Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-08-27 / 4. szám
conj. esetét találtam részletesen leírva, s ezenkívül a Pflüger1) által közlött Klemm 3, s Laségue egy esetét röviden felemlítve. Hassan Effendi Mahmud2) megemlékszik, hogy Alibert is látott a conjunctiván pemph. hólyagokat, kiváló eseteket azonban nem közöl. A részletesebben közlött 8 eset közül 5 esetben — melyek között a Kunkel3) igen érdekes homoeopathikus kortörténete is helyet foglal — láttak az észlelők pemph. hólyagokat a conjunctiván. Míg a másik 3 esetben, melyek közül 2-öt Arlt4,l közöl, nem volt képes a conjunctiván hólyagot találni, hanem egyik esetében úgy a szemhéji kötőhártyát s átmeneti redőt, mint a tekeit világosszürke hártyával fedve találta; míg másik esetében már csak összenövéseket talált a conjunctiván. A 3-ik eset, melyet Borysiekiewicz5) közöl majd nem teljesen hasonló, mondhatnám azonos a mi általunk észlelt esettel, ő is kezdetben csak crouposdiphtheritikus folyamatnak tartotta, s csak később ismerte fel Kaposi tnr. a testen a pemphigust. Még hátra volna a Klemm fentebb említett 3 esete (itt is mindegyikben találtak a conjunctiván hólyagokat) s a Laségue egy esete, melynél nincs említve, hogy hártya fedte-e a conjunctivát vagy azon hólyagok fejlődtek, de említve van, hogy lassanként összenövés fejlődött ki a szemhéji és tekei kötőhártya között. Most midőn közleményemet befejezném találok az épen érkezett Centrbl. f. Augh. 1882. máj. számában közleményt M. Reichtól Tiflisből „a conjunctiva elváltozásáról pemphigus után.“ Egy esetéről mondja, hogy a conjunctiva fölszintesen elhegedt volt, a mint felületes edzések után lenni szokott; most úgy az alsó mint a felső szemhéji kötőhártyán fehér csikók mutatkoznak. Azonban csak az illető kikérdezése után derült ki, hogy 6 évvel előbb voltak testén hólyagok, melyeket szerző pemphigus hólyagoknak ismer fel (! ?). Ezen észlelése s az irodalomban található adatok nyomán Reich hasonló származásúaknak tartja azon eseteket, a melyekben a conjunctiván vastag elhegedéseket s összenövéseket talált a nélkül, hogy előző trachomát vagy étetést lehetett volna felvenni, ahhoz a mit Graefe a conjunctiva essentialis zsugorodása, Stellwag syndesmitis degenerativa néven írtak le. Reich avval végzi, hogy ily módon elenyészik a conjunctivazsugornak titokszerüsége (!). — Budapest, 1882. jün. 21-ikén. Könyvismertetés. Adatok a glaucoma klinikai és műtéti gyógyításához. Dr. Mooren Düsseldorf 1881. Mooren tapasztalatai szerint nemcsak a trigeminus körzet kiterjedésének vagy eredő helyének közvetlen izgatása, hanem az ágyéki és méhidegekből kiinduló reflectorikus ingerek is képesek glaucomát előidézni. Egy esetben, melyben a jobb trigeminus első és második ágában évekig tartott zsába, jobb szemen glaucoma simplex, a balon pedig enyhe glaucomás tünetek kíséretében állott fönn ; Mooren a nyomás-emelkedés okát a felső nyakcsigolya jobb oldalán található kis csontdudorban keresi, mely nyomást gyakorolt volna a nyúltagyra s izgatólag hatott volna a corpora pyramidalia-kra s az innen kilépő trigeminus-gyökökre is. Más esetben a glaucoma kitörése subacut myelitissel esett egy időre, mely hatását egészen az ötödik pár rostjainak erediéséig kiterjesztő. Itt egyszersmind látóideg-lob is volt jelen — a papillák elmosódottak valának —, a mi szintén az alapbántalom tünetekép fogandó föl. Általában M. a glaucoma és neuritis opt. együttes föllépését gyakoribbnak és agybeli fellágyult góczok összefüggését glaucomával bebizonyítottnak tartja. Az agybeli okokból létrejött látóideg-sorvadás és glaucoma közti ezen összefüggés deríti fel azután a glaucoma simpl. legbensőbb lényegét s magyarázza meg az iridectomia bizonytalanságát ezen alak gyógyítása körül. M. hajlandó a glaucomás vájulatot is a látóideg vagy agyvelő táplálkozási zavaraiból származtatni. A glaucoma lényegének — mint trigeminus-neurosisnak — megfelelőleg, a szivárványcsonkitás a sugáridegek resectiójának, az inhártyametszés pedig azok neurotomiájának jelentőségével bír. *) *) Zehender. Monatsbl. XVI. 4. 1. a) Monographie du Pemph. 1869. 101. 1. 3) Zehender. Monatsbl. XVI. 4. 1. 4) Arit. Krankheiten des Auges 188 . 84. 1. 8) Zehender. Monatsbl. XVII. 326. 1. Utóbbit általában az iridectomia helyébe állítanunk nem volna jogos a két műtét körül szerzett eddigi tapasztalataink szerint. A látásnak glaucoma simpl. egyes eseteiben, határozottan az iridectomia rovására Írandó rosszabbulása még nem bizonyít a sclerotomia esetleges haszna mellett. Ez utóbbi javalva van minden esetre, sőt elébe teendő az iridectomiának glaucoma simpl.nél, különösen, ha a szem nagyon érzékeny a fény iránt, nehogy az érzékenységet a colobomával még fokozzuk. Elvetendő az iridectomia akkor is, ha a látótér határa a középpontig szűkült,vagy ha a látótér oly ellipsoídot vagy parabolát képez, melyen a rögzítési hely már kívül fekszik. Glaucomában megvakult szemeken is végeznünk kell a folyton tartó fájdalmak ellen a szivarvány-csonkitást vagy sclerotomiát, a szerint, a mint a fájdalmak „lobos vagy neuralgikus természetűek“. A sclerotomia javalva van továbbá chronikus glaucománál. kisérletképen vérömlenyes- és oly rosszindulatú glaucománál, hol a szivárványcsonkitás sikertelen maradt. Egészben véve azonban glaucománál mégis az iridectomia a rendszerint —, az inhártya-metszés pedig a kivételesen végzendő műtét. (Centralbl. f. pr. Aughlk. 1881. Supplement.) (z.) V egyesek. — Cortex-hemianopia. Az állatokon végzett kísérletek már elég bizonyítékot nyújtottak arra nézve, miszerint a látószerv agybeli középpontja az occipitalis lebenyben keresendő. Újabban szaporodnak a leletek, melyek e föltevést emberre nézve is csaknem kétségtelenné teszik. A fönnebbi czím alatt nevezetesen Haab közöl (KI. Monatsbl. Mai, 1882.) két esetet, melyek teljes figyelmünkre érdemesek. Ezek közül egyikben egy 8 éves leánykáról tesz jelentést, ki fejfájásban szenvedett s kinél mindezekhez, egyetlen gócztünet gyanánt, mindkét szemen hemianopia sinistra csatlakozott. Az ideghártyák jobb felének eme bénulatát a bonczoláskor talált, elsajtosodott daganat magyarázta meg, mely a jobb occipitalis lebeny csúcsa körül, annak belső felületén, épen a sulcus hippocampi-ban 9 Qcm.-nyi területet foglalt el s az agy állományába 2 cm.-nyire mélyedt be. Másik esetben egy 61 éves nőnél lépett fel átszenvedett endocarditis után, valószínűleg embólia következtében, a baloldali végtagok bénulata, egészen hasonló hemianopia kíséretében. A hemiplegiából kiépült beteg az ideghártyák jobbfelével egyik szemén sem látott. Bonczoláskor a jobb hátsó agylebeny csúcsát besüppedve találták s innen a lebeny belső felületére átterjedőleg egy fellágyult, tömlős góczot fedeztek fel, mely a sulcus hippocampi környékét több négyszögem, területen elpusztitá. Ebben úgy mint a másik esetben a látóideg egész ismert lefutási területe ép volt s így a látási zavart csakis az agykéreg betegsége okozhatta, miért is a szerző által választott nevezet ép oly jogosult a mily ritka még mindig az egynevű hemianopiának ily kizárólagos agyi eredetét feltüntető tapasztalat, (z.) — A herpes zoster recidivans egészen új hangzású név előttünk, kik eddig egyetlen esetét sem ismertük a szembeli zoster ismétlődésének. Nieden másra tanít bennünket (Centrlbl. f. pr. Augenhlk. Juni 1882), midőn egész kimerítően írja le egy 34 éves bányász esetét. 1869-ben nagy súly esett a beteg tarkójára, ott hosszasan tartó csigolyalobot okozott, mely után a 2., 3. és 4-ik csigolyák baloldalán csontos dudor maradt vissza. Azóta egészségesnek érzé magát, míg 1876-ban az említett kinövés érzékenynyé vált s ezzel egyidejűleg tűrhetlen fájdalmak léptek föl bal arczfelében, mikhez a bőr kivörösödése s a bal szemen erős fénykerülés és könnyezés járúlt. A kínzó fájdalmak csak négy nap múlva szálltak alább, midőn a homlok balfelén, orrszárnyon, szemhéjakon és corneán csoportosan tűntek fel a zoster ismerős hólyagcsái. Ettől kezdve a gyógyulás gyorsan haladt, a hólyagcsák helye behegedt s a tarkó fájdalma megszűnt. De már egy évre rá egészen hasonló tünetek közt betegedett meg bányászunk s a cornea ismét számos herpes hólyag székhelyévé vált. S ettől kezdve a rohamok — egyetlen év kivételével — minden esztendőben kisebb-nagyobb erővel ismétlődtek, úgy hogy az utolsó recidiva után (1881-ben) már a corneán visszamaradt sok apró heg miatt a bal szem látása l/t0-re csökkent. Megjegyzendő még, hogy a fájdalmakat leginkább meleg borogatással lehetett enyhíteni, (z.) Budapest 1882. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.)
