Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-06-25 / 3. szám
55 56 jára mutat, a kik nyugodtan szokták bevárni, míg a gyermek szeme magától „megtisztul“. Ugyanezt bizonyítja a cornea elváltozásainak, még inkább pedig a teljesen megvakult szemmel bemutatottak roppant nagy száma. A bántalom ugyanis 28'3%-nyi arányban érte a corneát, még pedig i4u/0-ban (!) volt a szem olyan állapotban, hogy segíteni sem lehetett rajta. Nem kevesebb ügyeimet érdemelnek idősebb gyermekek olyan megvakult szemei, melyekről nincs ugyan följegyezve, hogy blenorrhoea neonatorumban vesztek el, de ezt több-kevesebb valószínűséggel sejthetjük. Ilyen pseudocorneát, phthisis bulbit, staphylomát, leucomát csupán 1881-ben 16 esetet számláltam össze 25 szemen. A cornea az ártalomnak, úgy látszik, részint a bántalom hevessége, részint egyéni hajlandóság szerint különböző ideig állhat ellene, többnyire az első két héten, ámbár egy négynapos gyermek corneái is zavarosak valának. A súlyosabb változások néha igen hirtelen kifejlődnek, úgy hogy csupán a már befejezett változások esetei voltak több hónaposak vagy 1—2 évesek. Hogy pedig az újszülöttek szemgyuladása mily mélyen behat a társadalom érdekeibe, azt a vakok-intézetei bizonyítják, a hol csak nagy nehezen, s bizony a testi s szellemi kifejlődés hátramaradásával, lehet e szerencsétlenekkel annyit elsajátíttatni, hogy legalább a maguk megélhetését biztosítsák. Már pedig Colsman (Barmen) számítása szerint Németország 22 ilyen intézetében a blenorrhoea neonatorum áldozatainak száma 4O0/u-nyira rúgott. Mulékony vakság a gyermekágyban. Szii.r Adoi.f tr. izr. kórházi főorvostól. Egy 35 éves hölgy szülés után (4-ik gyermekágy) negyed napra hirtelen megvakult. Vérzés, ránggörcs nem ment előre; fehérnye a rendes mennyiségű hugyban nem volt. De arról értesültem, hogy a beteg a szülés óta, nem tudom mi okból, a sötétben tartatott, és hogy csak ez nap reggel lettek a szoba ablakai szellőztetés czéljából legelőször megnyitva. A beteg állítása szerint a nagy világítás alatt semmi rosszat nem érzett, jól látott, csak miután megint az előbbeni félhomály lett helyreállítva (körülbelül 20 perez múlva) vakult meg. Pár órával későbben a szemtekéket izgatottság nélkül találtam; a láták középtágak voltak, beeső világosságra nem hatottak vissza, de elég észrevehetőleg szűkültek összetérítésnél és alkalmazkodási kísérletnél (ha t. i. a beteg saját ujját rögzítette). A szemek hátterét általában kissé halványnak láttam, de nem tulajdonképeni látidegsápadságot, sem véredényszűkülést; — a legfinomabb részletek is kellő tisztaságban tűntek elő. A beteg folyvást kékes ködöt látott, mely sem a külső világossággal nem változott, sem photopsiák által félbeszakítva nem lett. Sőt nyomási fénylátást (Druckphosphene) sem lehetett előidézni. Egyébként a beteg nem szenvedett; csak hogy érverése (rendes testhőmérsék mellett) már a szülés napjától kezdve, feltűnő lassú volt. A szobát azonnal tökéletesen elhomályosíttattam; a házi orvostól bromkáiiumot kapott a beteg. Ismételt látogatásaim alkalmával a következő 36 óra alatt változatlan állapotot találtam. De már a harmadik nap reggelén arról értesítettek, hogy a beteg az éjjel párszor helyes látási benyomásokat jelzett, és pedig akkor, ha bizonyos okból a szoba legtávolabb részében gyertyát gyújtottak ; hogy azonban a látás csakhamar megint oda volt, mihelyt a gyertya világosabban égett. Napközben ezen látási kísérletek mind eredményesebbek lettek ; és ezen javulás tartós maradt. Azonban csak egy egész hét lefolyta után bocsáthattám be a szobába alkalmas oldalról kissé bővebb világosságot. Mert a mily kielégítő volt a látás a sötétben és későbben a félhomályban, oly hamar volt elnyomható kissé erősebb világítás által. — A 4-ik hétben mérsékelt világítás alatt a beteg már Jaeger első számát olvasta, teljes napfényben 7-ik és 6-ik számát még nem folyékonyan. — 6 hét múlva tökéletes gyógyulás. — Még említenem kell, hogy ezen időig a világosság fokozása által létrejött alászállítása a láterőnek a centrumot és a perifériát egyaránt sújtotta. Alkalmas világosságnál a környi látás rendes határait érte el. Azóta két év folyt le, mely idő alatt ezen hölgynél semminemű látási zavar nem mutatkozott. Az esetet a következőképen határoznám meg némileg közelebbről : a reczehártyának vakitás által előidézett maximalis hyperaesthesiája, melynek létrejötte lényegesen előmozdíttatott a csökkent táplálkozás és az erőfogyatkozás által a gyermekágy első napjaiban. Szemészeti levél. Szabó György tr.-tól. Az 1879/80-dik év nyári felében szemészi kórodák látogatását tűztem magam elé s ily szándékból mentem Lipcsébe a szünidők alatt. Előadások nem lévén, a kóroda igazgatójával Coccius tanárral csak néhányszor találkozhattam, mindenesetre nem elégszer arra nézve, hogy álláspontját a fontosabb napi kérdésekben megismerhettem, mint klinikust megfigyelhettem s megítélhettem volna. Mindössze két műtétet láttam, egy hályogkivonást s egy láttani szivárványmetszést. Különösebb említést érdemel az első, mert ez alkalommal láttam először, mire később Halleben többször nyilt alkalom, Graefe műtétét alól készített sebbel végeztetni. A nagy szemész műtétének ezen, Beertől kölcsönzött eljárással való módosítása több tekintélyes harezost számlál a németek között, s Coccius egyike ezek között a leghatározottabbaknak. — A hályogosok utókezelésében az atropin szerepel s az antiseptikus kötés dívik, mely az Arit-félétől csak a csatos szorító pólyában különbözik. Sajátságos elszigetelt állása van Cocciusnak a szemteke mellső fele betegségeinek kezelésében, a mennyiben a porezhártya és szivárványhártya minden bajában hideg borogatást alkalmaz kivétel nélkül, minő sikerrel arról nem szólhatok. A koródának mint eredetileg szegények számára alapított szemkórháznak saját gyógyszertára van s a szegények számára abban kiszolgáltatott gyógyszerek által mindenesetre elismerésre méltó humanistikus hivatást tölt be, annál kevésbbé felel meg az intézet a tudományos igényeknek, mert valójában annak sem terjedelme sem külseje sem belső berendezése nem olyan, mely a lipcsei egyetem jó hírének előnyére válnék: tanterme kicsiny, kórszobái szellőzetlenek, sötétre számított helyiségei nagyon czélszerűtlenűl függönyözöttek, ágyai dunna s pelyhes párnától dagadoznak. Legnagyobb hibája azonban az árnyékszékek primitiv berendezése, mely miatt nyár kezdetén tűrhetlen levegő tölti be az emeleti helyiségeket. April vége felé Haliéba mentem át 6 hétre, leginkább oly czélból, hogy Graefe tanárnál, ki a szem izmainak betegségeiben ismeretes tekintély, bővebb kiképzést nyerjek. E tervem azonban egészen hajótörést szenvedett a klinika magán jellegén. Hel) ette tág terem nyilt a szem sérüléseinek tanulmányozására, mert a város fejlett ipara mellett alig múlik el nap, hogy kisebb nagyobb sérüléssel ne jelentkezzék beteg a kórodán; így magyarázható meg, hogy rövid itt tartózkodásom alatt több idevágó esetet észleltem, mint Budapesten két évi gyakornokságom alatt. Különösen említésre s követésre méltónak tartom Graefenek a catar. traumaticát illető eljárását. A régi iskolától eltérőleg ugyanis nem várja be a lobos tünetek lefolytát, hanem a sérülés után azonnal kivonja a sérült lencsét, sőt teszi ezt még a másodlagos iritis kezdeti stádiumában is, mint ezt látni alkalmam volt, — mert szerinte s e nézetében teljesen osztozom, még akkor is sokkal több a kedvező esély a szem megmaradására mint a gyuladás lezajlásának bevárása mellett. Másik érve — az ily eljárás mellett is netalán szükségessé váló enucleatió könyebbsége ép mint sorvadt teke mellett — inkább negativ természetű. — Jegyzőkönyveiből több esetre hivatkozott, melyekben ily eljárás mellett sikerült több szemet és pedig néha jó részleges látással megtartani. Figyelemre méltó, hogy a hallei kórodán aránylag nagy, évenkint 10—13 a cysticercusok száma. Volt alkalmam egy Cysticercus subretinalis kivonása után jelentékeny részleges látással gyógyult idősebb embert látni; jelen voltam midőn egy fiatal embernél az üvegtestben üszkáló élődi kivonását kisérlé meg Graefe a selerán át, mely műtétet azonban a hosszas keresgélés alatt kifejlett nagymérvű üvegtestveszteség miatt kénytelen volt abban hagyni.
