Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-06-25 / 3. szám
62 — 61 Ezen eljárás mellett a korongnak porczhártya által reflec- | tált tükörképéből következtethetünk a cornea görbületére. Rendes i viszonyok között a tükörkép is jól formált körökből álland, ; szabályos astigmatismusnál körök helyett ellipsisek lesznek láthatók, szabálytalan astigmatismusnál a körök eltorzulnak, és keratoconusnál végre a szélsőbb körök aránytalanul elfognak szélesedni. Az egyetemi szemkórodán használt és Placido utasításai szerint készült keratoskop valóban igen alkalmas eszköznek bizonyult, melylyel a legrövidebb idő alatt tájékozást szerezhetünk a cornea viszonyairól s különösen szépen észlelhetjük a görbületnek műtételek után visszamaradt rendellenességeit. Az eszköz előnyeiről mások is elismeréssel szólnak, mindig új és új alkalmazási módjait emelik ki, úgy hogy e tárgyban már egy kis irodalom is támadt, melyet, hogy semmi se hiányozzék, Javainak, úgy látszik kevés joggal kezdett elsőbbségi vitája tesz teljessé. Hirschberg úgy nyilatkozik, hogy a keratoskoppal műtételek után nyert képek tulajdonképen értékesebbek az operateurre, mint az ophthalmometerrel kiszámított adatok. S ebben igazat kell neki adnunk. Frankel ajánlja a keratoskopot mint kitűnő eszközt üvegeknél a középpontok felkeresésére. „Ha nevezetesen a lencse két felületének megfelelő tükörképek centruma egymást födi, úgy a vizsgáló irányvonala épen a középponton halad át. Csakhogy e czélra szűkebb centrális nyilás ajánlatos.“ Hasner már mint tonometert is használja Placido eszközét. „Ha ugyanis ép feszülésű szem inhártyájára gyönge nyomást gyakorlunk a porczhártyaszél közelében, az által a corneát mesterségesen astigmatikussá tesszük, mit a keratoskop a tükörkép köreinek eltorzulásával juttat szemléletünkre. Ha azonban a szembeli nyomás fokozott, az újj érintése nem változtat a cornea görbületén s az astigmatismus tünete elmarad.“ Hasner különben fölöslegesnek tartja a korong hátsó fölületén alkalmazott csövet és a keratoskopot 30 cm. átmérővel készítteti, hogy 15 cm.-nyi közelítéskor a tükörkép az egész corneát elfoglalja. Mayerhausen ajánlja az eszközt az úgynevezett y-szög mérésére vagy is azon távolság meghatározására, mely a porczhártya közepe és azon pont közt fekszik, hol a vizsgált szem nézésvonala a corneát metszi. Ezen szöglet ismerete különös fontossággal bír a látszólagos kancsalság megítélésére. Ha az említett távolság csak némileg szembeötlő is és a y-szöglet csak 5—6g-ot tesz is ki, úgy keratoskoppal történt vizsgálatkor már a sötét középponti lik s az ezt környező gyűrűk tükörképe nem fog a porczhártya közepével összeesni, hanem attól valamely irányban jelentékenyen eltér. E távolságot, ha nem is mérhetjük meg közvetlenül, legalább könyü lesz megbecsülnünk minden adott esetben annak nagyságát. (Centralbl. f. pr. Augenhlk. 1882. Jan. Febr., März, April.) Dr. /tikász. A porczhártya táplálkozásáról. Pflüger, berni tanár közli (Klinische Monatsblätter, 1882 März) még be nem fejezett kísérleteinek töredékes adatait a porczhártya táplálkozási viszonyaira vonatkozólag s bevezetésül emlékeztet azon két egymással ellenkező nézetre, melynek egyike szerint a tápanyag vagy más folyadék a porczhártyában centripetalis, azaz a cornea szélétől, hol az edények vannak, központja felé tartó irányban halad (Cohnheim, Samuel, Waldeyer), másika szerint pedig ellenkezőleg a cornea táplálékát a humor aquaeusból nyeri, mel_v hátulról az üvegtesttől vevén eredetét, a zonulát átható nyirkáramban jut a corneához. Pflüger ez utóbbi nézetet, melynek újabb időben a szemészek általában hódoltak, tévesnek tartja és következő kísérleteivel kardoskodik az előbbi nézet mellett. A Nencki és Sieber által felfedezett succinylfluorescéin (CmHi205 +3H02) azon tulajdonsággal bírván, hogy az alkalikus folyadékokat rendkívül nagy hígítás mellett, ráeső fényben erélyes zöld színjátszásra (fluorescentia) készteti, a kötőhártyazacskóba cseppentett be azon czélból, hogy kiderüljön, vájjon áthalad-e innen a porczhártyába, esetleg képes-e a színérzés bizonyos zavarait előidézni. Ha egy nyúl kötőhártyazacskójába pár csepet az '4 -os succinylfluorescei'n-oklatból, melyhez “^“/o-os szikvízet adtunk hozzá, becseppegtetünk, akkor pár perez múlva a porczhártya felülete nem igen erélyes de jól kivehető zöld színben fluorescál. Ezen tünemény erősebben idéztetik elő, mihelyt a cornea a behunyt szemhéjakra tett ujjjal gyengéden súroltatik, a mi egyúttal kísérleti bizonyítéka annak, hogy a Pagenstecher által ajánlott dörzsölő nyomogatás (Massage) mint a cornea anyagforgalmának elősegítője bizonyos szembajoknál a priori élettani gyógyeljárásnak nevezendő. Minthogy az előbbi eljárás által nyert színjátszás a corneán nem volt elég telítve, erélyességének fokozására a felhámban kis vonalszerű szakítások ejtettek, mire .kitűnt, hogy közvetlenül a felhám sértése után a szomszédos corneában, közepe félé jellegzetes irányban, lépett fel zöld szín. Ha a cornea szélén ezzel párhuzamosan egy vonalszerű felhámhiányt idézünk elő és fluorescéín-oldatot alkalmazunk, akkor imbibitio által egy fluoreseáló felület támad körkiszegély (sector) alakjában, melynek alapja a vonalszerű felhámhiány, míg kikerekített vége kissé a cornea középpontját túlhaladja. Ha a felhámhiány a cornea széle és középpontja közt van, szintén ily sector támad, de a körny felé nem terjed ki messzire. Középponti körszerű hiányok után föllépő zöld színezés nem igen terjeszkedik egyik irány felé sem, csak átmérőjében lesz valamivel tágabb. Ezen kísérletek ad oculos mutatják, hogy a cornea nedváramja a körny tői a középpont felé van irányítva, s hogy a cornea saját táplálkozásában az oldalti szomszédos képletekre s semmi esetre sem a humor aquaeusra szorúl. Hasonló eredményhez, de más, körülményesebb úton jutott Denissenko és Ehrlich is. Hogy a kötőhártya-edények a cornea táplálkozásában résztvesznek, kiderül azon kísérletből, mely úgy történt, hogy a kötőhártya szorosan a limbus corneae mellett kis mértékben be vágatott s fluorescein cseppentetett be a kötőhártya-zacskóba, a mikor egy fluoreseáló porezhártyanyelv támadt, alakra nézve megegyezve a fentebb leírttal. Ha a bevágás annyira mélyítetett, hogy az inhártyába is hatolt, ezen nyelv a porczhártya mélyebb rétegeiben is fellépett. Ha ellenben a kötőhártyát a limbuson egy izzó kancsalhorog hátával óvatosan átégette, az ismert zöld kiszegély elmaradt. Ez utóbbi három kísérlet semmi kétséget sem hagy a főlőtt, hogy valamint a kűtőhártya úgy a sclera is arra van hivatva, hogy edénynélküli átlátszó szomszédjának a táplálékot odavezesse és pedig a természetes elrendezésnél fogva a kötőhártya a felsőbb rétegeknek, a sclera az alsóbbaknak. A negativ bizonyíték, hogy t. i. a cornea a humor aquaeusból folyadékot nem vesz fel magába, azáltal nyeretett, hogy egy fluoresceínes-folyadékot tartalmazó manometer hozatott összekötetésbe a csarnokvízzel, a mikor látható volt, hogy a cornea a színezéstől teljesen ment marad. így a csarnokvíz nem bír a porezhártyaszövet háztartásában semmi jelentőséggel. Végre a kórodai tapasztalatok is a porezhártyának szél felől történő táplálkozása mellett szólnak. Blennorhoikus s diphtheritikus esetekben, továbbá a kötőhártya égéseinél a kórjóslatot többnyire a szüremlet foka vagy a kötőhártya roncsolása szerint szoktuk megállapítani és ezektől nem félnénk annyira, ha a cornea táplálásában a csarnokvízre volna utalva és a központtól futó nyirkáram az összes alakelemeket, melyektől tartanunk kell, a porczhártyából már előzetesen kivinné. Az iris korai egy üt tszenvedése fertőző traumatikus keratitisnél, a hypopyonnak korai képződése, szintén a mellett szól, hogy a nyirkáram kívülről befelé irányúit. A porezhártyavízenyő, melyről Fuchs (1. a „Szemészet“ • f. évi 2-ik számát) azt mondja, hogy a központban legsűrűbb a zavarodás, Pflüger szerint még inkább magyarázható a centripetalis áramlás feltevéséből. A sugarak irányában haladó nyirkáramok egymásba ütköznek és a csarnokba iparkodván be- I hatolni, eléjük a fokozott belszemnyomás rendkívüli akadályai I gördülnek, miáltal pangás jön létre, ez pedig a centrumban I legnagyobb. Oly zavarok, melyek azáltal jönnek létre, hogy idege n
