Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-04-30 / 2. szám
— 33 34 -Doijer1) a 6. nemzetközi orvosi congressuson mutatta be pupillometerjét s egyúttal azt állította, hogy az eddigi eszközök közül egy se kielégítő ; mire Landolt saját pupillometerét magyarázgatta és védelmezte, noha vitatkozásában Doijer eszközének elvét jónak ismerte be. Ez utóbbi áll két egymásba illesztett csőből ; az egyik végén tárgyüveg gyanánt egy 20 cm. gyutávollal biró lencse, a másikon egy nagyító, mikrométerosztályzattal ellátott szemlencse van; továbbá egy szegélylyel áll összefüggésben, melybe a megvizsgált szem, 40 cm.-nyi távolban a tárgylemeztől, illesztetik oda. A tárgylencse 40 cm.-nyíre j maga mögött a láta fordított képét veti, eredeti nagyságban, és ez a szemlencse segélyével '/io mm.-nyi pontossággal méretik meg. Ezen eszköz nem egyéb mint egy a közeli tárgyakra készített csillagászati távcső, milyent régebben Megalaskopnak neveztek. Szándékozom most pár szót említeni a láta mérési módszereinek legszabatosabbjáról, mely a Helmholtz-féle ophlhalmometerrel vihető véghez. Ezen eszköz subtilis méréseivel Schulek2) tnr. j úr is foglalkozván, a többi közt említi, hogy vele a szaruhártya átmérőjét megmérhetjük, még pedig a millimeter '/mo-részéig menő pontossággal és így a láta átmérőjét is — ugyanazt téve föl, mint a porczhárty'áról, hogy t. i. szélei jól kivehetők — említett pontossággal megmérhetjük. Woinow3) az ophthalmometer tengelyén egy fénylő pontot állít föl, mely az eszköz lemezeinek bizonyos helyzeténél a porczhártyán oly kettős képeket ad, melyek épen a láta széleinek felelhetnek meg, s ez esetben sin ct—d i leolvasván a lemezek elhajlási szögét, a főképlet E— 2 h.--------;---cos szerint számítja a láta látszólagos átmérőjét. A tényleges átmérő valamivel complikáltabb képlet szerint számítandó ki, s minthogy messze vezetne ha azt e helyen fejtegetném, azért legyen szabad \ az engedékeny olvasót az eredeti műre utalnom. Befejezésül még Obernier4) elmegyógyász eszközéről kell megemlékeznem, mely nem annyira a láta mérésének mint a két szem látáinak összehasonlítására van szánva. Két tükröcskéből áll, melyek úgy vannak a fogantyúhoz odaerősítve, hogy tükröző felületükkel 200—210 fokú szöget képeznek. Alkalmazása akkép történik, hogy az észlelendő mögött álló észlelő a készüléket úgy tartja a vizsgálandó szemek előtt (körülbelül 3"-nyire), miszerint mindegyik tükröcskében egy szem képe megjelenik. A tükör tá- j voztatása által végre csak egy kép jön létre, a mikor mindegyik tükörben a láta fele jelenik meg. Az iris felei összejönnek és közepükön az egyik láta átmérőjét a másikon mérhetjük, mint pl. a 4. ábra mutatja. Szerző szerint kivált őrjöngő és búskomor reconvalescensek látakülönbségeinek kiderítésére jó szolgálatot tesz. Ezek volnának az előttem ismeretes látamérési módszerek. Lehetséges, hogy ezeken kívül még más módszer is fel van jegyezve az irodalomban, de a rendelkezésemre álló munkákban és folyóiratokban, szorgos keresés után, csak az imént közűitekre akadtam. első pillanatra azon gondolatot keltheté, mintha itt annak mesterséges megrövidítésével volna dolgunk. E föltevést igazolni látszott a beszáradt varból képződött keskeny esik is, mely a szemhéjszéllel párhuzamosan s attól mintegy' 2 mm. távolságban vonult el és teljesen hasonlított azon pörkökhöz, melyek sebzések után, a „prima intentio“ kimaradtával a sebajkakat összetapasztják. Midőn azonban a szemhéjközepét kissé megnyomtuk, azonnal fölvált a pörknek külső vége és alóla geny buggyant ki, a var eltávolítása után pedig jókora genynyel telt üreg tűnt elő. melynek élénk vörös falai lobos nyálkahártyára emlékeztettek. E zacskót a szemhéj bőrének lehajló s a pillasor közelében megtapadt redője képezte, mit eléggé bizonyít azon körülmény, hogy a szemöld erős fölhuzása után az egész üreg elsimult, s az így kinyújtott bőr most már semmivel sem volt rövidebb a túloldalinál. Ha a beteg állításának hitelt adhatunk s különösen vegyi anyagok által okozott sérüléseket kizárhatunk ; úgy az itt leírt változásokat csak mint az egyszerű intertrigo magasabb fokát foghatjuk föl. Az egymásra hajló bőrredők szembenfekvő fölületei, — talán szenny vagy meggyülemlett váladékok által izgatva — elveszték fölhámjukat; az epidermisétől teljesen megfosztott területen azután, az izgalom folytonos behatására genyképződés lépett fel; a redők szélén beszáradt geny' végre ezeket egymással összetapasztá és létrejött a genynyel telt pseudocysta, melyet a fönnebbiekben ismertettem. Természetesen mindez csak a beteg végletekig menő gondatlansága és jókora tisztátalanság mellett következhetett be, s esetünk talán épen ezért tartozik a legnagyobb ritkaságok közzé, a mennyiben pl. klinikánk gazdag betegforgalma mellett is (körülbelül 10 ezer beteg közül) csak is a szóban forgó egyénnél észleltetett. Hogy a redők összetapadását meggátoljuk s egyszersmind a hámját vesztett fölületre összehúzólag hassunk, zinkélegkenőcscsel bekent tépéspamatokat helyeztünk a szemhéj redői közzé. Néhány nap alatt már javulás mutatkozott, a bőr halványulni kezdett ; a végleges eredményről azonban nincs tudomásunk, mi után betegünk a gyógyulás befejezte előtt idehagyta intézetünket. Ha a gyógyítás ezen módja nem vezet czélhoz, igen egyszerű műtéti eljárással biztosíthattuk volna a végleges sikert. Nevezetesen a lecsüngő bőrredőt Gaillard- vagy Graefe-féle szemhéjvarratokkal a szemöldhöz felhúzva, a lecsupaszított föliiletek érintkezését teljesen megakadályozhattuk volna. Ezen mütétmódokat ajánlhatóknak hiszem hasonló esetekben mindig, ha a gyógyszerek alkalmazása eredménytelen marad. Graefe-féle hályogkivonás után halál. Genyképződés a szemhéj bőrének összehajló redői közt. Közli dr. Juhász Lajos, tanársegéd. F. L. 70 éves nő f. é. febr. g-én jelentkezett az egyetemi szemészeti klinika járó betegei között. Bal felső szemhéjának fájdalmasságáról panaszkodott, mely már régóta tart és minden előrement sérülés vagy nagyobb gyuladás nélkül lassankint fejlődött ki. Jobb felső szemhéján a vékony, petyhüdt bőr hatalmas haránt redőkben csüngött alá, melyek azonban elsimíthatok falának és semmiben sem különböztek más öreg egyéneknél található hasonló ránczoktól. Bal felső szemhéjára ellenben a bőr sokkal jobban ráfeszült s egyetlen ránezot sem vetett, a mi *) Centralblatt für prakt. Augenheilkunde 1879, p. 308. u. 327. 2) Szemészet 1875. p. 4. A szarugörbületi rövidlátásról. s) Ophthalmometrie (1871.) p. 83. 4) Alig. Zeitschrift f. Psychiatrie XXI. (1864.) p. 445, Közi. dr. Ottava J. tanársegéd. A bpesti egyetem szem korosztályán f. év január hónap 24-én teljesen ép szervezettel biró 69 éves férfi bal szemén Graefe-féle hályog műtétet végeztünk. A műtét lefolyása rendes volt. Jan. 25-ikén éjjel a beteg mérsékelt fokú fájdalmakról panaszkodott. A kötőhártyán sűrű ágazatos belővelés, a láta kissé szűk. Rendelve lett: egy órai hideg borogatás és 1 % atropinum sulf.-ból egyszer csepp. Reggeli látogatásnál: a kötőhártyán chemosis, bő genyes váladék, kötőhártya lebeny infiltrált, közepes iritis. Rendelve lett: egy órai jeges borogatás napjában háromszor, hatszor atrop. sulf. csepp, és 3 csomag három grm.-os higanykenőcs bedörzsölés, a bal halántékra 6 nadály 2 órai utánvérzéssel. 25-ikén délutánra a folyamat gyorsan növekedett: a kötőhártya lebeny szétesett; ekkor volt látható, hogy a sclera sebe is infiltrálva van; a csarnokban sűrű, pelyhes izzadmány tömegek; a beteg a hideg borogatást nem tűri, fájdalmakról panaszkodik. 26-ikán a csarnokát tömör, sárga izzadmány tölti ki, a cornea ép; atrop. sulf. cseppet 10-szer kap; 3% állott add. boracicum oldattal borogatást kap naponként 3-szor, mindig egy óráig. 26-ikán a cornea is kezd beszüremkedni, az iris egyes területei kezdenek dombszerűen a corneához emelkedni. 27-ikén a szemhéjak erősen duzzadtak, forró-fénylők, nehezen nyithatók ; a szemrés telve van szétesett szövetczafatokkal ; kis protrusio lépett fel. 28-ikán a szemhéjak vizenyője növekedett, a szemrésből bő, genyes, czafatokkal vegyült váladék csurog, a teke erősen protrudálva
