Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1882-04-30 / 2. szám

43

44

rülvéve vannak, melyek közepén ismét leucocyták, felhámsejtek és megnyúlt magvak vannak.

A szem belsejébe hatoló idegen testek hatásáról. Leber tanáriéi, Göttingában.

I. Tiszta, vegyileg közömbös idegen testek jelenléte a szem belsejében lobot nem okoz. 2. Nem nemes fémekből való de tiszta idegen testek, melyek a szemben élegülnek pl. vas, aczél, réz, nem okoznak genyes lobfolyamatot, hanem más súlyos megbetegedést pl. üvegtest-zsugorodást, retinaleválást és sorvadást. 3. Ember és állati szemekbe jutott idegen testek genyes lobfolyamatot okoznak, ha asepsis nem lesz igénybe véve. Ezen lob mindig alsóbb organismusok csírái által okoztatik. 4. Bizonyos vegyi anyagok, ha teljesen tiszták is, a szembe jutva, genyes lobot támasztanak, pl. arsen, higanyoxyd, crotonolaj. S így mikrobiák nélkül, vegyi hatányok is képesek genyes lobot gerjeszteni. 5: Gyorsan múló lobfolyamat áll elő, ha a szembe gombacsírákat tartalmazó főtt folyadékot fecskendezünk. Ebből valószínű, hogy a mikrococcusok lobgerjesztő képessége onnan van, hogy bizonyos vegyi anyagokat termelnek, melyek mint lobgerjesztők szerepelnek. 6. A szem belsejében levő cysticercusok genyes lobot támaszthatnak, mi abban találja okát, hogy azok lobgerjesztő anyagokat választanak el.

Dr. Emmert előadása (Bernben)

bizonyos fertőző szemlobokról, különféle évszakokban, mely eredményeket Európa, Amerika legtöbb szemészeihez küldött kérdőpontokra kapott feleletekből és táblázatokból vont le, és pedig az ophthalmia neonatorum, conjunctivitis diphterica és hypopyum-keratitis ügyében.

Az intracranialis bántalmak és neuritis optica közti összefüggésről. Leber tanár-tói, Göttingában.

Az intracranialis megbetegedéseknél előjövő torlódási papillitis oly lobfolyamat, mely más papillo-retinitis alakoktól sem hyperaemia, sem szöveti változások által lényegesen nem különbözik, de azért a torlódási vérbőséggel és ennek következményeivel még sem azonos. Koponyabeli nyomásemelkedés és innen a sinus cavernosusra gyakorolt nagyobb nyomás nem okozhatja a fenntemlített folyamatot. Szintén nem valószínű, hogy a lobfolyamat a vasomotorikus idegek közvetítése által történik; a koponya belnyomásának emelkedésekor az agy hártyái között levő folyadék a látóideg hüvelyei közé szoríttatik. Ezen folyadéknak egyszerű nyomása a látóideg betérési helyére lobfolyamat kimagyarázására nem elégséges, mivel az agy hártyái között a folyadék igen kevés; talán a folyadéknak lobgerjesztő hatást kell tulajdonítani. Intracranialis tumorok oly magatartással bírnak, mint némely idegen testek: lobos torlódást és hypersecretiót okoznak (hydrocephalus internus); hasonló folyadékgyülemlés találkozik meningitisnél, midőn az papillitist okoz. Tehát a papillo-retinitis, mely agybántalmaknál lép fel, valószínűleg úgy keletkezett, hogy az intracranialis lobfolyamatnál képződött izzadmány az optikus hártyái közé jutott s a papillán és ennek környezetében lobot támasztott.

A belszemnyomás és a központi idegrendszer közti viszony.

Bouchut tr.-tói, Párisban.

Szerző azt hiszi, hogy valamennyi fontos agy- és gerinczagybetegségek, valamint a nehéz alkati (diathetikus) betegségek a szemfenék megvizsgálása által felismerhetők és a szemtükör ezen használásának „Cerebroscopia“ nevet ad.

így a látóideg vérbősége és duzzadása az agy vérbőségére, agykérlobra, agynyomásra vagy kezdődő gerinczagy-bántalmakra utal. A látóidegfő és a szomszédos reczeghártya vízenyője az agyhártyák vízenyőjét és a véráramnak a sinusokban s az agyburkok visszereiben történő akadályát jelöli, különösen gümőkóros agykérlobnál, heveny és idült agyvízkórnál, agyvérömlenyeknél, bizonyos agylobbal járó agydaganatoknál stb. Az ideg- és a reczeghártya teljes vérhiánya a szív- és az agybeli vérkeringésnek megszűnéséről tesz tanúságot. Tehát a halált könnyen megállapíthatjuk szemtükör segélyével. Visszércsomók

és vérrögök a reczeghártyában a sinusok és az agyburkok visszereinek vérrögjeire hagynak következtetni; a reczeghártya miliaris ütérdaganatjai az agy miliaris ütérdaganatjainak bizonyítéka. Lázaknál és az idegrendszer betegségeinél a reczeghártya vérömlenyei, bő kiömlés által okozott agynyomásra utalnak, továbbá vérömlenyes alkatra, szívbajok által okozott agybeli vérkeringés megállítása vagy idült fehérnye- és czukorvizelet, bujakór és fehérvérűség által létrejött agy- és reczeghártya változásaira. A reczeg- és érhártya szemcsés gümői az agy vagy agyburkok gümőkórját jelentik. Végre a papilla sorvadása vagy idegbajoknál a látóideg tülkösödése mindig az agy vagy a gerinczagy mellső kötegelnek szétszórt tülkösödésére utal. (Ez messze túlmegy a tudomány mai hiteles álláspontján. Ref.)

Elsődleges retinalis vérömleny fiatal egyéneknél. Bales tr.tól, Birminghamban.

Ezen munkálat a retinalis vérömleny egyik alakját írja le, mely csak fiatal egyéneknél fordulna elő, körkörös és diffus, amellett bő és rendesen visszatérő lenne. Székelne a környék felé, néha mindkét de rendszerint csak a bal szemben és gyakran az üvegtest teljes zavarát előidézné. Ha egészen heveny, visszeres színezetű és eredete a tágított és tekervényes visszérgyökerekből származtatható. Ezen vérzések nem lüggnek össze fehérnyevizeléssel, vérszegénységgel, köszvénynyel vagy más diathesisokkal sem nem más feltűnő reczeghártya-betegségekkel. De a mellett kivétel nélkül lassú érverés, dugulás, orrvérzés, fejfájás és erőhanyatlás lép föl. Valószínű, hogy egy örökölt, vasomotorikus neurosis által tételeztetik föl.

Gyakorlati megjegyzés a vaspályánál alkalmazott egyéneknek és a hajósoknak látélességre és színvakságra történő megvizsgálását illetőleg. Libbrecht tr.-tói, Genfben.

A szinérzet megvizsgálásának és számokkal meghatározásának új módszere. Öle Bull tr.-tói Christianiában.

E módszer abban áll, hogy a négy főszínt egyenlő erélyben és világosságban kell ellőállítani.

Ezen színek különböző árnyalataiból szerző a kék szín számára azon árnyalatot választotta, mely mindig kék- vagy színtelennek mutatkozik, akár minő nagy is azon színtelen fény mennyisége, melylyel azt keverjük. Arra az ezen kéknek megfelelő kiegészítő sárga szín egyenlő erélyben és világosságban van felrakva. A vörös és úgyszintén a zöld árnyalatok közül szerző olyant választott, mely a szem környi részén vagy saját igazi színében vagy színtelennek mutatkozik. Ezen vörös vagy zöld árnyalat aztán oly viszonylagos erélyben állíttatott elő, hogy a forgó korongon egyenlő elosztás mellett ugyanoly világosságé indifferens szürkét adjon, mint a milyen az, mely egyenlő mennyiségű kék és sárga által eiőidéztetik. E négy főszínből aztán hat gyengébb árnyalat vezettetik le akképen, hogy ama árnyalatok mindegyikét a Maxwell-féle korongon oly villágosságú szürkével keverjük, mint a minő az, mely ama két kiegészítő színpár mindegyikének egyesítésénél létrejön. Ezen árnyalatok viszonylagos erélye azáltal fejezhető ki, hogy a színes sector fokainak számát jelöljük, mint 40 °, 60 °, 8o°, 120°, 1600 és 2400. Ezen árnyalatok képben való rögzítés czéljából festékkel lettek utánozva és azután a négy eredeti színnel együtt oly táblára ábrázolva, melynek fekete felületén 1 cm.-nyi négyzetek ugyanily nagy közti térrel vannak felrajzolva.

Ha valamely beteg színérzékét akarnók megvizsgálni, akkor ez egyszerűen akkép történik, hogy egy színes vagy színtelen négyzetre mutatva a beteget felhívjuk, hogy más négyzetet mutasson, a mely előtte a mutatottal legtöbb hasonlatosságot tűntet fel. Ha az illető színvak, akkor hibákat fog elkövetni és nem ritkán a kiegészítő színeket egyformáknak nevezni. Ha színérzéke betegség által gyengült, akkor nemcsak a kezdődő színvakság módját deríthetjük ki, hanem annak fokát is kijelölhetjük. Minthogy az egészséges szem a táblától egy méternyi távolból a leggyengébb árnyalatokat is — tehát 400 — megkülönböztetheti, azon színérzék, mely e tehetséggel bír, rendesnek vétetik. Ha tehát valamely beteg pl. vöröset nem messzibb mint 8o°-ig és zöldet csak i2O0-ig külön