Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-02-26 / 1. szám
13 14 kerítésére az összetérítés is megváltozik, mi a kettősképek létrejöttével jelzi magát. Ezen tünet szintén az alkalmazkodási szélességek eltolatását bizonyítja, valamint azt is, hogy egy bizonyos fokú, a rendesnél nagyobb, nem függetleníthető alkalmazkodás van kapcsolatban a megfelelő összetérítésekkel. Halálos anaemiából eredő szembeli változások. Dr. Bettman Börne (Cincinnatiból) a heidelbergi egyetemen két anaemia perniciosás beteg szemét tiikrészte s haláluk után mikroskopozta; vizsgálatának eredményeit az Arch. f. Augenh. XL k. I. füzete után ismertetjük. Szemtükörrel nézve, az első beteg mindkét szemében a papilla halavány, a verő- és vivő-erek egyformák, világos piros színűek, balfelül vena lüktetését látni. v=6/21. Utóbb a jobb szemfenékben a látóidegfő és sárga folt között apró vérzések támadtak, az egész retina elzavarodott. A halál előtt régi vérömlések eltűntek s újabb csíkos vérömlések támadtak. Friss vérömlések keletkeztek — valószínűen az erős köhögés folytán — a bal szemben is, úgy szintén kissé a retina is elborult. A jobb szem némelyik vérömlése világos közepű volt. Mikroskóppal vizsgálva, a látóidegfő edényei körül vizenyősséget találhatni, a velőtlen idegrostok helyenként duzzadtak vagy csontosodottak, az idegrostos réteg támasztó rostjai duzzadtak, az idegrostok között finoman szemcsészett anyag (aludt beszürödés) van. A vérömlések többnyire az idegrostok és a belső magcsás rétegben székelnek, egy helyen a vérzés a belsőbb rétegektől elválasztván a külsőket a külső határoló hártyát meg is szakította volt. Az idegrostos rétegben levő vérzések az idegrostok mentében terjedtek (a leghosszabb o-8 mm.), a többi rétegekben a Müller-féle rostokat követték. Az idegrostok csomósodásai leginkább ovális, bágyadt fényű fészkekké csoportosultak. Egy helyen a vizenyősség üregeket támasztott az ideghártyában, melyeket a megvastagodott támasztó rostok választanak el. Némely, vérsejttel teletömött edény körül aludt izzadmányt találni avagy megföstődést. A másik esetben is a szemtükri kép nagyon hasonlított az elsőhöz, ámbár látásbeli zavarok csak az utolsó napokban mutatkozának. A vérzéseken kívül voltak szabálytalan alakú bágyadt fényű fehér foltok (plaque-ok) is, melyek el-elmultak meg újra képződtek. A mikroskopi vizsgálat szerint némely vérömlések csupán vérsejtekből állanak, mások, a világos közepüeknek megfelelően, széli részeiken vörös vérsejteket, közepükön finom hálózatban kisebb-nagyobb, gömbölyű vagy szabálytalan sejteket tartalmaznak, melyek a vérzés legközepén már bomladoznak. Az idegrostok csomói halavány, egynemű vagy szemcsés, orsóalakú, .megvastagodások ; a fészkekben levők szabályos alakjukból vesztettek. A kiválóbb jelenségek e szerint edények megbetegedése, az idegrostos réteg oedemája, vérömlések és idegrostok csomósodása ; azonban elzsirosodás nem volt az edények falán, valamint aneurysmaszerű tágulatok is hiányoztak. Az edények falának megbetegedéséből származtathatók a többi tünetek, a minthogy az elváltozások foka is az edények elváltozásának fokától függött, a melyik szemen a kóros állapot tovább tartott, abban az oedema az egész retinát elfogta. A vérzések egy részét az edények falának megszakadásából, másrészt a vérsejtek kivándorlásából (diapedesis) lehet származtatni, amazok hirtelen (hányás-erőltetés folytán) támadtak, mig utóbbiak lassú képződését bizonyítja, hogy a vérsejtek oszlopszerűen s ágazatos vonalakban sorakoztak. Az idegrostokon kezdődő csomósolásokúl tekinthetni az egynemű állományúakat, míg az inkább dúczsejtszerűek már elváltozottak. iCsomósodás és vérzés közt összefüggést nem lehet kideríteni, s a hol csomósodott rostok fészke körül vörös udvar volt, ott is csak utólagos lehetett a vérzés. Ellenben oedema és csomósodás közt nem lehet az összefüggést tagadni ; ugyanis egyik esetben az egyik szemen utólagosan állottak volt be a változások s a fejlődés irányát is lehete követni, t. i. az utóbb megbetegedett szemben csak a papillában és az ezt környező retinában valának csomósodások, míg a jobb szemben, a melyben kosszabb ideig tart vala a vizenyősség, már a csomósodások is nagyobbak, számosabbak s dúczsejtszerűek valának. A másik esetben, minthogy a vizenyősség továbbtartott volt, a csomósodások is jobban kifejlődének. B. hivatkozva Rumpf ama felfedezésére, hogy Iymphától az idegrostok megduzzadnak, a savós besziirődés hatásának tekinti az idegrostok csomósodását. Csapodi dr. A Sympathikus szemgyuladás kortanához. Az Archiv f. Augenh. X. kötetének pótló füzetében Krause Fedor egy esetet ír le. melyben az egyik szemnek üveggel történt megsérülése után 32 nap múlva, a másik szemen átterjedéses iritis fejlődött, s miután ismételten ki-kiújult, a sérült szemnek enucleálását tette szükségessé. Kr. a Müller-féle folyadékban keményített, vízszintes síkban ketté szelt szemtekén azt találá, hogy a cornea közepét behúzó, ennek egész vastagságát átható hegedés szövete a sarjadzásos irisbe és emmögött képződött hártyába folytatódik, az üvegtest zsugorodott, az ideghártya sárgás tiszta folyadékot tartalmaz. Az érhártya erőseit megvastagodott, úgy hogy vastagsága az inhártyáét is felülmúlja, legvastagabb pedig a látóidegfő körül ; a megvastagodott szemszivárvány a sugártesttel együtt a szárúhártyához simul, s a szem tengelye felé össze van huzva; az érés inhártya közt apró összetapadások vannak. Az ideghártya ránczos, mert megaludt izzadmány választja le helyenként az érhártyáról. A látóidegen és hüvelyein szabad szemmel nem látszik semmi változás, az inhártya is ép. A mikroskopi leletből mellőzhetjük a cornea szövetének egyszerű hegedéses elváltozását, csak azt jegyezzük meg, hogy a közvetetlenül a szaruhártya bélszínéhez illeszkedő tömeggé bonyolódott iris és sugártest a corneába forradt nyúlványával szorosan oda van rögzítve. Legnagyobb fokúak a tractus uvealis elváltozásai, ennek eleje vagyis a külön nem választható iris és sugártest két fele között van az összegyűrt lencsetok és az ehhez csatlakozó újonnan képződött kötőszövet, mely a sugárnyulványokra is átcsap. Pigment nagyobb csomókban van benne fölhalmozva s finom szemcsézetűl is ellepi az egész szövetet, mely nagyobbára gömbölyded sejtekből van összeszerkesztve, míg bizonyos világosabb, csikós helyek orsóalakó sejteket is tartalmaznak. A sugártest izom-elemei változatlanok, esakhogy összefoglaló szövetükben számos gömbölyű sejt székel, mely azokat szétválasztja. Az említett kötőszövet azonban csak középütt van, a széli részeken már nem képez választékot. A nagyon megvastagodott érhártya külső rétegei közt minden különbség elmosódott, míg a pigmentes réteg jól szembeötlik, sőt helvenként izzadmánytól van elemelve. Haematoxylinnal föstött metszeteknek igen tarka a képük ; vannak sötétebben föstött helyek, ezek csupa gömbölyű sejtből szerkeztődnek össze, melyeknek magja jobban megföstődött, ellenben világosabban maradt foltokon nagyobb epitheliumszerű sejtekre is akadni, melyeknek többnyire két hosszúkás magjuk halványabban szineződött, ugyanitt sokkal nagyobb, óriás sejteket is találni, melyeknek számos magjuk van. Eme szöveti elemek elhelyezésében nincs semmi rend. A sugáridegek metszetein és tűvel szétszedett készítményein szintén ott leljük kisebb-nagyobb számban az idegrostokat összefoglaló szövetben a leírt gömbölyű sejteket. Az idegrostok épeknek látszanak. A látóideg és hüvelyei szövetében nem látni változást, csupán a lamina cribrosa táján találni gömbölyű sejteket. Az ideghártyában izzadmány okozta leválásokon kívül szöveti változás nem mutatkozik. Az üvegtest előrészében nagyszámú gömbölyű sejt van. A chorioides hasonló megvastagodását más vizsgálók is tapasztalták már, valamint azt is, hogy a megvastagodást a szövetbe gyülemlett gömbölyű (geny) sejtek okozták. Az óriás sejtek a gümők elemeire emlékeztetnek, ámbár nincsenek ama bizonyos szabályszerű elrendeződésben ; csupán Manfredi talált egy sympathikusan megbetegedett szem érhártyájában valódi gümőket. A ciliaris idegek elváltozását neuritis interstitialisnak tekinthetjük, mely még nem támadta meg az idegrostokat. A sugáridegek lehettek tehát a gyuladás átterjesztői, míg a látóideg ez esetben bántalmazatlan maradt. Csapodi dr.
