Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1882-04-30 / 2. szám

—

a szemtekére ujjal gyakorolt nyomásnál hozható-e létre pulsatió vagy nem? mert embóliánál, hol a vérfolyás a szembe meg van akadályozva, pulsatió nem hozható létre. így az ujjnyomás által létrehozható pulsatió bizonyítja azt, hogy a szemben a vérkeringés helyreállott.

Rögtöni megvakulások okoztatnak, dagok exudatumok és vérzések által is, ha azok az ideghüvelyben székelnek és a látideget comprimálják.

Miután az embóliák legnagyobb számánál billentyűhiba, szívtúltengéssel vagy az edények kóros elváltozásával, találtatott, szerző azt hiszi Leberrel együtt, hogy a rétin, hümorrhagicánál létrejövő elváltozások is többszörös embóliák által okoztatnak, hasonlóan a morbus Brightiinél észlelt rögtöni megvakulások is.

így Volkers három esetet említett fel, hol vesebaj mellett embólia lépett fel. Szerző jegyzett fel naplójában hasonló esetet, melyet v. Graefe-hez küldött, ki azonban a diagnosist nem osztotta. Ellenében szerző véleményét fenntartja és esetét részletesen vázolja.

Valószinű, hogy sokszor hibásan tétetik a diagnosis embóliára, mindamellett kétes, hogy már most lehetséges volna az embólia és optikus vérzés közt biztos különzeti kórismét felállítani, a mint azt Magnus teszi. Erre megkivántatnék a két betegség külön pontos ismerete, melylyel az embólia ügyében sem bírunk, mint láttuk ; annyival kevésbbé ismeretes részleteiben az optikus vérzés.

Jóllehet a reczeg szerkezetét megtartja, mindamellett fontos elváltozásoknak kell létrejönni az idegállományban, melyek a vezetést megszüntetik. Hogy azonban minők ezen elváltozások és hogy a reczeg mely rétegei vannak főleg illetve, boncztanilag még nincs bizonyítva. Ép ily kevéssé vannak a reczegben szemtükörrel látható jelenségek, mint a mac. lutea veressége stb. boncztanilag felderítve. Ezért sok szerző a betegséget másként törekedett értelmezni.

így Graefe azt hiszi, hogy azon esetekben, a hol az embóliát jellegző tünetek nincsenek jól kifejezve, szemteke mögötti neuritis és következményes vérrögről lenne szó. Steffan ellenben azt hiszi, hogy az embolus székhelye az artéria ophtalmicában keresendő, vagy pedig, hogy az embólia art. centr. retinae mellett a hátsó rövid sugáredényeknek is el kell záródni, mivel a központi ütér elzáródása legfeljebb 24 órai vérkeringési akadályt okozna a reczegben. Ha tehát az ártér, ophtalmica teljesen elzáródik, akkor a látképesség megszűnte állandó lenne, míg ha, mint a Schneller-féle és más esetekben, a sugáredények egy része nyitva marad, idővel a látképesség egy része újra helyreállana. A központi ütér egy ágának eldugaszolása pedig Steffan szerint csak akkor okoz maradandó látzavart, ha az eldugaszolás pillanata előtt oly változások jöttek létre, melyek az oldalagos vérkeringés létrejöttének gátul szolgáltak.

Steffan nézete ellen szólnak mindazon esetek, melyek eddig bonczolásra kerültek. Említsük fel csak Schweigger esetét. Említett beteg az embólia után 1 J/2 év múlva meghalt. Az embolus a lamina cribrosában ült, az artériát teljesen elzárta, az ütér az embolus előtt és mögött össze volt húzva és az utóbbi helyen egy thrombus által kitöltve.

Szerző felveszi, hogy Steffan is feladta előbbi nézetét, mert 1873 — 1874-dik évi értesítőjében közöl esetet, melynél az embólia a központi ütérnek a papillától lefelé futó ágában székelt.

Jóllehet nem vagyunk azon helyzetben, hogy minden az embóliánál fellépő tüneményt megmagyarázhassunk, mindamellett pillanatos megvakulás eseteiben, ha szív- vagy véredény-baj kimutatható és agyi tünetek nincsenek, embólia centr. retináét fogunk kórismézni.

(Archiv f. Aughk. X. kötet X. füzet 469. lap.)

Hunyady.

— 39 -— 40 -A trachoma és néhány más kötőhártya-bántalom természetéről.

Satti.br tnr. Erlangenből.

(Előadta a szemész-egyesület heidelbergi gyűlésén 1881.).

Kétségtelen, hogy az ú. n. trachoma szemcsék a legjellemzőbb boncztani képződményei, vagy még inkább specifikus termékei a trachomás folyamatnak. Ezeket legtöbben az ép kötőhártya szövetében is előforduló nyirktüszők lobos megduzzadásából, vagy pedig ily tüszők ujonképződéséből származtatják. Sattler egyik állítást sem fogadhatja el, mert egyfelől több mint 50 emberi kötőhártyát felölelő vizsgálatainál soha sem talált ennek rendes szövetében nyirktüszőket, másfelől ezeknek újon képződését oly jelenségnek kellene tartania, mely minden analógia nélkül, egyedül áll a kórboncztanban.

Vizsgálatai szerint a trachoma szemcsék nem is tarthatók tüszőknek, mert alig állnak egyébből mint hajszáledények finom hálózatából és nagyszámú kerek vagy tojásdad magvakból, melyek igen finoman szemcsészett állományba vannak ágyazva. Chromsavoldat behatására e szemcsés állományban finom fonalakból álló hálózat tűnik ugyan föl, de a nyirkmirigyek és adenoid szövet gerendáitól ez is lényegesen külömbözik, a mennyiben nincsenek saját magvai.

Neisser vizsgálatai, melyek a gonorrhaea micrococcusairól szólnak, Sattlert arra indíták, hogy a trachoma váladékában is hasonló növényi parasitákat keressen. S csakugyan az általa vizsgált s a folyamatnak külömböző időszakaiból eredő trachomás váladék mindegyikében talált gombákat, mindaddig, míg a gyér váladék egészen víztisztává nem vált. E gombáknak trachománál csak egyetlen alakja fordúl elő, még pedig csak is kerek micrococcus, mely valamivel kisebb ugyan a blennorrhoea gombáinál de azzal tenyésző alakjait (Vegetationsform) illetőleg megegyez. Egyedül álló micrococcusok ritkák, de gyakrabban találhatók már páronkint, vagy hármasával, négyesével együtt. Nem képeznek azonban sohasem lánczokat, vagy zoogloea-tömegeket, sem pedig egymással szorosan nem érintkeznek, hanem egyenkint világos udvarral —- nyálkaburokkal — vannak körülvéve és számuk szerint három- vagy négyszögalakú csoportazokat képeznek, melyek a trachoma és blennorrhoea neonatorum váladékára nézve fölöttébb jellemzők. — E csoportok azután élénk mozgásban vannak s a kis coccusok különös előszeretettel tánczolnak az ily három- vagy négyszögnek csúcsain. Gyakran felhámsejtek föliiletére tapadnak, vagy genysejtekbe furakodnak be s azok magvait foglalják el.

Hogy az itt leírt micrococcusok a betegség tulajdonképeni gerjesztői, arról meggyőződött Sattler az által, hogy alkalmas tápfolyadékban tenyésztette e gombákat s midőn a számtalan apró szervezet már az eredeti genysejteket szétroncsolta, a tápfolyadékkal ojtási kísérleteket végzett, melyek teljes eredményűek voltak.

De ha a micrococcusok a fertőző anyag vivői, és életfolyamatukkal a betegség jellemére is befolynak, úgy nem lehet, hogy csak a váladékban legyenek jelen, hanem székhelyüket inkább a conjunctivában kell keresnünk ; miután pedig a trachoma csomók a szóban forgó betegségnek épen specifikus termékei, nagyon valószínűnek látszik, hogy ezek képezik egyszersmind a micrococcusok fészkét.

E szempontból kiindulva Sattler egy ily csomócska tartalmát űríté ki egy másik egyén teljesen ép kötőhártya-zacskójába, miután előbb az egész csomócska külsejét gondosan megtisztító minden váladéktól. A kísérlet sikerűit, 7 napra rá a megfogant betegség határozott tünetei mutatkoztak.

Megfelelő módszerekkel kimutató azután S. a micrococcusokat górcsővel is a trachoma szemcsék szövetében, hol vagy a magvakat foglalják el, vagy a magkörökben vannak a fönn leírt módon elhelyezkedve. A micrococcusok által meglepett magvak azután a szétesés különböző stádiumait mutatják.

A trachoma szemcsék tartalmával tett tenyésztési kísérletek s egy esetben a tápfolyadékkal végzett ojtás is egészen jól sikerültek.

A trachoma szemcséken leírt kórbonoztani jelenségeken