Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-08-28 / 4. szám
"—-------------ablakon oly bőséges világítást nyer, mely nemcsak a szemléltető tanításra, de apróbb műtétekre is — még borús téli napokon is — elegendő. A falakat szemtekei átmetszeti ábrák díszítik, egy jókora szekrény nagyértékű műszergyíijteményt rejt magában, egyebek közt egy Daviel-féle teljes armamentáriumot s számos specialitást. A tanteremből jobbra nyílik a kórboncztani gyűjtemény szobája, — egyszersmind górcsövező helyiség is. Itt van elhelyezve a górcsői gyűjtemény, B.-nek e féltve őrzött kincse s büszkesége. A gyűjtemény több tanársegéd munkásságának gyümölcse s gazdagság és ritka praeparátumok tekintetében kevés kórodáé mérkőzhetik vele. A feldolgozatlan anyagot tetemes részben vidéki szemorvosok szolgáltatják s ittlétem óta is két tekintélyes szemész járult jókora contingenssel annak szaporításához. A kórszobák vaságyakkal vannak bútorozva, melyekben szép, tiszta s kényelmes ágybéli díszük; — telegrafjelző vezet be minden szobába s az ablakok vastag faredővel vannak felszerelve. Utóbbi azonban nagyon complicált szerkezetű s lebocsátása sok vesződséggel jár. A földszintet az emeletekkel beszélő cső köti össze, mi a tanár és segédeire nézve megbecsülhetetlen kényelem. A betegek legnagyobb része fizetésért kezeltetik s ingyenes ágy tulájdonkép nincs a klinikán. A pénztár kezelése azonban annyira bonyolult, annyi bürokratikus sallanggal van megterhelve, hogy ellátására külön női hivatalnok szükséges, ki egyúttal az ápoló személyzetet is ellenőrzi, az ú. n. felügyelőnő. Végül dicsérettel kell felemlítenem a jó ápoló személyzetet, melyet a kóroda a karlsruhei ápolónőképző intézetből nyer. — 75 -Adatok a neurotomia optico-ciliarishoz. Deutschmann tr.-tól Göttingában. A neurotomia optico ciliaris gyakorlatba hozatala óta ezen műtétet a göttingai szemkórodán 9-szer végeztek. Ezen esetek mindegyikében az egészséges szem biztosítása forgott fenn a másik szemek előrement súlyos meglobosodása után, különösen, de nem kizárólag, a beteg szemteke nyomásiránti érzékenységénél. A műtét alkalmával a rokonszenvi bántalomnak minden nyomai hiányzottak és csak a beteg szem tartós belövelése vagy a sugártáj érzékenysége nyomás iránt tette kívánatossá a másik szem biztosítását. A műtétnek alávetett szem megbetegedési okai gyanánt szerepeltek részint sértések, melyeknél az előzményből következtetve idegen testnek a szemtekében való maradása nem volt valószínű, részint előrement műtéti beavatkozások (háyogműtét), részint irido-chorioiditikus folyamatok, melyeknek eredete kimutatható nem volt, végre egyszer cysticercus az üvegtestben. Egy eset kivételével, melyben a látóideg és a sugáridegek átmetszése belülről a belső egyenes lefejtése után történt, a többiben az a külső egyenes ínmetszése után végeztetett, mert ez utóbbi módszer kényelmesebbnek bizonyult. Hogy a látóideg és környéke, kivált a sugáridegek, csakugyan át vannak metszve, arról tudomást szereztek a teke tökéletes forgatása által, úgy hogy az opticus egyenesen mellfelé nézett. Szövődmény a műtét kivitele alkalmával csak eleintén volt egy esetben, melyben az átmetszés után erős szemteke mögötti vérkiömlés lépett föl, s ez jelentékeny exophthalmushoz vezetett, mely lassan visszafejlődött. Az idevágó, érdekkel bíró kérdések további megbeszélése előtt két eset a birálat alól kizárandó azon oknál fogva, mert az egyik beteg a kórházból való kibocsátása után többé nem mutatta magát, míg a másik 8 napra a műtét után elég sajátságos módon nem teljesen érzéketlen szaruhártyával bocsáttatott el, noha a teljes átmetszésről a fent leírt módon meggyőződtek. A többi 7 esetben a beteg kibocsátásakor ép úgy, mint mindjárt a műtét bevégeztével, a szaruhártya és a teke teljesen érzéketlen volt, és 1/2—2 év múlva, midőn a betegek újra vizsgálatra jöttek, kiderült, hogy ezen idő lefolyása alatt a szaruhártya és a szemteke érzékenysége helyreállt. Különösen feltűnőnek mutatkozik ezen tényállás egy betegnél, kinél a neurotomia optico-ciliaris oly nyomásiránti érzékenység miatt történt, mely másutt végzett, rossz kimenetelű hályogműtét után lépett fel. Itt a szemteke mögötti vérkiömlés exophthalmust okozott, és a szaruhártyán genyedő folyamat indult meg. Idő folytán azonban e lobfolyamat visszafejlődött, a szemteke erősen sorvadt, és a beteg teljesen anaestheticus szaruhártyával bocsáttatott el. Egy év múlva, daczára a tömérdek vérnek, mely az idegcsonkokat hosszabb időn át egymástól távol tarthatta, mi által az egyesülés meg lett volna akadályozva, a szaruhártya érzékenysége mégis helyreállt. Két betegnél az érzékenység helyreállta mellett uyomásiránti érzékenység is újra beállott, kik közül az egyik az idegmetszés után 6 hónap múlva, a másik pedig 2 év múlva mutatta be magát ismét; egyiknél eredetiteg a szemgolyón sértés volt jelen, anélkül, hogy magában a szemgolyóban idegen test lett volna, másiknál choroido-glaucomtosus állapot és rosszul sikerült szivárványmetszési kisérlet. Az első beteg észlelés alatt van, az utóbbinál a teke kiirtatott. Igen fontos végre azon beteg, kinél hiába kisérlették meg a cysticercus kivételét. Ennél, noha az egészséges szem látása érintetlenül fennmaradt és a beteg szem minden nyomás iránti érzékenységtől ment volt, mégis az óveljárás kedvéért neurotomia optico-ciliaris hajtatott végre. A beteg akkoriban érzéketlen teke és szaruhártyával bocsáttatott el. 11 hónap múlva az egész szaruhártya érzékeny volt, de hozzá lépett egy új tünemény, érzékenység nyomás iránt a sugártájon, melynek eltávolítása épen a műtét által czélozva volt. — Rokonszenvi lob fellépése eddig egyik esetben sem fordult elő; persze, hogy egy esetben, mely talán e tekintetben próbakő gyanánt szolgálhatott volna, előnyt adtak a biztos kiirtásnak, a helyett hogy bevárták volna, váljon az idegmetszés elégséges biztosítékot nyujt-e. A vezetőképes újraegyesülés feletti észleleteket, melyek az utolsó mailandi nemzetközi gyűlésen is szóba kerültek, több szaktárs figyelembe vette; azonban azok még sem elegendők arra nézve, hogy a műtét haszna vagy hasztalansága fölött pálczát törhetnénk ; ismereteink a rokonszenvi lobról nem olyanok, hogy azt állíthatnék, miszerint a teke visszatérő érzékenysége, sőt még annak érzékenysége nyomás iránt az eddig egészséges szemnek többet ártana, mint egy érzéketlen teke. A sugáridegvezetés elmélete mindinkább tért veszít; sajnos azonban, hogy még mindig nem lehet tények által bebizonyított nézetet érvényre emelni. Ha csakugyan a látóideg képviseli a vezetőt a lobos folyamatok átszállásánál, akkor természetes, hogy a neurotomia optico-ciliaris a rokonszenvi bántalom ellen semmi védelmet nem nyújt, mert maga a látóideg, Poncet állítása szerint, az átmetszés után ismét idegesen összenő. Az idegkimetszés (neurectomia) talán még megbízhatóbb ; teljes biztosítékot azonban csak az ideje korán véghezvitt kiirtás nyújt. A kórodai tapasztalat már más szaktársakat is hasonló véleményadásra vezetett. Függelékül Deutschmann tr. czikkéhez Leber egy esetet közöl, melyben bevallja, hogy ő csak megelőzőleg végzi ezen műtételt és soha oly esetben, melyben a rokonszenvi lobnak komolyabb veszélye forogna fenn; mert, úgymond, nem akarja a biztos módszert egy bizonytalannal fölcserélni. Ezen álláspontját az idegmetszéssel szemben következő jellemző esettel illusztrálja. 1878: September 22-kén egy 8 éves fiú mint szembeteg jelentkezett. 5 hét előtt történt nála czipészárral szúrási sértés az alsó szaruhártyaszélen a szivárványhártya beékelésével. A szúrásnak az üvegtestbe is bekellett hatolnia, mert a tisztán maradt lencsén át látszik mint húzódik fölfelé az üvegtestben egy aranysárga, részben edényződött köteg. I-—2*-ról olvas ujjakat. Csekély lobtünetek. Borogatásra eleinte javulás, de később rosszabbodás, még csak fényérzés, üvegtest erősebben zavaros, a szem ismét erősebben belövelt, de nyomásra nem érzékeny. 1878. november 15-kén (körülbelül 3 hónappal a sértés után) történt a neurotomia optico-ciliaris. 1878. november 24-kén elbocsáttatott teljesen érzéketlen, majdnem egészen halavány, gyengén sorvadt szemtekével. 1881. május 22-ikén újra jött a beteg, látóképességének fogyása miatt, melyet állítólag 6 hét óta vett észre. A látászavar okául kiderült: Iritis egészen rokonszenvi kinézéssel: láta középtág, finom hártyával fedett, széle számos finom odanövések által rögzítve, iris elszínesedett, rajta egyes sugaras edények húzódnak át, csarnok sekély, szemfenék alig felismerhető, csekély belövelés. V2nl,2oo. A jobb tekén az érzékenység helyreállt. Az enucleationál a látóidegből, mely a teke hátsó kerületével, de csak kötszövet által függött össze, egy darab ki lett — 76 —
