Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-06-25 / 3. szám
A senilis hályogot Graefe is alól vonja ki, azon különbséggel Cocciustól, hogy a szivárvány-kimetszést „házi felügyelőjére“ bízza. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a földszinti tanteremben műtett hályogosak rendesen saját lábaikon vándorolnak vissza ágyaikba az első s második emeletre, rendkívül meredek lépcsőn. Az utókezelés nagy részét (atropin becsöppentést, kötés-változtatást) a felügyelő végzi, s a délutáni látogatás terhe alól teljesen fel vannak mentve a segédek. Az egyes betegek számára történt ordinatiót a felügyelő tartja evidentiában, a visít alatt történt újabb rendelkezésekről első sorban ő vesz tudomást, a recipéket ő jegyzi fel s természetesen ily dolgokban ő a referens is. A glaucoma kezelésében haladásnak tartja Graefe a sclerotomiát, s néhányszor végezte is e műtétet ottlétem alatt, a szivárvány azonban egy esetben úgy beleszorult a sebbe, hogy nem sikerült a repositió. Ugyhiszem maga egy ily eset is elég, hogy a műtéthez kötött vérmes reményeket kellő értékükre szállítsa le, ha számos szemész kedvezőtlen tapasztalata nem szólna is a műtét ellen s az iridectomia javára. A ragályos heveny szemgyuladások közül meg kell említenem a blenorrhoeát, mert ennek kezelése még ma is a szemészet egyik legfontosabb kérdése, úgy hogy e téren alig lehet újítás, mely a szakemberek figyelmére méltó nem volna. — Graefe több év óta egészen lemondott az erősebb adstringensekről, s •csupán bórsavas borogatásra és kimosásra szorítkozik a heveny szemtakár kezelésében, az idült stádiumban egyenesen kékkőre tér át. Egyéb szembetegségek közül szerzett észleléseim sem tartalmaznak különösebb említésre méltót a mennyiben azok a mi eljárásunkkal vagy teljesen megegyeznek vagy nem egészen követésre méltók. A kóroda a Graefe magán tulajdona lévén az egyetem csak -vendég jogán lakik abban. Innen érthető, hogy hetenkint csak •két 2 órás collegium, tehát 4 óra van szánva a szemészetre, melyet a tanár mint a kisebb német egyetemeken szokás általában — concret esethez kötött előadással tölt el, s ezt az eset utólagos rövid bemutatásávál rekeszti be. A szemtükrészeti és műtői gyakorlatok egészen a segédekre vannak bízva, kiknek az magán jövedelmét képezi. Ennyi mindaz a mi a hallgatók érdekében történik; a roppant ambulantia teljesen értéktelenül enyészik el rájok nézve, mert hiszen csak kétszer látogatnak el hetenkint a többi orvosi intézetektől különben is jó fél órányira fekvő szemészi koródába, de ha egyesekben nyilatkoznék is kiváló kedv vagy tárgy-szeretet, annak kielégítést bajosan szerezhetnének, mivel a betegek nagy száma s avval járó kiterjedt fénytörési és izomműködési vizsgálatok a tanár és segédeinek erejét és idejét reggeli 8 órától délután 2—3-ig teljesen absorbeálja. E mellett nem csekély a kötőhártya és porczhártya-betegek száma kikre egy segéd minden délelőtt sok időt áldoz. A betegek fizetés szerint vannak a kórszobákba elhelyezve, az első osztálynak 1—2-sével; a harmadik osztálynak néha 10-ével is egy szűk szobába beszorítva, melynek bútorzata legalább is czélszerűtlen, levegője nagyon rossz, miből könyen magyarázható, hogy hályogos betegeknél 20—24 napig tart átlag a gyógyulás. A kóroda összes betegeinek száma évenként haladja az 5000-et, oly szám milyennel csak nagyon kevés kóroda dicsekedhetik, annál sajnosabb hogy az a tudományos képzésre nézve csaknem egészen parlagon hever. Valószinüleg üdvös változásokat hoz majd az új kóroda megnyílta, mely a többi orvosi épületekkel egy telepen azóta befejezéséhez közelít. Május utolsó napjaiban búcsút vettem Graefe tanártól, hogy Horner, zürichi szemésztanár koródáján töltsék pár hetet. A zürichi egyetemi szemkóroda az ú. n. Oberstrasse-on a cantonalis kórházban van elhelyezve, nem nagy de a zürichi igényeknek megfelelő helyiségekben, innen kis negyedórányira Hottingenben van Hornernek a magán-kórodája. Mindkettő, de különösen az utóbbi példánya a jól berendezett s minden közegészségi igényeknek megfelelelő szemkorodának. A tükörtiszta padló, mocsoktalan fehér falak, hófehér ágynemű, s a mi fő az éltető tiszta levegő kellemesen hatnak a nagyvárosi kóroda tanítvá— 57 — nyára, ki kivált az egészséges levegőt rég megszokta a pium desideriumok közé számítani. Horner mint klinikus a legelsők közé tartozik, mint műtő is jelentékeny helyet foglal el kortársai között. Érett megfontolás a műtét előtt, nyugodt és rendkívül biztos executio, a legkisebb részletekre is kiterjedő figyelem, s teljes önuralom kellemetlen esélyek alatt; aggodalmas pontosság az utókezelésben és ápolásban — ime azon tulajdonok, melyekért Hornért a gyakorlati klinikust annyira tisztelni, becsülni tanultam. Nem kevesebb dicséret illeti őt tanári működéséért. Előadásában, melyet ő is mindig concret esethez csatol, szabatos; a kórisme megállapításában éles logikával széles elméleti ismereteket s gazdag kórodai tapasztalatot párosít; a kezelésben nem kizárólagos, de nem barátja a rövid életű újdonságoknak sem ; megfigyelése páratlan s ezért ítélete therapeuthikus kérdésekben mindenkor megbízható útmutató fiatal szemészeknek pályájok kezdetén. Nála láttam az első herpes corneae esetét, mely betegség szélesebb körben ismert voltát s irodalmi méltatását is főleg Hornernek s tanítványainak köszöni. Műtétéiből mint legfontosabbat csak a hályogkivonást akarom említeni. O még megmaradt az eredeti Graefe-féle eljárás mellett s mindig felül készíti a sebet, a kötőkártyalebenyt is gyakorolja jóltevő sebzáró hatása miatt, a széles iridectomiának is barátja, noha nem épen hogy műtői készségét tündököltesse azokkal szemben, kik a keskeny colobomát czélszerűségi érvekkel akarják indokolni, mint azért mert fontos szerepet tulajdonít annak úgy a műtét kivitelében mint a gyógyúlás alakulásában ; az atropint sem törölte ki az utókezelésből mint némelyek a németek közül. Nem válhatok meg Hornertől a nélkül, hogy a legmelegebben ne ajánljam őt mindazok figyelmébe, kik a szemészet iránt érdeklődnek.........................- 58 -Syphilitikus fekély a kötőhártyán. Közli dr. Ottava J. tanársegéd. Folyó év május 2-án I. N. 22 éves leány jelentkezett nálam a következő jelen állapottal: Bal szemen a felső szemhéj bőre kissé kékes-vörösen szineződött, nehezebben emelkedik, e szemet nem képes a beteg annyira nyitni mint a jobbat, a szemhéj középső harmada kissé erősebben domborodik előre; az alsó szemhéj kötőhártyája némileg hyperhaemikus. A felső szemhéj belső felszínének középső harmadában, közvetlen a szemhéjszél belső ajkától kezdve, kerek folytonossághiány van, melynek átmérője 9 mm. Ennék szélei öblözeteket képeznek és kissé dombosak, kékes-vörösen színezettek. A folytonossághiány alapja 1 mm. vastag, sárgaszürke, avas szalonához hasonló tömeggel van fedve, mely mintegy több göbcséből látszik összetéve s alapjához erősebben tapad. A lepedék mikroskóp alatt szövettörmelékből és igen sok fiatal sejthalmazából áll. A folytonossághiány alapja meglehetősen kemény, ellentálló. A környező kötőhártya kissé vérdúsabb, különben ép. A szem egyéb szerveiben semmi kóros, v=6/6, E. A betegnek tarkó, hónalj, sulcus bicipitalis, de különösen ingvinalis mirigyei erősen meg vannak duzzadva. Kisfokú angina catarrhalis is van. Közelebbi vizsgálatot a beteg megtagad. Az előzmények adataiban a nő igen tartózkodó. Folyó év márczius havában testén vörös kiütések voltak, melyeket állitólag orvosa vörös himlőnek mondott. F. év márczius 29-én fürdőben vette észre, hogy a balszem felső szemhéja kissé dagadt. Szeme már hosszabb idő óta viszketett. Rendeltem 2 grmos higanykenőcsökkel rendszeres bedörzsölési curát és 3 °/0 bórsav-oldattal helyi borogatást. Május 8-án, a bedörzsölések első cyklusa után (5 bedörzsölés): a fekély alapja teljesen tiszta, szélei kezdenek hegesen behúzódni, a mirigyek duzzadása gyorsan kisebbedik. A beteg panaszkodik hogy bal szemével homályosan lát. A cornea felső felében, a függélyes átmérőtől médián irányban 2 mm.-re mákszemnagyságú szürke pontocska van a szövetben, gyüjtöttfény és nagyító lencsék alkalmazásakor a Descemet-féle hártyán igen sok T I
