Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-10-29 / 5. szám
SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 44-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 5. SZ. Vasárnap, október 29-én. 1882. Tartalom : Dr. Szili Adolf. Pflüger Ernő vizsgálati módszere a színvakság felismerésére. — Schulek V. tnr. Közlemények az iridectomia köréből. (Folyt.) — Creniceanu dr. Az eserinről. (Folyt.) — Dr. Ottava I. Veleszületett iris és chorioidea coloboma mindkét szemen.— Dr. Ottava I. A corneák veleszületett elhegesedésének egy esete. — C?'eniceanu György dr. A kézirás élettana. — Könyvisynertetés. Csapodi dr. Dr. Albert Mooren (Düsseldorf). Fünf Lustren Ophthalmologischer Wirksamkeit. — Szemelvények. Melléklet : Műmelléklet Creniceanu dr. czikkéhez. Pflüger Ernő vizsgálati módszere a színvakság felismerésére. Dr. Szii.i Adolf izr. kórházi főorvostól. Az együttjáró színellentét (Simultan-Contrast) sajátságos és fölötte érdekes tüneményeit lehet előidézni, ha a reczehártyára nagyobb kiterjedésben egyforma színes világosságot vetünk, melyet itt-ott indifferens, árnyékos, egy szóval színtelen helyek által megszakítunk. Látó szervünk, ha a bevezetett világosság objektiv színét felfogni képes, ezen megszakított helyeken nem indifferens színtelen árnyékot lát, hanem szintén színezettet : olyan árnyékot, mely a bevezetett világosság színéhez élettani értelemben épen ellentett színben tűnik fel. Ezt a tényt, melylyel kivált a festőnek a külvilág tüneményeinek leábrázolásánál nagyon is kell számolni, kísérletileg különféleképen lehet bemutatni. A legjobb sikerrel járó mód a következő. Gyújtsunk meg közel egymáshoz két lámpát, mely fényét egy függélyesen alkalmazott fehér papírlapra veti ; tartsunk egy karcsú tárgyat, pl. egy írónt úgy a két lámpa és a lap közzé, hogy az utóbbin az írón által létrehozott mindkét árnyék helyet találjon ; ezen két árnyék egymástól intensitásra nézve különbőzhetik ugyan (a lámpák a laptól való viszonylagos távolsága, vagy a lángok különböző világító ereje szerint), de színezetre nézve nem : mind a kettő közömbösszürke. Mihelyt azonban az egyik láng elé színes üveget tartunk, a két árnyék is azonnal színes lesz, de úgy, hogy csak az egyik árnyék tűnik fel az üveg saját színében, míg a másik az evvel élettanilag épen ellentett színben mutatkozik. Vegyünk egy példát. Legyen az egyik láng elé tartott üveg vörösszínű; akkor az egyik árnyék vörös, a másik ellenben zöld. És pedig a vörös árnyék épen annak a lámpának felel meg, melynek lángja elé nem tettünk vörös üveget, a zöld árnyék viszont annak, melynek sugarai a vörös üveglemezt keresztülhatolják. Vizsgáljuk meg a viszonyokat. Az által, hogy vörös üveget tartunk az egyik láng elé, a lapra vetett világosság nagyobb mértékben vörös sugarakkal van vegyítve. A lapon van azonban két hely (az írón kettős árnyéka), a melyhez nem a két lángnak vegyült világossága, hanem csak az egyik lángnak sugarai jutnak. A két hely közül az, a melyre az előtartott írón miatt a szabadon hagyott (mondjuk fehér) lángnak sugarai nem juthatnak, csakis a festett lángnak sugarai által van megvilágítva ; természetes tehát, hogy ez a hely feltűnően vörös, mert környékéhez képest sokkal intensivebb vörös sugarakat vet vissza. A másik helyről (és ez érdekel tulajdonképen) a vörösre festett láng sugarai vannak kizárva, oda csakis a fehér láng sugarai hatnak ; és mégis ez a hely sem mutat többé közömbösszürke árnyékot, hanem határozottan zöld (kékeszöld) színűt. Tulajdonképen nem tudjuk, hogy miképen jön létre ezen zöldszínlátás : annyi azonban bizonyos, hogy azt nem valódi zöld sugaraknak a reczehártyára hatása idézi elő, hanem ellenkezőleg, hogy okvetlenül a vörös fény behatásából kell erednie. Kényszerülünk azon feltevésre, hogy a vörös fénynek eláradása a íeczebártyán az ellenkező színnek subjektiv érzését reakczióképen költi azokon a reczehártyahelyeken, a melyekről a vörös fény ki van rekesztve. Az úgynevezett együttjáró ellentét e jelenségeinek gondos elemzése kétségkívül nagy befolyással van ama nézetekre, melyeket színérzékünk természete fölött magunknak általában képezhetünk. Itt azonban csak a következő megfontolásra szorítkozunk. Ha igaz, hogy az ellentétes árnyék színezése közvetlen és természetes subjektiv következménye reczehártyánk ama ingerlésének, melyet a szembe ható fénynek objektiv színe rágyakorol ; akkor kétséget nem szenved, hogy az ellentétes szín észlelésére a bevezetett szín iránti érzőképességünk a conditio sine qua non. És akkor fel is tehetjük azt, hogy egy tökéletlen színérzék oly fényben, melynek színe nem indítja meg, csak színtelen árnyékot, fog látni. Fölötte érdeklődnünk kell tehát az iránt, hogy miképen fog a színvak az együttjáró ellentét jelenségeivel szemben viselkedni. Nagy és sokat Ígérő tér nyílik itt a színérzéki fogyatkozások tanulmányozására, mely koránt sincs eléggé kiaknázva : daczára annak, hogy már három különféle vizsgálati módszert is ajánlottak, melyek mind az együttjáró ellentét tüneményein alapszanak. Legelőször alkalmazta Stilling jelenleg strassburgi magántanár, a színvakság tanulmányozásánál a színes árnyékokat*) a melyekről mint az együttjáró ellentét legfeltűnőbb példájáról épen szólottám. Úgy hiszem, hogy ezáltal ő volt egyszersmind az első, a ki az észlelők tartósabb figyelmét azokra a fontos viszonyokra irányította, a melyekben a fogyatékos színérzék az együttjáró színellentét élettani elvéhez áll. Felhasználtak továbbá ugyanezen czélra egy más igen érdekes kísérletet, mely az olasz Ragona Scina-tói ered, és melynek alkalmazásánál közönséges napvilágosságban a következő egyszerű készülékkel beérjük. Vegyünk egy lap fehér papirt; legyen rajta két fekete folt (legjobb két odaragasztott apró darab fekete bársony) egymástól oly távolságban, hogy ha a lapot felében összehajtjuk, az egyik fél lapon az egyik folt a középen valamivel innen, a másik fél lapon a másik folt a középen valamivel túl legyen. Helyezzük ezt a lapot úgy el, hogy két fele egymással derékszöget képezzen, és hogy a tőlünk elterelt fél vízszintesen feküdjék, a másik pedig függélyesen álljon. Ha most színes üveget, pl. vöröset 45 foknyi szög alatt úgy tartunk a lapnak két fele közé, hogy az üveg egyik szélével a behajtás helyét érinti, és mi ezen üvegen keresztül az alsó lapra nézünk : akkor nem csak az alsó lapnak áttetsző foltját látjuk, hanem a felső foltot is, mivel ezt a ferdén tartott üveg sima lapja visszatükrözi. De ezen két folt egyike sem fekete, hanem a visszatükrözött folt az üveg színét mutatja, jelenleg tehát vörös, az áttetsző folt pedig ahoz ellentétes színben tűnik fel, itt tehát zöld. Ezen jelenséget csak következőképen lehet értelmezni. A színes üvegtáblán keresztül nézvén, az alsó laptól eredő és az üveg által színezett világosságot a felső lapnak az üvegről visszatükrözött és általa nem színezett fehérjével elegyedve látjuk. Csak két hely képez kivételt. Az egyik a visszatükrözött folt helye. *) Beiträge zur Lehre von den Farbenempfinduugen. Klinische Monatsbl. f. Augenhlk. XIII. évf. 5
