Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-04-30 / 2. szám
4i 42 kívül a környezet is mutat némi változásokat, melyek közül legszembeötlőbbek azon magcsoportok vagy egyes magvak, melyek kissé nagyobb méreteik által tűnnek ki, s melyek szintén több vagy kevesebb .micrococcusokkal vannak ellepve. A conjunctivitis follicularis szemcséi a tulajdonképeni trachoma-csomócskától, föliiletesebb elhelyezésükön kívül csak a hajszáledények és gerendázat némi jelentéktelenebb eltérése és azáltal különböznek, hogy bennük aránylag túlnyomók az érintetlen vagy alig változott magvak. A régi trachoma szemcsék nagyszámú edényein igen gyakran megvastagodik az adventitia és nem ritkán elzáródik az ürtér, s így azok tömör köteggé alakulnak át. A trachoma szemcsék elemeinek átalakulását kötőszövetté azonban Sattler sohasem észlelte, és azt hiszi, hogy a folyamat bevégződése után visszamaradó változások — legalább igen sok esetben —- a kötőhártyának sorvadásában állanak, mely a trachoma szemcsék lassú szétbomlását nyomon követi. A mi végre a trachoma keletkezését illeti, emlékeztet Sattler azon tényre, miszerint a blennorrhoea neonator. nem ritkán csak az anya egyszerű fluor albus-ának köszöni léteiét; másfelől utal azon esetre, melyben az anya ily egyszerű leucorrhoeajából a gyermek könnyű blennorrhoeát kapott, míg viszont a gyermeke szeméről önmagát fertőző anyán trachoma ütött ki : miből önkényt következik, miszerint a két folyamat fertőző anyaga egymással közel rokon, s csak bizonyos, — eddig ismeretlen — körülményekre van szükség, hogy átalakító hatásuk alatt ily klinikai megjelenésében annyira különböző betegség jöjjön létre. Nagyon valószínű, hogy a trachoma fertőző anyaga eredetileg a jóindulatú fluor ily micrococcusának átalakulása által fejlődött ki és hogy bizonyos feltételek mellett hasonló autochton-származás még mai nap is előjöhet. (Bericht ü. d. 13. Vers. d. Ophth. Gesellsch. Heidelberg 1881.) Dr. Juhász. A szemészeti szakosztály munkálatai az 1882-iki nemzetközi congressuson, Londonban. (Folytatás.) Hogy fejlődhetik ki Sympathikus szemgyuladás az enervatio után. Dr. Ponce/-t6\ Clunyban. Sympathikus megbetegedés miatt euervált és később enucleált szem igen mélyreható változásokat mutatott, melyek az optikus és ciliaridegek átmetszésének rovandók fel. Az idegek a szem belsejében zsírosán voltak elfajulva. A neurotómia helyén képződött hegszövet sűrű szövedéket alkotott, mely néhány környi idegvéget foglalt magában. Ezen idegekben a szerző interstitialis sclerosist talált, az idegszálaknak lobos összenyomásával. Ezen változásból magyarázhatók a folytonos fájdalmak a Sympathikus megbetegedésnél. A Sympathikus idegek gyuladása okozza talán, hogy az enucleatio a Sympathikus megbetegedést néha nem állítja meg. . A látó- és ciliaridegek együttes és csupán a ciliaridegek átmetszéséről. Dr. Abadie-tő\ Párisban. A látóideg és a ciliaridegek átmetszése azon esetekben czélszerű, hol a szem, erős megbetegedés daczára és megczáfolhatlan működés képtelenség mellett, nem épen torzitó alakkal bír. így pl. alkalmazandó ezen eljárás azon egyéneknél, kiknek egyik szemük iridectomia vagy sclerotomia daczára glaucoma által tönkretétetett. Ily esetekben megtarthatjuk a szemnek normális alakját anélkül, hogy később kóros következmények lépnének fel. Terjeszszük ezen műtéti eljárást a mennyire lehet, és iparkodjunk módot találni a ciliar idegek átmetszésére a ciliaredények és az optikus kímélése mellett. Nagyon valószínű egyébként, hogy szembetegségek egész soránál a hátsó sugáridegek és az edények átmetszése jogosult. Az oculo-neurotikus visszahajlási ingerről. S/evens-io\ New-Yorkban. A szerző a következő eredményre jutott: i. Azon centripetalis hatányok között, melyek idegbajokat okoznak, az idegeknek, melyek a szemek mozgásait szabályozzák, kimerülése igen fontosnak tekintendő. 2. Ideg-megbetegedésekre veleszületett hajlamot az illető gyakran szüleitől örököl, a szemeknek vagy azokhoz tartozó részeknek alakhibáival. 3. Hogy idült és nehéz esetei az idegmegbetegedéseknek gyakran meggyógyulnak, ha a szem mozgási vagy fénytörési rendellenességei javíttatnak. Antiseptikus sebkezelés szembetegségeknél. Horner tanár-tói Zürichben. A tekén végzett legfontosabb mútételek, a hályogműtétek összeállítása (Noyes-Geissler) mutatja, hogy a lebenyes kivonásnál a veszteség 10 u/0, a vonalas kivonásnál 4'2°/0. Ezen átlagos számoknál nem szabad megnyugodni. .Szemészek és sebészek tapasztalai mutatják, hogy kis különbségek a metszés nagyságában, az egyén korában és alkatában kevesebb befolyással bír, mint a sebkezelés módja. A hályogkivonásoknál már régen ismert tény, hogy elég gyakran épen azon szemek, melyeknél a műtét a legpontosabban volt végezve, gyors pusztulásnak indultak. Gondos elemzése a hályogműtétek után fellépő egyenes (primaer) veszteségeknek kétségkívül mutatja, hogy ez infectióval függ össze. Azért az eredmények javítása az antisepsis útján keresendő. Ehhez szükséges : 1. Prophylactikus desinfectiója a műteendőnek, az eszközöknek, szivacsoknak, műtőnek és segédeinek. Különös figyelemre kell méltatnunk a műtét területét (asepsise minden szemhéji, kötőhártya és könytömlő betegségeknek) és a műtő helyiséget, midőn pathogenikus bacillusok jelenléte kilátásban van (nagy kórházak, erysipelas, diphtheritis stb.) 2. Tisztítása, illetőleg asepsise a műtét terének a műtét után. 3. Antiseptikus kötés, különösen fertőzött műtői helyeken és a kötőhártya betegségeinél. A kötés legyen könyen eltávolítható, mert a sebek genyedése csak kora megfigyelés mellett kezelhető. 4. A sebnek kezdődő genyedése a sebészet szabályai szerint kezelendő: desinfectiója a conjunctiva átmeneti redőjének, a seb megnyitása, ennek és a mellső csarnoknak desinfectiója. A sebet tartsuk nyitva, míg a desinfectiót el nem értük. Antiseptikus kötés. Ezen kezelés mellett a veszteségeket leszállítjuk l'5°/o-ra (737 műtött esetben) részint a primaer genyedés, részint a rendellenes sebgyógyulás csökkentése által. Liszter-féle kötés hályogkivonásoknál. Dr. Reymond, Turinban. Ha a kötést nem alkalmazzuk szigorúan a maga módja szerint, ha a kötés nem terjed túl az orbita szélén, vagy ha nem marad meg szabatosan, sokszor tapasztalni fogunk: 1. Finom egyenközű, de a seb hosszára függélyesen álló vonalakból képezett infiltratumot. 2. Egyes fehér, pontszerű infiltratumot a lebenyszélen, követve solerotisaló hegedéstől, mely néha széliében terjed, ép úgy mint művi septikus inoculatióknál. 3. 1880. évi január i-seje óta 350 hályogműtét közül kétszer primaer genyedés állott be a corneán. A műtett egyének közül négy maga távolította el a kötést a harmadik nap előtt. 4. A sebben néha iritis spongiosa tünetei mellett képződhetik szürke, rostozott, nemezszerű pelyhes tömeg, mely egész a pupilla területéig terjedhet. Kórboncztani szempontból az ily pseudocataracta megalvadt rostonyából és leucocytákból áll; a tok a lobfolyamatban nem vesz részt. Mindezeknél a conjunctiva duzzadt, belövelt; e mellett .gelatinszerű kiizzadás is jön létre, mely szürke czafatokkal van vegyülve. Néha valódi crouphártya képződik, mely a sebből indul ki, a conjunctiván szétterjed és több egymásután következő napon újra képződik. Ezen váladék tartalmaz: leucocytákat, megalvadt fehérnyét és fibrint, nyákos és colloidszerű elfajulással felhámsejteket, colloid-golyócskákat, ritkán több magú elemeket, milyeneket Leber az amyloid elfajulásban szenvedő conjunctiva szövetében talált ; szerkezet nélküli, hyalinszerű csikókat, milyeneket Frisch septikus inoculatiók után talált a corneában. Az álhártyában találhatók üregek, melyek vagy üresek, vagy, colloidszerű külleme mutató göböket tartalmaznak, és concentrikus fibrillák által kö
