Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-08-27 / 4. szám
~ 83 ~ a sympathikuséit izgatja — az atropinra s nem az eserinre reagáló készülék fejtene ki nagyobb erőt, és így jönne létre a a szóban forgó mydriasis; ez azonban a jelen esetben még sem valószínű. A decz. 20-diki a) kísérlet (1. 3. ábrát) mutatja, hogy a félévnél tovább elállt eserin-gyógyszer igen renyhén működik, úgyhogy myosist ad maximum nem képes létesíteni s 1 óra múlva már visszafejlődik a hatása; ha azután még egy cseppet adtam az állat szemébe, akkor az es. salicylicum képes volt maximális mydriasist előidézni, de az es. sulf. nem. A két csepp daczára is a hatás már 7 óra múlva megszűnt. A b) kísérletből (4. ábra) kitűnik, hogy az atropin noha oly régen készült mint az eserin, mégis még igen erélyesen s igen gyorsan működik, illetőleg megsemmisíti az es. hatását. A mi pedig az eserin kétféle praeparátumát illeti, az es. salicylicum még annyi idő után is erősebben működik mint az es. sulfur. Megjegyzendő azonban, hogy az eserinum salicylicumnál félévi érintetlenül állás után a folyadék színe fölött és a parafa-dugó belső végén gombákból álló réteget találtam, míg az es. sulf. vagy az atr. sulf. üvegében nem. Hiszem, hogy a salicylsav, melylyel e gyógyszer készült, ezen gombák fejlődését megengedi. (Folytatása következik.) Pemphigus conjunctivae egy esete. Közli: Somogyi Zoltán dr„ szemész-klinikai gyakornok. Az 1881. év folyamában beteg jelentkezett korosztályunkon szembajával, a mely lefolyásában reánk, szemészekre, a minő érdekes tüneteket mutatott, ép oly szomorúan végződött az illetőre nézve. Közlőm az esetet azért, mert nálunk Magyarországban a súlyosabb kötőhártya-bántalmak, eltekintve az acut blenorrhoeától, oly ritkák, hogy pl. korosztályunkon 1874 óta megfordult 12,309 beteg közül csak egy diphtheritis conj. találtatott, s hogy Schulek tnr. úr szavait idézzem, „ez is csak épen olyan volt, hogy a diagnosist reá lehetett tenni, s lefolyásában is elég enyhe, mert a corneának könnyed hegedősével végződött“. Míg ellenben pemphigus conjunctivae ezen idő alatt egy sem találkozott. Közlöm esetünket még azért is, mert kezdetben a baj mibenlétével mi sem voltunk tisztában, s elég könyűnek gondoltuk, s csak később láttuk át rossz indulatát. B. M. 39 éves Pestmegyei földmives férfi 1881. apr. hó 14-ikén jelentekezett az egyetemi szemészeti korosztályon. Előzményként elmondta, hogy szembaja 3 héttel ezelőtt kezdődött; reggelre ébredvén szemhéjai kissé meg voltak dagadva, szemtekéi véresek voltak, s szeméből homlokára és hálántékára kisugárzó fájdalmakat érzett. Egész nap igen sokat könnyezett, s fájdalmai folyton tartottak. Másnapra gyuladása fokozódott, s szemei annyira beragadtak, hogy csakis mosogatás után volt képes azokat felnyitni. Ezen idő óta baja folytonosan súlyosbodott míg végre korosztályunkon jelentkezett. Állítása szerint ezelőtt beteg sohasem volt, syphilise vagy testén más kiütései nem voltak. Felvételkor: a piros, pozsgás, jól termett és táplált beteg bőre s nyálkahártyái egészen rendesek, sehol kiütésnek vagy. hegnek nyoma sincs, s a betegség csak is a szemre korlátozódik. A szemhéjak, különösen a felsők, párnaszerűen megdagadtak, de puhák, lágyak, s érintésre kissé fájdalmasak, pirosán színesedettek, a mely színeződés azonban az orbita széleket nem lépi túl. A bal alsó szemhéj külbőren egy hosszúkás 5—6 mm. átmérőjű felhámlefoszlás. A felső szemhéjak pár mm.-nyire az alsók felibe csúsztak. A szemrés önként nem nyitható, mechanice elég könyen, s ekkor a szemrésből bő könnyár ömlik, s benne úszkáló sárgás czafatok vannak. A szemhéjak hajlékonyak, elég könyen kifordíthatok. Mindenik szem szemhéji kötőhártyáját sárgásszürke, vékony croupos hártya fedi, a mely kifelé a szemhéj belső ajkán élesen végződik, míg az átmeneti redő felé vékonyodóig elmosódva tűnik el. E hártya elég könyen leválasztható, s a leválasztott helyen a conjunctiva apró vérző pontocskákat mutat. A szemhéji kötőhártya mérsékelten belövelt, s keveset duzzadt, míg az átmeneti redők kékesvörös színűek, erősen duzzadtak, “ 84 -úgy hogy kifordításkor lúdtoll vastagságban előtolulnak. A teker kötőhártyák sűrűreczeszerüen belöveltek, s vizenyősen fellazultak. A corneák épek. Mi az akkori lelet szerint nem tarthattuk a bántalmat egyébbnek mint conjunctivitis crouposának, bár különösnek tetszett, hogy ily korú egyénnél croupos lobot találunk. Rendeltetett: Arlt-féle homlokkenőcs háromszor, s natr. benzoic, borogatás 3 órán át naponként, s a szemek gyakori tisztogatása állott vízzel. Harmadnapon. Croupos hártya borította mindkét szem alsó átmeneti redőjét, bár a belöveltség és duzzadás keveset engedni látszott. Negyednapon. A bal tekei kötőhártyán is mutatkozott vékony hártyácska. Ötödnapon. A jobb szemen a belöveltség s duzzadás engedett, az átmeneti redőben a hártya kezdett leválni. Bal szem változatlan. Hatodnapon. A jobb szem kötőhártyájáról a hártyák leváltak, bal szem változatlan. Megkiséreltetik a jobb szemen a hártyamentes helyek gyenge lapis-ecsetelése, a következő reactió gondos megfigyelésével. Hetednapon. A jobb szem az ecsetelést jól tűrte. Bal szemen szintén kezdenek a hártyák leválni, úgy hogy a tekei kötőhártyán már egészen hiányzik. Nyolczadnapon. A jobb szem héji kötőhártyáján újabb rostonya-hártya mutatkozik, miért az ecsetelés elmarad s újból natr. benz. borogatást kap. Bal szemen is meglehetős vastag hártya borítja a szemhéji kötőhártyát és átmeneti redőt. Az izgalom és duzzadás nem fokozódott. Kilenczednapon. Mindenik szem átmeneti redőjének duzzanata növekedett, a tekei kötőhártyákon mérsékelt chemosis lépett fel. Jobb szemen hártya borítja a szemhéji kötőhártyát és átmeneti redőket; bal szemen ezenkívül még a tekén is képződött elég vaskos, tömör szürkéssárga hártya, mely bár nehezebben mint előbb de leválasztható kis vérző pontok visszahagyása s gyorsan újabb hártya képződése mellett. A szemhéjrésből bő könnyes, nyálkás s czafatokat tartalmazó váladék ürül. Rend : mindkét halántékra esti időben 4—4 nadály 2 órai utánvérzéssel, borogatás s tisztán tartás. Tizednapon. Mindkét halántékon a nadály csípéseknek megfelelőleg egy-egy kendermagnyi, egész lencsényi, piros udvartól körül vett, sárgás gennyesen infiltrált hely mutatkozott. Ezenkívül az arczon s homlokon 25—30 borsónyi, egész 20 kr.-nyi kerek, a bőr fölé emelkedő, — sárgás zavaros savóval telt hólyag képződött, melyek egynémelyike pirosas udvartól van körülvéve. Csak most midőn a hólyagokat pemphigus hólyagoknak ismertük fel, jöttünk tisztába a kórképpel. Hogy most a pemphigus hólyagok ily hirtelen kitörését a nadályozás okozta volna, az nem valószínű; míg ellenben a nadálycsipéseknek fertőzését csakis a kötőhártyai váladék érintkezéséből magyarázhatjuk, mely ragályozáshoz hasonlót említ Arit1) a diphtheritisnél feljegyzett gyógykezelés alkalmával. Még most is különösnek tetszett előttünk, hogy bár az arczon ily számos hólyagot találtunk, mégis a kötőhártyán a leggondosabb figyelés mellett sem tudtunk egyet sem felfedezni, s csak is a fentebb említett croupos-diphtheritikus folyamat volt jelen. S csak midőn Borysiekiewicz pemphigus conjunctivae czikkét2) olvastuk (mely szerint egy esetben a conjunctiván hasonló croupos diphtheritikus folyamat székelt, míg hólyagot ő sem láthatott) lettünk biztosakká, hogy betegünknél is egészen az említett esethez hasonló folyamattal van dolgunk, s ezen meggyőződésünkben a további lefolyás hasonlósága is bizonyosokká tett. Tizenegyedik napon. A szemen lényegesebb változás nincs. A betegnek forrósága van, mellében szúrásokat érez, keveset köhög, sokat szomjazik. A torokban kisfokú huruton s tonsillitisen kívül más nem található. Hő 38’8°. Tizenkettedik napon. Jobb szemen a hártyák ismét kezdedenek leválni. Bal szemen a folyamat súlyosbodott, a hártyaképződés növekedett. Beteg egyébként jobban érzi magát, forró-J) Arit, Krankheiten des Auges. 1881. 61. 1. 2) Zehender, Monatsbl. XVII. 326. 1.
