Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-12-25 / 6. szám
1 1 — IOl származnak a primär szemhólyagok. Körülbelül a harmadik hétben kezdenek el a hólyag csúcspontjával szemben a- külső csíralemez sejtjei gyarapodni s gömbalakban a hólyag felé előnyomulni, mi által annak mellső falát maguk előtt tóivá a hátsóhoz közelítik. így jön létre a másodlagos szemhólyag, melynek a betűrendes következtében megkettőzött falából a retina lemezei származnak, míg üregében az említetett, felhámsejtekből álló gömb — a későbbi lencse — fészkel. A másodlagos szemhólyag azonban nem képez zárt gömböt, hanem alapján a lencse alsó szélétől a látóidegig terjedő nyílás marad szabadon. Ezen elsődleges szemrésen azután a szemhólyagot körülvevő második csíralemez állományából —— az úgynevezett fejlemezekből — a későbbi üvegtest alkotó elemei nyomulnak be a lencse és retina közé, míg a fejlemezeknek a másodlagos szemhólyagot s a mellűiről lefűződött lencsét körülzáró részeiből a teke körűi ér- j hártya, cornea és ínhártya képződik. Most még a retina kettős lemezének kell egymáshoz közeledni, hogy az elsődleges szemrés (rendesen a 7-ik hét végén) elzáródjék s a szem jólhatárolt gömböt képezzen, mi után már csak a szem belső szervezkedése van hátra. A fejlődéstanból e szerint négy fő mozzanat magaslik ki, és Manz ezeket állítja fel olyan stádiumok gyanánt, melyekben a teke fejlődését gátló akadályok különösen fölmerülhetnének s a szemnek vagy teljes megsemmisülését, vagy nagymérvű torzulását hozhatnák létre. E stádiumok : i-ször az elsődleges szemhólyagok fennállásának, — 2-szor a lencse betüremkedésének, — 3-or az elsődleges szemrés záródásának időszakai, melyekhez 4-ikül — a záródás után — az egyes részek szöveti fejlődésének ideje járul. Az utolsó stádiumban fölmerülő fejlődési akadályok — Manz szerint is -— már inkább csak az egyes részek rendetlenességeire vezetnének, míg az anophthalmus okai valószínűleg a három első időszakban keresendők. Hogy a fejlődés akadálya az első stádiumban merült volna fel és vagy a primär szemhólyag képződését akadályozta, vagy a már kitüremlett hólyagot tette volna mindjárt az ébrényi lét első heteiben tönkre ; Manz az ismert esetekre vonatkozólag tagadja vagy legalább is nagyon valószínűtlennek tartja. Véleményem szerint azonban a szem hiányát, az anophthalmusok jó részénél, épen ezen időszakban föllépő esetlegességek okozzák. Lássuk Manz érveit. Szemben azon ténynyel, hogy a legtöbb anophthalmusnál a segédszervek — izmok, szemhéjak, orbita — ki vannak fejlődve állítja először is, miszerint „ezeknek szabályos kiképződésére nem is gondolhatnánk a teke existentiája nélkül s különösen a szemhéjak és szemgödör kifejlődése szükségképen feltételezi annak jelenléteiét.“ (id. m. 124 1.) De váljon így áll-é a dolog ? Tudjuk, miszerint az izmok és orbitacsontok nem is azon csiralemezből képződnek, melynek a szemhólyagok eredetüket köszönik, a szemhéjak pedig a külső lemezből származnak ugyan, de annak az agy- és gerinczvelőtől régen elvált, elkülönzött részéből. Feltehető-é már most, hogy e különböző csíralemezek egyes sejtcsoportjai, melyekben meg van az alapanyag az izmok, orbita stb. képzésére s melyek a fejlődés törvényeinek engedelmeskedve a csíralemezekben már meglevő, szigorú terv szerint járulnak az egésznek létrehozásához ; fejlődésükben visszamaradjanak, vagy irányt változtassanak akkor, ha a szemhólyag képződését bármely körülmény meggátolta. Ennek fölvétele egyenlő volna azon tétel fölállításával, miszerint az összes sejttömegek, melyekből a teke és segédszervei felépülnek, az élettani összetartozóság tudatával bírnak, a mi pedig egyáltalán nem volna reális felfogás s a terméketlen speculatiók korába vezetne vissza. Hiszen ezen tételből kiindulólag más szerveknél is azt kellene várnunk, miszerint a fő szerv visszamaradásával, minden segédkészüléknek — olyannak is, melynek alakulására amaz közvetlenül be nem folyt — vissza kellene maradni és így pl. nem volna szabad a szeméremrés körűi nagy ajkaknak s nem általában külső ivarszerveknek képződniük, ha a petefészek hiányszik, s épen így nem várhatnék, mikép dobür és fülkagyló származzék, ha a labyrinth vagy hallóideg fejlődése elmaradt. Már pedig a teratologia, bár ritkáknak állítja, mégis. emlékezik esetekről , melyekben az említett segédszervek a fő nélkül — 102 — előfordultak s fordítva, hiányzottak akkor, midőn amaz kifejlődött. És így azt hiszem a magyarázat melylyel Manz a szem külalakjának és szöveti elemeinek sokszor tapasztalt incongruentiáját igyekszik megfejteni (id. m. 591.) sokkal inkább illik a teke és segédszervek közti viszonyra s vele kevés változtatással elmondhatjuk, miszerint „ez egymástól való csodálatos függetlenség értelmezése abban keresendő, hogy az egyes részek csirája, valamint azok tervszerű űsszefüggesztése egy egésszé már meg van“ — — mielőtt a szemhólyag kifejlődött volna. A felhozottakra legnyomósabb ellenvetés lehetne, miszerint a segédszervek kifejlődhetnének ugyan teke nélkül is, épen úgy mint az említett példákban a fülkagyló és nagy ajkak kifejlődtek a föszerv nélkül, ha létre jövetelükre nem volna okvetlenül szükséges a teke által gyakorolt mechanikus befolyás, és ha pl. az orbita és szemhéj nem épen ezen erőművi hatásnak, — melyre különben Manz is a fősúlyt fekteti, —— köszönnék származásukat. Az izmokra nézve ezt Manz sem mondja szükségesnek, ezek kifejlődnek, s ha nincs teke, a mihez tapadjanak, képeznek magúknak bőnyét s abban egyesülnek, mint ez egyes izmokra nézve esetünkben is áll és sok más esetben minden izomra nézve kimutatható volt. De váljon szükséges, vagy lehet-é a szemür csontfalának képződésére nézve conditio sine qua non gyanánt tekintenünk a teke jelenlétét ? Manz az Ammon-féle kijelentést, mely szerint „a teke maga teremti magának a szemgödröt“ elfogadva e kérdésre igenlőleg válaszol. Pedig nem lehet érteni, mily mechanikus befolyással van a teke arra, hogy a fejlődés kezdetén hátsó pólusa tájékán, később pedig egyenlítője körül is csontosodni kezdenek a szövetek, és hogy egymás után kifejlődjenek az orbitát alkotó csontok. Igen is van a tekének hatása arra, hogy mily térés legyen a szemgödör és készséggel beismerheti mindenki, hogy a szem hiánya mellett az egész orbitának kisebb méreteket kell öltenie, de hogy a csontok ki ne fejlődjenek, az — mint ennek (Arch. f. Ophth. 24. II, 80 1.) Michel is kifezést ad — épen nem magyarázható. Az pedig, hogy a kifejlett csontok egymással szoros érintkezésbe jussanak s így az üreg teljesen elzáródjék, teke hiányában sem képzelhető, mert a fejlődő izmok, könnymirigy stb. épen úgy helyet készítenek maguknak az orbita üregében, mint helyet készíteni szoktak akkor, midőn a szemteke jelen van s a képződés kezdetén levő orbitát egészen kitölti. És miként áll a dolog a szemhéjakkal ? Ezek létrejövetele Manz szerint alig képzelhető másként, minthogy a szemgolyót borító bőr ezen mint támponton kezd el redőbe szedődni s ebből folyólag e redőződés természetesen elmarad, ha nincs meg a támpont. E tétel ismét nem tartható, mert a test fejlődéstanában ilynemű duplicaturák képződését elégszer látjuk oly helyen is, hol a hasonló gömbszerű kiemelkedés hiányzik. Atalánosan ismert dolog — bogy az előbbi példáknál maradjunk -—- nevezetesen, miszerint a későbbi szeméremrés tájékán, mielőtt az öszszeköttetésbe lépett volna a méhvel, egy szemölcs emelkedik ki s vele egyidejűleg, mellette, de nem rajta, két bőrredő lép fel, melyek majd nagyajkakká alakúinak ; nem kevésbé ismert tény továbbá, hogy a fülkagyló síma alapon, hasonló bőrredő keletkezése által képződik. Ez analógiák eléggé bizonyítják, miszerint ily bőrkettőzetek képződésére semmiféle támpont sem szükkséges. így a sejtcsoportok is, melyeknek az Organismus egyöntetű tervében a szemhéjak képzése jutott osztályrészül, épen úgy burjánzanak, szaporodnak s megalkotják a szervet, melynek képzésére hivatva vannak, ha teke nincs, mintha ez kifejlődött volna. Igen valószínű, hogy a tekének van némi mechanikus hatása a fejlődés későbbi szakában összenőtt szemhéjak újból történő szétválasztására s így az ankyloblepharon igen is oki öszszefüggésbe volna hozható a teke elmaradt fejlődésével, vagy kora elsatnyulásával; de nem várhatjuk, hogy az elsődleges szemhólyag tönkrejutásával a szemhéjaknak még képződése is okvetlenül elmaradjon, sőt ellenkezőleg, ha ezek s a többi mellékkészülék valamelyike tökéletlenek vagy hiányzanak, ez inkább csak a mellett bizonyít, miszerint valamely közös ok gátolta úgy a teke, mint a segédszervek kifejlődését. Hogy egyszerű — bár azt hiszem eléggé indokolt — theoriák helyett, felfogásom igazolására, az anophthalmusok statistikájából is hozzak föl példát, a 3-ik csoportba soro 6*
