelőleg 12. 6. 4. és 3 hüvelyknyi távolságra, valamint az egyes esetekben az illető absolut közelpontoknak megfelelő legkissebb távolságokra történő összetérítéseknél vizsgáltam az alkalmazkodási szélességeket, megfelelő homorú s domború üvegekkel; és számítottam ki azokat az üvegek fénytörési értékéből valamint az összetérítés távolsági fokának megtelelőleg a lencse által eszközölt alkalmazkodási értékekből, olyan lencse fénytörési erejével véve ezt egyenlőnek, melynek gyútávola megfelelt azon távolságnak, melyre a convergentia történt. Az alkalmazkodás fénytörési értékéhez a megfelelő üvegek fénytörési értékét, aszerint amint azok homorúak vagy domborúak voltak, hozzáadtam vagy kivontam. Ekkép kaptam meg a megfelelő összetérítés mellett az illető relativ közel és távolpontok értékét. A homorú üvegek a tárgyat gyútávoluknak megfelelőleg közelebbről tüntetvén fel a szemnek, miután az összetérítés nem változott, az egyén a tisztánlátás elérhetésére kénytelen volt az összetérítés fokának megfelelőleg már működésben levő alkalmazkodását a megfelelő értékben erősíteni. Az alkalmazkodási izom tehát tevőleges értelemben működött vagyis a kapott értékeket hozzáadni kellett az összetérítés foka által kifejezett, a belső egyenes és az alkalmazkodási izmok összműködése folytán létrejövő alkalmazkodási értékekhez. Domború üvegek ellenkezőleg gyutávoluknak megfelelőleg távolabbra tüntetik fel a tárgyat, s ennélfogva tisztán a tárgyat csak úgy láthatjuk, ha az összetérítés távolára beállított alkalmazkodást az üveg gyutávolának megfelelő fénytörési értékben csökkentjük. Itt tehát az alkalmazkodás csökkentéséről van szó, miért is, hogy a viszonylagos távolpont értékét megtudhassuk az eredeti, vagyis a tárgy távolára történt alkalmazkodás fénytörési értékéből le kell vonnunk az üveg fénytörési értékét. Megjegyzendő minden esetre, hogy az üvegeknek a szemtűli távolsága, mely vizsgálataimnál egy hüvelyknyi volt, a számítás előtt levonandó, majd ismét a kiszámított eredményekhez hozzáadandó. Lássuk a vizsgálat tárgyát képező eseteket, egyenkint részletesen elősorolva azon üvegeket, melyek a tiszta látás fennállása mellett erősebb alkalmazkodás, illetőleg annak lefokozása által még legyőzettek, és melyek fénytörési értékeiből számíttattak ki a megfelelő összetérítések melletti relativ közel- és távolpontok. — 12 — £ w A vizsgált egyének nevei és fényw a '<D <u ■ti ^ A talált üvegek száma közelok ekben távol rk skben <D törési viszonyaik <V Ti ^ '5 § ^ <D ^ Ti hodómr“H q/<U :° .5 * £ > SJ r-C morú ború <1 «1 1. G. K. tr. 24 éves. Mksz. E. V|£. GO 22-ös 22 Insuff. int. 9°. Bk. 4"-ben. Abs. 12 10 -es 26-os 6-23 20'06 kp. mksz. 31/4"-ben. 6 11-es 15-ös 4 43 8'50 4 22-es 8-as 3-06 5'80 23-os 4-es 304 614 2. M. J. 16 éves, gymnasiumi tanuló. GO 50-es — 50 — J. sz. Hm'/50. V|$. B. sz. M1/,,,,. 12 22-es 16-os 8-33 36'20 Vfg ? Insuff. int. 6°. Bkp. 3"-6 12-ös 11-es 4'52 10-16 ben. Abs. kp. J. sz. 3"-ben. B. 4 16-os OLj-es 3-52 6-57 sz. 23/4"-ben. 3 18-as Ő1,-es 2-80 6'50 30-as 5-ös 3-51 711 3. K. F. 32 éves, varrónő. J. sz. GO 30-as — 30 — M‘/60. m B. sz. E. Vfg. In-12 8-as 30-as 5-63 18'36 suff. int. 7°. Bkp. 31/2//-ken.' 6 13-as 15-ös 4-61 8'50 Abs. kp. mksz. 3"—ben. 4 14-es 8-as 347 5'80 31/* 30-as 5l/2-es 3-90 5'58 • 3 40-es öVs-es 2'90 414 4. B. A. 17 éves, kereskedelmi aka-GO 24 es 24 — démiai tanuló. Mksz. M‘/45. Vfg. 12 14-es 22-es 7-16 23 00 Insuff. int. 9°. Bkp. 3"-ben. 6 8-as 11-es 4-07 10'16 Abs. kp. mksz. 21/4"-ben. 4 10-es 12-es 3-30 5'00 3 10-es 7-es 2'66 3'80 21/* 15-ös 4-es 2-15 2'81 5. P. P. tr. 25 éves. Mksz. Hm1/^. GO 61/:i-es — y 6'50 — V|g. Insuff. int. 6°. Bkp. S1//'-12 9-es 9-es 5'95 50 50 ben. Abs. kp. B. sz. 21/2,<'herl-1 6 11-es 7-es 4'43 18-50 T. sz. 28/,"-ben. j 4 4 20-as 4-es 3'60 13-60 3»/i 30-as 38/4-es 3 16 6’ 62 2s /4 45-ös 28,„-es 2'68 5-81 2 V. 40-es 21 .,-es 2-44 4-75 A viszonylagos közel- és távolpontokat a Donders-féle schemával összehasonlítva lásd a mellékelt ábrában. Ezen a viszonylagos alkalmazkodási szélességeket az egyrenlő vonalak közti tér fejezi ki. Az absolut közelpontokra függélyesen rajzolt rendezők azon alkalmazkodási szélességet fejezik ki, mely az illető pontokban még rendelkezésre áll. A vizsgálatok eredményeként látjuk tehát, hogy az alkalmazkodás és az összetérítés közt a viszony nem olyan, mint Donders vizsgálatai szerint insufficentia nélküli szemekben, hanem hogy az alkalmazkodás és összetérítés közt a rendes öszszefüggés nincs meg; mert míg rendes működésű belső egyenes izmok mellett a vissznylagos alkalmazkodási szélésségek emmetropia, hvpermetropia és kisfoké Myopiánál eleintén az összetérítés kezdetével növekedők, és a szemek párirányos állásánál legnagyobbak hypermetropiánál, hol Donders szerint az összes alkalmazkodás 3/s-ét, kisebbek emmetropiánál, hol annak x/3-át, legkisebbek pedig nagyfokú myopiánál, hol csak 1ji — */6-ét teszik ki az összes alkalmazkodásnak ; majd egy bizonyos ponton túl mindinkább kisebbednek, a kisebbedés pedig leghamarabb kezdődik hypermetropiánál, valamivel később emetropiánál, sokkal később myopiánál; és hogy végül az absolut közelpontban az összetérítés maximumával minden viszonylagos alkalmazkodás teljesen megszűnik, kivéve csak a nagyfokú myopiát, hol még ezen pontban is képes az illető alkalmazkodását növelni; addig a vizsgált és a belső egyenes izmok elégtelenségében szenvedő egyéneknél a viszonylagos alkalmazkodási szélességek ettől eltérnek, és pedig a tevőleges rész felé vannak eltolva, az erősebb összetérítési fokoknak megfelelőleg, midőn a belső egyenesek erőlködése folytán az alkalmazkodási izom túlerősen feszíttetik meg; és mig ép szemekben az alkalmazkodási szélesség az absolut közelpontban megszűnik, addig insufficentia mellett ezen pontban is jelen van az, főleg a negativ részen, mit mindenek szerint az összetérítés hiányosságának kell tulajdonítanunk. A 3. és 4, esetben az alkalmazkodás lefokozásakor domború üvegek által a megnevezett üvegeknél csak legkisebb fokban erősebbek is már kettős képeket idéztek elő, annak jeléült hogy a meglevő összetérítés fenntartása mellett az alkalmazkodás, kellő mérvben lefokozni nem sikerül, mert annak erősebb csökl
