Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-08-27 / 4. szám
85 86 sága elmúlt. A homlokon s arczon levő hólyagok megpukkantak, s kisebb-nagyobb sárgás, piszkos alapú, felhámvesztes területek maradtak helyükön. Hő: 37'4°. Tizenhatodnapon. A beteg minden ellenzésünk daezára korosztályunkról haza távozott. Ekkor már a hólyagok helyén piszkossárgás varaktól fedett, kerek területek mutatkoztak, s egészen hasonlók voltak ezekhez a nadály csípések helyei. A jobb szemen a hártyák teljesen hiányoztak s a kötőhártya csak hurutos volt s nyálkás váladékot producált. A bal szemen a szemhéji kötőhártya s átmeneti redő még elég vaskos hártyával volt fedve, a szemtekei kötőhártya azonban csak egyenletesen belövelt s keveset duzzadt. Kapott 3 u/0 natr. benz-t borogatásra. Máj. 16-ikán, távozása után tehát 26 nappal, ismét jelentkezett felvételre. Elmondta, hogy ezen idő alatt szeme folytonosan gyuladt volt, a tisztogatást elmulasztotta, a borogató vizet nem használta, hanem sorsában mintegy megnyugodva tűrte állapotát. Hogy volt-e ezen idő alatt pemphigus rohama, arról tudomása nincs. Újabb felvételkor az arczon pemphigus hólyagoknak nyoma sincs. A szemhéjak külsőleg hasonlók az előbbi felvételnél leírtakhoz. A szemrés nyitásakor látni lehet az egyenletesen vörös, s csak kevéssé duzzadt kötőhártyát, de hártya sehol sincs. A corneák teljesen épek. Jobb szemen úgy a külső mint a belső harmadban a szemhéji kötőhártya a tekeivei teljesen összenőtt, úgy hogy kis szabad átmeneti redő csak a középső harmadban van. Bal szemen az egész alsó szemhéji kötőhártya összenőtt a tekeivei s felül is csak a középső harmadban van átmeneti redő, a mely azonban csak fél rendes mélységű. Újból natr. benzoicum borogatás rendeltetett. Beteg ekkor 23 napig volt észlelésünk alatt, mely idő alatt alig valamit változott a szemhéjak duzzadása ; a kötőhártyai belöveltség valamivel kisebb, s a corneák még épek voltak, midőn saját kívánságára újból hazabocsátottuk. Szept. 23-ikán, tehát utolsó távozása után 2*/2 hónap múlva ismét mutatta magát. Ekkor az úgy szellemileg mint testileg megtört, halavány, s meglehetősen elsoványodott betegnél a szemhéjak — bár kisebb fokban mint előbb — még folytonosan duzzadtak, pirosán színesedettek. A szemrés csak mechanice nyitható, a midőn látszik, hogy jobb szemen a szemhéji kötőhártya a tekeivei teljesen összenőtt, úgy hogy a szemhéjszéltől a tekéhez rövid zsinegek alakjában húzódik. A cornea azonban egészen szabadon áll, de már felülete bádgyadt, s finom diffus zavart, helyenkint apró felhám-kifoszlásokat mutat. Ezen szemen az összetapadás valóban olyannak mutatkozott» mint a minőnek találta Borysiekiewicz *) saját esetében; hasonlítottak ugyanis a pleurákon előforduló izzadmány általi összetapadásokhoz, s ő valószínűnek tartja a conjunctiváknak hártyák általi összenövését. Erre vonatkozólag már régen megjegyezte Graefe2), midőn a diphtheritis maradványairól s utóbetegségeiről beszél, hogy az ily eseteket ezelőtt rostonya izzadmány általi összetapadásból magyarázták, bár tévesen, mert a kötőhártyafelület szétroncsolása után fenmaradó sebfelület összenövéséből s hegedéséből származik. Mi is a későbbi lefolyás alkalmával tapasztaltuk, hogy az összetapadás úgy terjedt tovább a corneára, hogy a cornea s conjunctiva előbb felhámját vesztette, s az egymáshoz fekvő részek ekkor valóban össze is nőttek. Megengedem ugyan, hogy vannak esetek, midőn a conjunctivákon előforduló izzadmány ezeket valóban össze is tapaszthatja, s organisálódván teljes összenövést is hozhat létre, de ez esetünkben nem hiszem hogy úgy lett volna, annyival inkább mert ezen szemen a tekei kötőhártyán soha sem volt hártya, első elmenetelekor egészen hártyamentes conjunctivával távozott korosztályunkról, s csak midőn újból jelentkezett, voltak már meg az összenövések. Valószínűbbnek tartom, hogy a hártyák leválása, s részben a már előbb is fertőzőképesnek tapasztalt váladék behatása következtében a conjunctiva felhámját vesztette, s épúgy amint azt J) Zehender Monatsbl. XVI. 332. 1. 2) Graefe Archiv f. Ophth. I. 24g. 1. Graefe sok más esetben a felhámvesztes conjunctivákról tapasztalta, jött az összetapadás létre. Betegünknek bal szemén a szemhéjak alig vonhatók el egymástól pár milliméternyire, s a szemhéjrés helyén csak keskeny árok vehető észre. A szemhéji kötőhártya nemcsak a tekeivei, de a corneával is teljesen összenőtt, úgy hogy a corneából semmi sem látszik. Ezen szem épen úgy nézett ki, mint a hogy azt heveny étetés vagy Ieforrázás után szokták találni s igen jellemzően jegyzi meg White Cooper1) saját esetében, midőn betegét a hólyag-képződések után csak 2 ‘/a év múlva láthatta, hogy „a ki a betegség lefolyásával ismeretlen, az rámondhatná hogy valami erős étetőszer pl. mész érhette a szemet.“ Rendeltünk betegünknél a jobb szemre 3 °/0 natr. benz. borogatást, 1 °/0 atropint. Bal szemre hideg borogatást a mérsékelt fájdalom csilapitására. A következő 11 nap alatt a jobb cornea egészen feltisztúlt, a széli felhámkifoszlás pótoltatott, a kötőhártya halványabbá vált s lohadt. Most midőn a tünetek keveset javultak, s újabb pemphigus roham az első óta nem mutatkozott, azon gondolatra jöttünk, hogy ezen szemen — a mely ha a beteg korosztályunkról távozik vagy talán ha maradna is, nagy valószinűséggel hasonló sorsra fog jutni mint a bal — ne kisértsünk-e meg kötőhártya transplantatiót; talán ha ez sikerül, ezt a corneát megmenthetjük. S valóban gondolatunkat tett is követte, s szept. 14-ikén végrehajtottuk a transplantatiót; azonban fájdalom azt nem a kívánt eredmény követte. A műtét következő módon hajtatott végre: egy tengeri nyúlnak kötőhártyazacskója a tekéről és a szemhéjról egyelőre félig meddig lepraeparáltatott, ugyanis az átmeneti redő két oldalán s az átmeneti redőben az alappal még összeköttetésben hagyatott; most a felpraeparált kötőhártyaszélekbe 12 catgutvarrat tétetett, s a betegen csak ezután következett az összetapadás szétválasztása. A felső szemhéj a tekétől domború élű szikével elválasztatott, s az ekkor kifordított felső szemhéj belfelületéről az ott levő apró kötőhártya-czafatok lapos ollómetszésekkel eltávolíttattak, s ezen rész a csak most teljesen leválasztott és két darabra metszett nyulkötőhártyával befedetett, a már előre behúzott 12 catgut-varrattal részint a szemhéjszélhez részint az átmeneti redő tájának megfelelőleg rögzittetett, s a szemhéj visszafordíttatott. Másnap a szemhéjakon mérsékelt vízenyő, a szemrésből bő nyálkás genyes váladék ürül, s a szemhéjajkon új rostonyahártya mutatkozott. A szemrés nem nyittatott meg, hanem gondos tisztogatás és hideg borogatás rendeltetett. Harmadnap a szemhéjak vizenyője nem növekedett, a váladék bővebb s elhalt kötőhártya-czafatokat tartalmaz; a szemhéjajkon a rostonyahártvák vékonyabbak. Most már tudtuk, hogy nem várhatjuk a kötőhártyának megtapadását, s a szemrést megnyitottuk, hogy a corneát láthassuk; ezt épnek találtuk. A következő napokon a szemhéjvizenyő kisebbedett, a váladék kevesebbé s inkább nyálkássá vált, a szemhéj-ajkról a rostonya-hártya eltűnt, s lassanként a szemhéj ismét a tekéhez tapadt. Nyolczadnapon a cornea felső szélén kezdett foszladozni, s az odafekvő szemhéji kötőhártya ezen helylyel összekapaszkodni. I »/„ atropint adtunk, s az összetapadt helyeket sondával el-elválasztottuk. A következő napokon az összetapadás mind erősebbé vált, úgy hogy sondával elválasztani nem lehetett. A cornea kezdett elszürkülni, felülről lefelé haladólag mindtovább kifoszlani, s a felső cornealis szélhez 1—1 1/a milliméternyire odatapadt kötöhártya kezdett sarjadzani. így állott a lelet midőn a beteg saját kivánatára az operatió után való 24-ik napon kórházunkat elhagyta, atropin-oldattal. Azóta nem láttuk. * * * Végre röviden az irodalomban eddig közölt pemphigus conjunctivae eseteiről kívánnék szólani. A rendelkezésemre álló szemészeti irodalomban 8 pemph. *) Ophth. H >sp. Rep. IV. sz. 155. 1.
