Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-02-26 / 1. szám
JETF — 7 — 8 valószinűnek tartja esetében Haab, az apa nagy elgyengülését okolja egy esetben Hasner, ugyan ő és vele Wicherkiewitz egyegy esetben késő, nevezetesen pedig kilenczedik gyermeknél találta a szem hiányát. Mind oly momentumok, melyek a szülők korvagy betegség által okozott meggyöngüléséből engednék az anophthalmus magyarázatát megkisérleni. Ha mondanánk, hogy az ily szülők gyermekeiben hiányzik a plasticus erő, mely az annyira complicált szerv fölépítéséhez szükséges, nagyon is általános s keveset mondó phrasissal tennők túl magunkat a kérdésen. Ha azonban nem találunk is könnyedén megfelelő magyarázatra, Hasner nézetének mindamellett van némi jogosultsága s újabban ennek nem csekély támogatására szolgálnak Sammelsohn kísérletei1), ki az irisen át tuberculumokkal egyenkint beojtott nyulakat 5 generation át tenyésztette. S ime a gümőkór következtében meggyengült ivadéknak már negyed ízben egy, ötöd ízben pedig két tagja született microphthalmussal. Az elsőnek torzulását a szülők elcsenevészedése okozhatta az utóbbiaknál a szem elsatnyulására ezenkívül az öröklés is befolyhatott. Leggyakrabban emlegették a régiek, mint a torzképződés valószinű okát : a megcsodálást. Az újabbak közül csak Haab nem utasítja vissza határozottan ez oki momentum lehetőségét. Pedig oly természetesnek látszik, hogy a csodákon kapkodó közönség, a szintén csodálatos torzszülött származását ily' természetfölötti módon igyekszik magyarázni és ez igyekezete közben melyik nő nem volna képes emlékezete tárházából egy-egy vak koldúst előkeríteni, a kit terhessége ideje alatt látott ? Váljon lehet-e ily körülmények közt a majd mindenik esetben hallható magyarázatot komolyan venni ? Legújabban Wicherkievvicz és Kroll intrauterin kötőhártyablennorrhaeából származtatják észlelt eseteikben a szem hiányát. Én e származási módot nem tartom lehetségesnek. A szemtekét boritó bőr ugyanis csak akkor alakul át nyálkahártyává, midőn fölötte a szemhéjak kiképződtek, a kifejlődött szemhéjak pedig az ébrényi lét első hónapjaiban már összenőnek, hogy csak a hatodikban nyíljanak meg újra. így tehát a blennorrhoicus fertőzés lehetősége csakis a hatodik hónapban állhat be, mikor pedig már a sclera oly ellenálló hártyát képez, mikép teljes megsemmisülése alig tehető fel. Nem kétlem azt, miként a tekét ily folyamatok tönkretehetik, sőt hogy igen kicsiny csomócskává zsugoríthatják össze, de igenis kétségbe vonom a torzképződés ilyen származását, azon esetekben, melyek közzé a két említett is tartozik, hol a szerzők a tekének legparányibb maradékára sem akadtak. Nem akarok belőle messzemenő következtetéseket vonni, csak fölemlítem meglepő voltánál fogva miszerint a microphth. és anophthalmus, vagy legalább azoknak savós tömlőkkel összefüggő alakja leggyakoribbnak látszik a lengyel vidékeken. Az ilynemű 16 esetből nem kevesebb mint 10-et lengyel orvosok (Skuhersky, Chlapovszky, Wicherkiewicz és Talkó) írtak le. Ugylátszik, hogy egyes népfajoknál kisebb az ellenáló képesség a fejlődés folyamát akadályozó esetlegességekkel szemben. Mindezen okokból esetünkre — mint az előzményekből láthatjuk — egy sem alkalmazható. Erőteljes apa- és egészséges anyától származott a gyermek, kinek két előbb született testvére semmi fejlődési hibát nem mutatott. Nem vagyunk képesek tehát felfedezni semmit, miből a fejlődést gátló körülmény lényegére következtetést vonhatnánk s a végső ok felől esetünk is homályban hagy bennünket, s úgy ezt valamint az anopththalmusok legnagyobb részét illetőleg a jövőre kell bíznunk, hogy — ha majd az Organismus elrejtettebb műveleteibe betekinthetünk, ■— e részben is kielégítő felvilágosítást nyerjünk. Ezek után még csak az van hátra, hogy szíves köszönetét mondjak Bókái tanár úrnak, a miért az esetet koródánknak átengedte és Axmann tr. úrnak a szövegben előforduló rajzokért. b Centralbl. für med. Wissenschft. 1880. A viszonylagos alkalmazkodási szélességek vizsgálata a belső egyenes izmok elégtelenségénél. Tóth Lajos tr.-tól. Csak néhány évtizede annak, hogy Volkmann,de főleg Dondersnek2) a fénytörési rendellenességek terén korszakot alkotó vizsgálatai kimutatták, miszerint az addig feltételezett szoros összefüggés az alkalmazkodás és összetérítés között valóságban nem olyan szoros, hanem bizonyos határok közt a kettő egymástól függetlenül is működhetik és működik is. Donders az alkalmazkodásnak egy bizonyos összetérítési fok mellett, részint homorú részint domború üvegek segélyével kimutatható fokozását, illetőleg csökkentését viszonylagos alkalmazkodási szélességnek nevezi. Ö és tanítványa Mac Gillavry3) voltak azok, kik 1846- és 1858-ban a viszonylagos alkalmazkodási szélességeket tüzetesen vizsgálták azonban csak aránylag kevés számú egyénen ; miért is már Mauthner,4) midőn tankönyvében a viszonylagos alkalmazkodási szélességekről szólva Donders adatait felhozza, azt jegyzi meg egyszersmind, hogy a viszonylagos alkalmazkodási szélességeknek a különböző fénytörési rendellenességek melletti pontos kitudására még folytatólagos vizsgálatok szükségesek megfelelő egyéneken. Legújabban Bisinger5) és Dr. Schlick0) vizsgálták Nagel felügyelete alatt annak koródáján a Donders-féle eljárás szerint a viszonylagos alkalmazkodási szélességeket azon czélból, hogy felderítsék milyen viszonyban állnak ezek a megfelelő összetérítés mellett bizonyos fokú abducáló és adducáló hasábok legyőzése által kifejezett; úgynevezett viszonylagos fusionalis szélességekhez. Míg Bisinger azt találta, hogy- a viszonylagos alkalmazkodási szélességek általában nagyobbak mint a megfelelő fusionalis szélességek, addig Schlick eltérő eredményekre jutott. A hasábok általi kísérletek bizonytalanságát és változóságát én is tapasztaltam akkor, midőn hasábokkal akartam összehasonlító eredményeket nyerni a külső és belső egyenes izmok erejéről az insufficentiánál, amennyiben a kísérletek igen eltérő adatokat szolgáltattak. A fentemlített czikkek előttem csak kivonatban lévén ismeretesek reájok nem reflectálhatok. Ezen soroknak tárgyát szintén a viszonylagos alkalmazkodási szélességek folytatólagos vizsgálata képezi olyan egyéneken, kiknél részint emmetropia, részint myopia majd hypermetropia volt jelen társulva a belső egyenes izmok elégtelenségével. A belső egyenes izmok elégtelenségéből kifejlődő szemfáradás, vagyis az úgynevezett muscularis asthenopia elég gyakori jelenség. Graefe7) szerint az asthenopicusok közt, kik a szembetegek io°/0-át teszik, a muscularis insufficentiában szenvedők i%-kal vannak képviselve. Mások, mint Mauthner is e számarányt azonban túlzottnak tartják. Mauthner8) a muscularis asthenopiának négy alakját különbözteti meg hasonlólag az asthenopia accammodativá-hoz. 1. Azon alakját az insufficentiának, midőn az asthenopicus fáradalmak létrejöttét a belső egyenes izmok gyengesége okozza. 2. A belső egyenes izmok félhüdéses állapotából létrejövő alakot. 3. A rend-*) Neue Beiträge zur Physiologie des Gesichtsinnes. 1826. 216. 1. 2) Holländische Beiträge zu den anat. u. physiol. Wissenschaften. Herausgegeben von van Deen, Donders und Moleschott. 1846. X. 379. 1. Die Anomalien der Refraction und Accommodation des Auges. 1866. 93—107. 1. s) Onderzoekingen over de lioegrootheid der Accomodatie. Diss. inang. Utrecht 1858. Donders die Anomalien der Accom. u. Befract. 94. 1. idézve. 4) Vorlesungen über die optischen Fehler des Auges. 1876. 349. 1. 5) Untersuchungen über die Beziehungen zwischen Accomodation u. Convergenz der Blickinien, felemlítve kivonatban a Jahresberichte über die Fortschritte der Anat. u. Physiol, von Dr. Fr. Hoffmann und Dr. Cp. Schwalbe. VIII. Bd. II. Abth. 1880. 170. 1. 6) Zusätzliche Bemerkungen zu der vorstehenden Arbeit von Dr. Bisinger. Ugyanott. 171. 1. "') Archiv für Ophthalmologie. Bd. 8. 2. 322. 1. 8) Vorlesungen über die optischen Fehler des Auges. 392. 1.
