Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-04-30 / 2. szám
főbb esetben észlelt, gl. melletti szivárvány lobra és e miatti kötőszöveti túltengésre mutat. Távol van tőlem, hogv a gl. lényegét illető speculatiókba akarnék bocsátkozni ; sőt inkább épen azon nézet támogatásához akartam egy parányisággal járulni, mely szerint a glaucoma többféle módon es okból keletkezhetik, s mely szerint a gl. (ha szabad így szólnom) monistikus felfogása nem helyes, minden fajára s esetére nézve érvényes elmélet felállítása lehetetlen. IV. Onkényles radiális repedés a szivárványban. A szivárványhártya repedései vagy a sugártesttől leválás, vagy a láta szélével egyenközű rések, vagy a sugártesti és látai szél közt radiális irányban keletkezett folytonosság-megszakadás alakjában fordulnak elő s majdnem egyedül erős ütések következései. Legritkábbak a radiális megszakadások s ezek többnyire a látaszél berepedésében állanak. Alkalmam volt egy másnemű esetet látni s bátor vagyok közzétenni rövid leírását. D. János 41 éves orosházi lakost f. évi márczius hó elején azon kérdéssel vezette hozzám egy rokona, hogy lehetne-e már hályogos bal szemét operálni? Kiderült azonnal, hogy azon a szemén absolut glaucoma van, mely fájdalmakat nem okozván, már nem kíván beavatkozást. Jobb szemén fényérzete tökéletes; e mellett teljes occlusio pupillae van jelen, mint sok év előtti hólyagos himlőhöz csatlakozó lobos szembaj következése. A szem másként, — alak, nagyság, feszülés tekintetében — nem mutat rendellenességet hanem alól, az elzárúlt láta alsó szélét csúcsával megközelítve, háromszögletű fekete rés van a szivárványban, mely úgy néz ki, mintha ott szivárványmetszés történt volna, melynek a sphinctert is felszabadítni nem sikerült. A beteg határozottan állítja, hogy ily beavatkozás nem történt s nem is látszik oly metszés nyoma, mely ehez szükséges lett volna. — A háromszögletű nyílás alapja a sugártestnél van, szélessége az iris-körfogatnak mintegy ‘/s-ad részét teszi, mögötte a zavaros lencse felhuzódott széle látható; vörös fényt kapni a szemfenékből nem lehet. A legfontosabb az, hogy e rés területén, annak belső szárától a külsőhöz vonulva, ferdén alulról felfelé, 4—5 egymással összefüggő, finom czérna vastagságú rost húzódik, melyek a szivárvány színével bírnak, s abból indúlnak ki s abban enyésznek el. Világosan azt a benyomást teszi tehát az egész, mintha itt valamely hátúi fekvő zsugorodó képlet vonása szakította volna meg az iris összefüggését; a vonás irányának a szivárvány síkjával egyenközűnek kellett volna lenni. De megvallom, nem tudom ezt jól képzelni; már ilyen irányú zsugorodást sem könnyű feltenni. Még nehezebb azonban annak elgondolása, miként lehetett volna a szivárvány sugártáji, tapadó szélének így kulissza-szerűen eltolódni. Inkább hihető, hogy a lencse és iris közt igen szűk láta mellett létrejött összenövés s a lencse megkisebbedése hozták létre valamikép e radiális szétválást a szivárványban. — Sőt mivel a résen át vörös fényt kapni nem lehet, mivel a lencse széle és sugártest közti táj állapotáról egyszeri, focalis világítással tett vizsgálat után nem szólhatok, nem lehetetlen az sem, hogy valóban hiányzik itt egy iris-sector s néhány szálat visszahagyva, valahova hátra és lefelé vonatott. — Ha később az ajánlott műtét (a lencse kivétele) végett az illető megjelenik, remélem bővebben tájékozhatom magamat e viszonyokról. A látamérés módszerei. Creniceanu György tr.-tól, szemkórodai gyakornok Budapesten. Schulek tnr. úr tanácsa és megbízása folytán eserinnel tettem kísérleteket, mely alkalommal a láta tágulatának mérésével sokat kellett foglalkoznom. Ezért az irodalomban kutattam, hogy a legpractikusabb mérési módszerrel megismerkedhessen). Mielőtt eserinnel tett kísérleteim eredményét közölném, bátor vagyok előlegesen az irodalomban feljegyezve talált látamérési módszereket, melyek már kis tanná (pupillometria) kezdenek fejlődni, itt röviden összefoglalni. Már számra nézve is elegendők volnának, hogy őket két részre feloszthassam és pedig egyrészt olyanokra, melyekkel az észlelő saját szemének látáját, másrészt olyanokra, melyekkel más észlelt szem látáját megmérheti ; de czélszerűbbnek találom ezen feloszlástól elállani és azokat az egyszerűnél kezdve, a complikáltabbig felsorolni. — 29 Evans Shropshire szemkórodának orvosa1) pár módszert vesz bírálat alá, úgy mint az elefántcsontból való, finom osztályzattal ellátott léczecskét (Dr. Gowers), mely csak kevés sugárnak szolgál akadályul a pupillán keresztülhatolásánál, azután az átlyukasztott kártyát (Cooper) és a fekete pontokat (Nettleship), mely két utóbbi módszer összehasonlításon, és nem mérésen alapszik, mi lejebb bővebben tárgyalva lesz. Ugyanő mint igen pontos mérést ajánlja, hogy finom, osztályozott sodronynyal méressék meg a láta átmérője, de hozzá teszi azt is, hogy e módszer az osztályzatok leolvasásánál felmerülő nehézségek miatt nem igen practikus, és így leginkább a méter-mértéket ajánlja mint oly mérési módszert, melyet bárki kényelemmel vehet igénybe. Méréseim eszközlésénél én is beláttam, hogy a hol csak összehasonlitó eredményekről van szó és azonkívül a mérések is nagy számúak, ott a sok mérő-módszerek közül mégis a métermérték vagy az ennél pontosabb de emellett igen egyszerű Wecker-féle mérőeszköz nyújt legjobb szolgálatot, mert kis gyakorlat mellett a mérés, gyorsan történhet anélkül, hogy az eszközre is valami különös gondot kellene fordítani (Wecker eszközét csak töréstől kell óvni, mert üvegből való). Ezen megjegyzések után lássuk az egyes módszereket. A fekete pontok (Echelle des pupilles,) — a mint Pollin 2 3) nagy sebészi munkájában le vannak írva (I. 1. ábra) — nem egy ebbek mint 1—9 mm.-nyi átmérővel bíró korongok (szürke papiron, Nettleship), melyekkel a mérés úgy történik, hogy a porczhártya mondjuk alsó széléig közelítjük és azután a látát a megfelelő koronggal összehasonlítjuk. Említeni sem kellene, hogy e módszernél az emberi gyarlóságból eredő hibáknak tág tere van. A körző igénybevételét a láta megmérésére már régibb észlelőknél is látjuk. így Lambert (Photometria, 1760. 379. 1.) látáját tükörben nézve, körzővel megmérte. Szintúgy járt el Olbers is (De mutationibus oculi internis. Diss. inaug. Göttingae, 1780.), de mérései annyiban lehettek pontosabbak a mennyiben ő a körzőt szorosan a porczhártya elé tartotta.8) Zehender4) felügyelete alatt történt vizsgálatoknál az észlelő nagyító vájt tükör előtt szintén körzővel megmérte saját látáját. Bessau5 6 7) az egyszerű körző helyett a Weber-féle tapkörzőt használta, midőn állatok látáját megmérte. Wecker porczhártya- és látamérő eszköze (kerato-pupillométre), mely nemreg a lejebb megismertetendő Landolt-féle diplométerrel együtt hozatott Párisból a budapesti szemkóroda részére, igen egyszerű. All egy 67 mm.-nyi hosszú s 22 mm.-nvi széles üveglemezből, melynek félkörben lekanyarított végein mm. szerinti beosztás van és pedig a haránt vonalban 12 mm.-ig s úgy szintén az erre függélyesen állított vonalban ugyanennyi mm. osztat, és így könnyen mérhető a láta mindkét átmérője. Mint neve mutatja, a szaruhártya átmérőinek mérésére is alkalmazható. /ü'ck0) látamérője egy nagyobb, két összehajló réssel biró lemezből áll, melynek egyik oldalán egy haránt, szintén réssel ellátott lemez csúsztatható, miáltal két ük származik, melyeknek egymástóli távolsága az egyik lemez csúsztatása által majd öregbedik majd fogy. Az észlelés alatt levő egyén e két Ükön átnéz, és a meddig a látási sugarak mindkettőn áthaladnak, addig a láta tágabb mint a köztük levő távolság, melyet az eszközön jelölve találunk. Houdin ’) a párisi Théatre magique igazgatójának látamérője szintén a Fick-féle látamérő elvén alapszik, t. i. azon, hogy míg a szem nincs alkalmazkodva azon pontokra, a melyekre néz, addig a reczeghártyán szóródási körök képződnek. Ha e pontok a szem mellső főgyupontjában állanak, akkor ezen körök oly nagyok mint a pupilla, és a midőn e körök egymást érintik, — 30 — ') The British medical Journal, May 3. 1879. 2) Traité éléméntaire de pathoiogie externe T. IV. p. 206. 3) Aubert, Physiologische Optik, Graefe-Saemisch, II. p. 453-4) Klinische Monatsblätter 1880. p. 239. 5) Die Pupillenenge im Schlafe und bei Rückenmarkskrankheiten, Inaug. Diss. Königsberg, 1879. P- 1 °-6) Graefe’s Archiv f. Ophth. II. p. j6. — Klin. Monatsblätter VI. 1868. p. 63. 7) Klin. Monatsblätter V. 1867. p. 276. 2
