Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-06-25 / 3. szám
— 51 ién is,1) az r ernyőn egy pontba gyűlnek, míg az r, és ernyőn szóródási körök támadnak : ab es cd együttes működésekor 2 különálló szórtkor, ab és be együttes hatásakor 2 egymásba folyó, azaz egynek látszó* 2) szórtkor származik. Ez utóbbi középrészén egy fénytelen köz támad (pl. az r, ernyőn a b, jelölt hely mellett) ha ab és be közt egy bx-nek megfelelő nyaldbocskát kiküszöbölünk. s) Idáig csak homocentrumos fényről, az ábra szerint egy végtelen távolban álló pontból kiindult világosságról volt szó. Ózdijainkra lényeges, hogy térben elterjedő — tehát sok pontból, különböző irányban jövő fénynyalábokat küldő — tárgyról is (mert ilyeneket kívánunk nézetni műtetteinkkel) elképzeljük a viszonyokat. Tárgypontok, melyek a lencse előtt alul illetőleg felül állanak, az ernyőkön az eddig vázoltakkal egyforma, csak feljebb, illetőleg alább az ernyőkön elhelyezett gyűjtőpontokat, esetleg szórtköröket szolgáltatnak. Az r ernyőn ezek szabatosan egymáshoz sorakoznak, az alulról jövők felül, a felülről jövők alul, és a tárgy fordított tiszta képét láttatják. Az r, és r„ ernyőn szórtkörök vannak, melyek sorakoznak ugyan, mint az elébb, de mindegyik a szomszédok határába is vág, és létrejön ugyan a tárgy megfordított képe, de elmosódtan, zavartan. És még egy igen lényeges részlet: ha minden tárgypont sugárnyalábjának egy közép vagy átalában belsejében levő darabját kiszeljük (tehát sokszorosan utánozzuk azt, mit az ábrán a be nyalábrészlet kihagyásával vagy a bx fénytelenné tett hely beékelésével akartunk feltüntetni) akkor r ernyő használata esetén minden tárgypont (bár megcsonkított fénymenyiségű) képe mégis változatlan helyén sorakozik a megfordított kép létesítésére és az ernyőn a kép helyre és alakra nézve ugyanaz, csak fényben valamenyire fogyottabb mint mielőtt a kiszelést végeztük,4 *) — és r„ vagy r, ernyő használata esetében minden tárgypont képében, azaz mindéit egyes szórtkörben, meg van ugyan a fényhiányos hely addig míg a szórtköröket egyenként vizsgálhatjuk, azonban az ernyőn egyetemesen az eltűnésig kevés látszik belőle, mert a hol az egyik szórtkörnek fényhiányos helye van ugyanott néhány szomszédos szórtkörnek fényes helye rajzolódik le. Es igy a fénytani helyzet az, hogy a tárgvpontok fénynyalábjai a törés után (mint minden fénygyűjtő rendszerben) ismét csak fordított rendben sorakoznak az ernyőn, szórtkörös átmetszetükkel érintik az ernyőt, minden szórtkor belsejében fénytelen és retinaingerlést nem végező holt hely van, és á szórtkörök a tárgypontoknak sűrűsége szerint feküsznek egymásra. A végeredmény ugyanaz mint a fénynyalábok megcsonkítása előtt: látjuk a tárgy zavaros képét, megszakítások nélkül, csak valamivel fényszegényebben. Legfeljebb a széleken mutatkozik a képbe nem teljesen olvadó árnyék, mivel ott a szórtkörök rendszeres vegyülése már hiányos A) A mondottakat kisérletileg is kimutathatjuk.6) Erősebb 4) Ilyen a fénytani helyzet a Scheiner kísérletnél, mely körül az alább mondandók sarkalnak. 2) Ez a szórtkor azonban nem részarányosán fogja körül a sárga foltot, hanem egyoldalfelé nyúlványa van, mint a, b, c, helyéről leolvasható. 3) Ilyen fénytörés van, midőn a természetes pupilla mellett külön nyílást vágunk a körizom meghagyásával és az egyén egyes tárgypontot néz. 4) Ilyen a nézés midőn kettős pupillás szem tárgyakat néz és fénytörési beállítása a retinával találkozik. A Scheiner kísérlet nem vág ide, mert ott csak pontokat és nem tárgyakat nézünk. 5) Kérjük e fénytörési viszonyt jól elképzelni, mert ez forog szóban midőn kettős pupillával bíró egyén tárgyakat néz, melyekre fénytörési beállítása nem szolgál. Felhívjuk a figyelmet már e helyen arra, hogy ezen optikai helyzet egészen más mint a Scheiner kísérletnél, a hol pontokat nézünk és a hol a szórtkörérintkezés elmarad. 6) Helmholtz (phys. Optik) világosan vázolja ezen viszonyokat. Csak a kettős pupillára vonatkozólag nem sokban megy túl a Scheiner kísérletből folyókon. gyűjtőüveggel vessük gyertyalángnak és azután az ablakból látszó túloldali házsornak képét egy ernyőül felállított lapra és a lencse tárgy felöli oldala előtt alkalmazzunk rekeszeket egyes pupillának, majd kettős és összefolyó, és végre kettős de egymástól elkülönzött pupillának megfelelő nyúlásokkal. Ha az ernyőt a sugarak gyülőpontjába állítjuk, a vele felfogott kép semmi helyváltozást vagy zavarodást vagy’ alakváltozást nem fog mutatni, — akár átlikasztatlan lappal takarjuk el a lencse mellső felületét tetszés szerinti helyieken és kiterjedésben, — akár egynyúlásos erny’őt tartunk eléje és majd mozgatunk likával a lencse tetszés szerinti helye elé, — akár kétnyilásos ernyőt, különálló1) vagy egybefolyó likakkal alkalmazunk és mozgatunk a lencse előtt. Csak a kép világítása változik, de szabatossága, alakja és helye ugyanaz marad (épen úgy’ mint fenebbi ábránkon az r erny’őn levő f pont). Ha azonban a képfelfogó ernyőt a gyülőponton kívül állítjuk fel, pl. eléje hozzuk (mint az ábrán az r, vagy r„ síkba), akkor zavart képet nyerünk és többféle tünemény producálható. Likatlan lappal a lencsét egyik szélről a másik felé fokozatosan eltakarva, a kép is egyik széléről a másik felé fokozatosan eny’észik, végre eltűnik, r, esetében a lap előtolásával azonos, r„ esetében az előtolás irányával ellentétes értelemben. Egydikas rekesz a képet (szórtköreinek szűkítése folytán) minden oldalon megnyesi, némileg szabatosabbá teszi és mozgás alkalmával a képet is helyén eltolja, — r, esetben azonos, r„ esetben ellentétes iránvban. Ha egyes tárgyponttal kísérletezünk és ezzel egy'es szórtkört teremtünk, a szórtkörnek alakja olyan mint a tiké (és pedig r, esetben fenállóan, r„ esetben fordítottan). Ha terjedelmes tárgygyal experimentálunk, azaz sok szórtkört íogunk fel az ernyrőn, az egyes szórtkor alakja a tömegben elenyészik, — legfeljebb a széli szórtkörök árulják el a ük alakját, ha ez a körtől feltűnően elüt. Kétlikas rekesz összefolyó likakkal az egyes szórtkört olyan alakban adja mint a lik ; sok szórtkört nagy jában a tárgy alakjába önt. Kétlikas rekesz, melyen a két likat gát választ el, az egyes szórtkörbe tagadhatlanul a gát árnyékát veti bele2); sok szórtkor esetében (azaz terjedelmes tárgygyal kísérletezve) azonban a világos és az árnyékos helyek lánczolatosan egymás fölé esnek és a tárgy képe nagyjában épilgy felismerhető mint az összefolyó likak esetében. A kép kettőzése itt absolute nem található. Némely’ esetben igaz, hogy’ a képben lebegő vonalas árnyékok is mutatkoznak, melynek a likak gátjának mozdításával (pl. a rekesznek lapszerinti fordításával) irányt változtatnak, mi a tárgy fényesebb és bágyadtabb helyei szerint a szórtkőrökben nem egészen kiegyenlített gátárnyéktól származik; ez azonban diplopiát a tárgy részein nem idéz elő, valamint a kép felismerését sem akadályozza. Lebegő árnyékok akkor vannak midőn a gát széles, a likak kicsinyek és a tárgy egyenlőtlenül világított.3) Láthatóságuk elenyészik a mint a gátat oly keskenyre és a likakat oly nagyra szabjuk, hogy az arány az 1 : 4-hez, még jobb 1 : 6-hoz eléri4 *). A szórtkörök holt helyei önállóan a kép legszélibb határain sem jutnak kettőzés képében külön érvényre. Ha azonban a tárgy széleinek erős fénylése miatt a legszélibb szórtkörők kirívó világításuak, a szomszédosán beljebb elhelyezettek meg fényszegényebbek, akkor az elébbiek holt helyei nem eléggé világíttatnak meg a szomszédok által és akkor megeshetik, hogy a kép széle különösen fénydik, mig mellette a képfelöli oldalon a többinél fényszegényebb kiséret van. Hogy’ mindez az emberi szemre is áll, azon ki sem fog kétkedni. A szem látóhártyája a kísérletekben ernyőn feltüntetett alakokat physikailag, reális képek gy’anánt ny’eri, megfelelően érzékeli, valamint a külvilágba tárgyfelismerés gyanánt visszaprojiciálja. (Folytatása következik.) *) Ez a Scheiner-kisérlet egyik fele. 2) Ez a Scheiner-kisérlet kiegészítő fele. 3) Ilyen tárgyról az egyes (tehát rendes pupillát képviselő) likltal szintén mutatkozik szórtkörös ernyőállás mellett hasonló árnyék-tünemény. 4) Kérjük a szíves olvasót, hogy a kisét letet utánozza. Papírba egymásmellé vágott likkal, majd a kettő hídjának elvételével hasonlítsa össze a nyert képeket. Ajánljuk a likakat az üveghez arányítani és a szoba hátulján kísérletezni.
