Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-04-30 / 2. szám
tekintendők, mely utóbbiaknak csúcsa az észlelő látási rendszerének középpontjában (centre optique) van. Jelöljük a láta tényleges átmérőjét a 2. ábrán ab — D-\e. 1, a hajszálak közti távolságot d‘b‘ — d-\’(ú, a D és d közti távolságot mm‘ = h-xa\, továbbá a hajszálak síkja (a‘b‘) és az észlelő látási rendszerének középpontja (c) közti távolságot /-el, akkor a háromszögek hasonlósága következtében ~ , s ebből D — d ( i-J- [Drouin könyvében minden magyarázat nélkül az egyenlet-oldás végeredménye ez: D = d (i-j-h)?] Minél inkább közeledik ^-nak értéke a 0-hoz, azaz minél közelebb áll a mérőpálcza a corneához, annál inkább fejezi ki a láta tényleges átmérőjét. Ha h állandó, akkor a mérések összehasonlíthatók. Landoltl) diplometernek nevezett látamérője ment mindazon hibáktól, melyeket más ilynemű eszközzel történő méréseknél el nem kerülhetünk, s melyek Landolt szerint a következőkben állanak : X. A parallaxis, vagyis két egymás előtt álló pontnak azon eltolódása, mely szemünk mozgásánál létrejön, akárminó lehető közelben legyen a mérő-eszköz a megmérendő látához. 2. A láta szerfölött érzékeny volta a fényellentétek s így az eszköz által vetett árnyék iránt is. 3. A vizsgált szemnek teljesen még sem kerülhető mozgásai, különösen ha állatok szemén mérünk. Landolt eszközével a mérés in distantia történik, tehát az 1. és 2. alatti hibák elesnek, nemkülönben a 3. alatti is azon oknál fogva, hogy a láta úgyszólván önmaga által lesz megmérve. Az eszköz következő módon készült: egy 1° 30‘-nyi üveghasáb úgy lett ketté metszve, hogy a metszési sík a hasáb élének közepén derék szög alatt hatolt az alap felé, azután e két hasábfél szélességi tengelyük körül i8o°-ra lettek forgatva úgy, hogy az egyik félnek alapja a másiknak éle mellett fekszik, mint a 3. ábra mutatja, P S‘ P mellett P' S P‘. Tudjuk, hogy minden hasáb a rajta keresztűlmenő súgaraknak saját szöge felének megfelelő elhajlást ad, tehát jelen 1 "30' . . esetben az egyik hasáb -------- =45' s ugyanannyi a másik is, de ellenkező irányban, tehát 45'—!—45' = i* 30' s így a kettős képek, melyeket e két hasáb létrehoz, mindig ezen állandó, 1° 3o'-nyi szög alatt láthatók, minek folytán egymástóli távoluk mindig azon távolságtól függ, mely köztük és a hasábok közt létezik. Az ábra szerint Alm —MC. tang 45' vagy mm1— 2 MC. tang 45', ha pedig a két kép végeivel egymást érintik, mint M‘-nál rajzolva van, akkor a tárgy nagysága egyenlő a két kép középpontjai közti távollal — mm'. Sokkal czélszerűbb azonban empirikus úton a látának megfelelő különböző nagyságokat kikeresni és az eredményeket az eszközre is feljegyezni. De lássuk előbb az eszköz szerkezetét. All egy fémlemezből, melyben a hasábok be vannak ágyazva. Ezen fémkeret csavar segítségével tolható el sárga rézrúdon, mely utóbbinak egyik vége két, hosszabbítható vagy rövidíthető lábbal (csavar alakjában) támaszkodik a szemgödör körüli csontokra s pedig úgy, hogy a láta síkja a rúd o fokával egybeessék. Hogy tehát a rúdon az empirikus osztást létesítsük, szükséges egy fél milliméterekre osztott mértéket azon helyzetben tartani, melyben majd a láta meg lesz mérve, azután addig közelítjük a hasábokat, míg a mérték 0 pontja 2 mm.-re esik, azután 2-5-re, 3-ra, 3'3-re stb. 10-ig és ez alkalommal az ezen mm. és J/a mm.-eknek megfelelő helyzeteket a rúdon jelöljük. Az eszköz igen czélszerű és az eredmények absolut értékűek, ha helyesen alkalmaztatik, de épen ez okoz sokszor nehézségeket. Az észlelő jól legyen abban begyakorolva, hogy a O pont egy síkba essék a láta síkjával, mert néhány mm.-nyi különbség jelentékeny változásokat hoz létre az eredményekben ; azonkívül barna vagy nagyon sötétszínű iriseknél a kép széleinek érintkezése nem vehető pontosan észre, mely alkalommal — ha egyúttal szűk látát kell megmérnünk — az érintkezés jelölésénél 1 cm.-nyi térben is habozhatunk, már pedig a rúd 1 cm.jének több mint */2 mm.-nyi mérési hiba felel meg. *) Annali di Ottalmologia di prof. Quaglino 1875. átmérőjük egyenlő azon távolsággal, mely a világító pontok közt létezik. Az eszköz két, apró likkal biró, körkörös lemezből áll, melyeknek egyike szilárdan áll, míg a másik eltolható és a két lik közti távolságot mutató beosztást visel. Ezek megint belül megfeketitett tubusban foglalvák, mely őket a porczhártyától 12 mm.-nyi távolságban tehát a szem mellső főgyupontjában tartja. A Badal-féle pupillométer1) a bővített Houdin-féle elven alapszik, t. i. midőn két világító pont a reczeghártyán szóródási köröket ad, melyek egymást érintik, akkor a láta átmérője teljesen egyenlő e két világító pontnak egymástóli távolával, akár minő távolságban legyenek ezek a szemtől. Ez esetben az irányvonalak, a két pont közti távolság [a) és a két szóródási kör központjainak távolsága egymástól (b) két hasonló, közös csúcscsal biró háromszöget képeznek. Legyen g a világító pontok távolsága a fénytörési központtól, f e központ és a reczeghártya közti távolság, mely a punctum remotum méréséből levebf f zethető, akkor— = —, ebből í — a~X , de b az eszköznek alaa 8 8 púi szolgáló tétel szerint egyenlő a láta átmérőjével. Maga az eszköz áll egy 15 cm. hosszú hengercsőből, melynek nyílt végéhez a megvizsgálandó szem illesztetik, másik vége zárva van két a közepén vékonyan átlikadt körlemez által, melyeknek forgatása által a két lik távolítható és közelíthető. Másik szemével az egyén távolba néz egy jól megvilágított felületre, miközben a két szóródási kört érintkezésre hozza. Ha a világító pontok 15 cm.-nyi távolban vannak a fénytörési középponttól és ez 15 mm.-nyire a reczeghártyától, akkor a föntebbi képlet CT015 , szerint lesz b — a---------==1l1<1a azaz a szóródási körök átmérője a 0-15 világító pontok egymástóli távolságának tizedrészét teszi ki, vagy a mi egyre megy, a láta átmérőjének tizedrészét. Ebből látszik, hogy ezen eszköz a szóródási körök mérésére is használható. Stampfer2) látamérési módszere azon ismert tényen alapszik, hogy egy távolfekvő világító pont alkalmas domború üvegen át (myopicussá tétetik a szem, tehát a sugarak a reczeg előtt jönnek össze) fénylő körnek mutatkozik, mely körnek látszólagos átmérője a láta átmérőjétől függ. Ha a szem elé egy hosszabbítható és rövidíthető réssel ellátott ernyő (Blendung) tétetik és úgy igazíttatik, hogy a rés végei a fénykúp oldalait épen érintse, akkor a rés hossza felel meg a porczhártyába behatoló fénykúp átmérőjének s minthogy a láta körülbelül 1 'ó'^-lal hátrább fekszik, azért de norma az észlelt rés hossza O'go-dal sokszorozandó, hogy a láta valódi átmérőjét nyerhessük. A résnek nagyobb vagy kisebb távola a szemtől a mérésre nem bír jelentékeny befolyással, de igenis a lencséé. Ha ez nem áll közel a szemhez, mi az előbbi számítási módszernél feltételül szolgált, akkor következő számítás jön tekintetbe. Legyen/ a lencse gyutávola, g annak szemtőli távola, d a rés esetszerinti hossza, akkor a láta átmérője = 0'Q d ^1—— A Dubujadoux (These de Paris, 1873.) által módosított Galezowski-féle pupillométer3 *) következő szerkezetű: áll egy fokokra osztott mérőpálczából, mely7en két függélyes állású rudacska tolható, és ezeknek mindegyike két vízszintes karral bír, a melyeknek szabad végeihez egy-egy hajszál (lóménből) van kötve. Ezen hajszálak egymásközti távola változtatható. A mérőpálcza egyik vége az orrgyökre támaszkodik mérés közben, mely alkalommal arra kell törekednünk, hogy a két hajszál a láta széleinek feleljen meg. — Megjegyzendő, hogy ezen mérési módszer által nem a láta tényleges átmérőjét nyerjük, mert a hajszálak közti távolság mindig valamivel kisebb. Okát könnyen beláthatjuk. A láta és a hajszálak síkja az észlelőnek látószögét két egyenes vonal mentén metszi, mely vonalak egymással párhuzamosan haladnak és két hasonló háromszögnek alapja gyanánt *) Nagel, Jahresbericht über Ophth. 1876. p. 108., és Annál, d’oculist. T. 75. p. 290. 2) Wiener akad. Sitzungsberichte, Math.-naturh. VIII. 1752. p. 5II. s) Drouin, De la pupille, anatomie, physiologie, semiologie. Paris, 1876. p. 24.
