Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-10-29 / 5. szám
9i 92 Ezen helyről a felső lap visszatükrözött fehérje ki van zárva ; itt pusztán az üveg által színezett világosság hat keresztül: és ennélfogva ezen hely kát exochen az üveg színében tűnik fel. A másik az áttetsző folt helye. Ezen helyről az átható világosság ki van zárva és csak a felső lapnak fehérje tükrözik vissza a sötét alapról; de mi nem látjuk a várt szürkét, hanem a másik visszatükrözött foltnak, illetőleg az üvegnek színéhez ellentett színt. Ez pedig nem egyéb mint ismét színlátó érzékünk ama sajátságos dispositiójának a kifejezése, a melyen az együttjáró színellentét csodás hatásai alapszanak. Ezt a régi, de csinos kísérletet Cohn1) és Pflüger2) egymástól függetlenül ajánlották a szín iránt vakok vizsgálatára. Ez utóbbi észlelő, Pflüger Ernő berni szemésztanár, ilyen vizsgálatokra azonban az eddig elősoroltaknál meg czélszerübbnek tart egy harmadik ugyanazon elven alapuló kísérletet. Ez az úgynevezett Meyer-féle fátyol- (vagy selyem-) papirossal való kísérlet, mely főleg Bezold elterjedt könyvéből8) eléggé ismeretes. Ha színes papírra fekete vagy szürke papírból kimetszett betűket vagy másforma jeleket szórunk és fátyolpapirral betakarunk, akkor ezen betűk és jelek az alapnak színével ellentétes színben derengenek át. Azok után, a miket már eddig az együttjáró színellentét előállításáról mondtam, ezen kísérlet bővebb fejtegetése szükségtelen. Pflüger főfigyelmét a színes papírok kiválasztására és (a sokszorozott kiadás csak a nyomtatás utján lévén lehetséges) a betűk és jelek helyes nyomására irányította. Hihetünk szavának, hogy mindkét tekintetben elég akadálylyal kellett megküzdenie. Ezek némelyike most sincsen egészen legyőzve, a mikor a tábláknak már második, nagy mértékben átalakított kiadása van kezünkben. A mi a táblák alapszínét illeti, a főnehézség a tiszta tónusok előállításában rejlik. A vörös és zöld tábláknál főleg attól kellett tartani, hogy sok sárga világosságot is vetnek vissza; és tudvalevő dolog, hogy a színvak mennyivel érzékenyebb még az éplátásúnál is azon szintónusok iránt, melyeket érzéke felfogni képes. Erre Stillig nyomatékosan figyelmeztetett.4 * * *) A vörös és zöld táblák sárgája pedig azt okozhatná, hogy rajtuk a betűk a vörös-zöld vak előtt is olvashatókká válnak az által, hogy ő ezeket a sárgának ellentétes színében, tehát kéknek látja. Azért tehát a második kiadásban a vörös és zöld táblák festésében Pflüger a főgondot arra fordította, hogy a sárga világosságot kék által neutralizálja (illetőleg megfordítva járt el: sárgával vegyített kármint használt). — A kék és sárga táblák kevésbé jőnek tekintétbe, nemcsak mert ezen színeket könnyebben lehet tisztán előállítani, hanem még inkább azért, mivel az általuk kiderítendő színérzéki hiba, a kék és sárga iránti vakság, aránylag igen ritka. A mi a nyomást illeti, a szürke betűknek kívánság szerinti előállítása csak többféle kísérlet után sikerült. Egyszerű festékkel való nyomás sehogy sem vezetett czélhoz; végtére úgy boldogultak, hogy az illető betűket kétszer nyomták: egy ízben feketén és másodízben nagy óvatossággal fölébe fehér festékkel. A második kiadásban különben a fekete betűk inkább fénytelenek és sokkal gyérebben vannak alkalmazva mint az elsőben : a narancsszínű sárga és zöld táblák már csupán szürke betűket tartalmaznak, melyeknek világossága mindenütt, a színes alaphoz viszonyítva, gondosan le van fokozva. Ezen kiadás még a tekintetben is előnyösebben van kiállítva, hogy csak egy, és pedig a felső fátyolpapir borit le egyegy táblát egészen (a narancsszínű és sárga táblát kettő), az alsó fátyolpapir pedig csak félakkora és csak minden táblának bal felét födi. így aztán nem szükséges a finom, egymáshoz nagyon is simuló papirokat minduntalan lapozgatni, a mi nagy óvatosságot igényel és az első kiadás szerinti példányok használatánál sok időt rabolt. A táblák is jobb, keményebb papirból készültek. — Mellékes különbség még az is, hogy az első kiadásnak (1880) czíme, németből fordítva, ez volt: Táblák a színvakság meghatározására; az idén megjelent új kiadásnak pedig a következő czíme van német, franczia, angol és olasz nyelven: 4) Centralblatt für prakt. Augenheik. 1878 febr. füzet 35. 1. a) Ugyanott. Márcziusi füzet 50. 1. 8) Die Farbenlehre in Hinblick auf Kunst und Kunstgewerbe. 4) Das Sehen der Farbenblinden. Cassel. 1880. A színérzék vizsgálati módszere a fátyolellentét segítségével*). A szöveg, mely körülbelül 2 lapra terjed, szintén a négy nyelven van irva és, az első kiadásban közzétett általános megjegyzéseket mellőzve, szorosan a táblák gyakorlati alkalmazásához szolgál útmutatóul. Pflüger a színvakságról 2 év előtt írt nagyobb dolgozatában'J) egyebek közt azon vizsgálati eredményt is közölte, melyet szóban forgó eszközével 10 kitűnően tanulmányozott színvaksági esetnél elért. Már akkori tapasztalatai indították arra, hogy új kiadás szerkesztésére gondoljon, mert a zöld táblák úgyszólván egészen cserben hagyták. De a vörös táblákkal elért leletek oly döntők voltak, hogy Pflüger azokra támaszkodva Mauthner apriorisztikus ellenvetésével szemben (mely szerint vöröszöldvaknak a vörös táblák sárgán látszanak és így az ilyen egyén a betűket a fátyolpapiron át ellentétes kék színben látja) bátran mondható : elméletek nem döntenek meg tényeket3). Ez utóbbiakat senki sem tagadhatja a ki ezen vizsgálatokat megejtette. Én is Pflüger tábláinak mindkét kiadását hosszasb időn át alkalmaztam — színvaknál és rendeslátásúnál. Ezen úton oly tapasztalatokat szereztem, melyek némileg felhatalmaznak arra, hogy én is pár megjegyzéssel járuljak hozzá a fölöttük való ítélet megalapításához. E helyen csakis azon kérdésre szándékozom felelni : váljon szolgálhat-e a fátyolpapirral való kísérlet a színvaksággal szemben biztos felismerési módszer alapjául? Hajlandó voltam hinni, hogy igen, a míg a táblákat csupán színvaknak kezébe adtam, azaz olyannak, kinek színérzéki hibáját már más úton előre állapítottam meg. Ezen kiserietekre csak vörös-zöld vakok álltak rendelkezésemre. Azt találtam, hogy a vörös táblák majdnem mindnyájuknak megegyezőleg kérlelhetlenfil némák maradtak. És ez elég volna, még akkor is, ha egyáltaljában nem sikerülne a zöld táblákat is a vallató kényszer jellegével ellátni. Ez eddigelé — lehet hogy az előállítás bajos körülményei miatt, de lehet, hogy más mélyebb okból is — még nem történt : ugyanis nem hallgathatom el, hogy a zöld táblák nem nyilvánítják az új kiadásban sem a tőlük várt prompt hatást a színvakra. De ismétlem, hogy a mondottakkal beérni lehetne, ha egyéb aggályaink nem volnának. Hogy a fátyolkisérletnek, mint színvakság felismertető eszköznek értékét megítélhessük, szükséges hogy hatását olyanoknál is megfigyeljük, kiknél a színérzék épségéről már más utón előlegesen meggyőződtünk. Ezek közt vannak teljesen éplátásúak a kik csakugyan győzelmesen állják meg a próbát (mégis kivéve az új kiadás 2. tábláját, melyet sok teljes látású csak igen nehezen, vagy épen nem olvas). De lehetnek olyanok is, a kiknek látereje, súlyos bántalmaktól eltekintve, bizonyos körülmények következtében a vizsgálat idején futólagosán, vagy hosszabb időre, vagy maradón csökkent. Hogy járnak az ilyen vizsgáltak a Pflüger-féle próbával ? Egyre és másra ügyeltem és eddigelé a következőt vettem észre. Míg a rövidlátóság magasabb fokainál csökkent láterővel is a vörös táblák betűit többnyire gyorsan olvasták, számos nagyobbfokú túllátóra akadtam, kik meglehetős jó láterejük daczára — szemüveg nélkül nem bírtak, olvasni, legfeljebb a betűket színben különböző foltoknak nézték. Magam is, —jj, 5 D-val teljesen éplátású szemem előtt, 1 fátyolpapiron át csak nehezen, kettőn keresztül már nem ismertem fel a betűket; erősebb hengeres üvegek is megakadályoznak az olvasásban. Egy fiatal nő az egyik szemével, melybe hat nap előtt atropin lett cseppentve (M 0.5 D, V s/6) csak 1 fátyolpapiron át tudott olvasni. Egy munkás, ki egyik szemhéjának megégetése miatt jött hozzám és kissé vakítva érezte magát, mert sokat nézett izzó vasra, de annak daczára teljes láterővel birt és helyesen és gyorsan választotta ki Holmgren szerint a színes pamuttekercseket, a vörös táblákat olvasni nem tudta („csak úgy rémlik, mintha volna valami“). Bizonyos, de nem mindig igen magas fokú szaruhártyahomályok is meghiúsították az olvasást. Izgatott állapotok gyakran, némelykor épen igen egyszerű köthártya izgalmak (pl. becsöppentett sárga szemvíztől származva) ideiglenesen megzavarhatták *) Methode zur Prüfung des Farbensinnes mit Hilfe des Flor-Contrastes. J. Dalp. (K. Schmid) Bernben.-) Beobachtungen an Farbenblinden. Arch. f. Augenheilk. IX. k. (1880) 381. 1. 8) 1. c. 395- 1-
