Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-06-26 / 3. szám
57 53 szem szintén veleszületett rendellenessége is szól, és csak. ennek köszönhető egyszersmind, hogy a kérdéses lob ily korán fölfedeztetett, mert — bár a beteg este rosszabbul látott másoknál — bal szemét egészen épnek tartá. Még csattanósabb bizonyítékot szolgáltat egy 17 éves tanuló, ki rendesnél nagyobb látása (2 s/2o) mellett csak gyönge myopiája (m. Vae) ellen panaszkodott. Az idegfőtől 3—4 pupilla átmérőnyi távolra kezdődő, erősen kifejezett érhártyabeli változások itt is kétségtelenül világra hozottak, mert az említett egyén sem általános, sem szembetegségben nem szenvedett, mit okképen tekinthetnénk. Ezen észleletek, továbbá a tény, hogy a szóban forgó betegséget néha retinitis pigmentosa kiséri; hogy ennél mint annál határozott hemaralopia van jelen; hogy hozzá néha más veleszületett szembetegség (pl. esetünkben catar. congenit.) csatlakozik ; hogy a baj néha egy család több tagján jelentkezik, még pedig nem ritkán retinit. pigmentosa-val váltakozva (mint azon esetben, hol az egyik testvér ret. pigm.-ban, a másik egy szemén ugyancsak ebben, más szemén chor. diss.-ban szenvedett); hogy mindkét betegség ugyanazon atrophikus változásokat okozza az idegelemekben ; hogy a sublimat mindkettőnél egyforma subjectiv javulást eredményez, de egyszersmind egyformán semmi tárgyilagosan kimutatható változást nem hoz létre; hogy végre mindkét betegség egyiránt progressiv és gyógyíthatatlan: mindez eléggé bizonyítja, hogy a chorioid. disseminata épen olyan vele született betegség, mint a retinit. pigmentosa. (Centralbl. f. Augenheilkunde. 1881. März.) Juhász tr. Elővarrása a belső egyenes izomnak, az ellentétes izom átmetszésével; cornea-elgenyedés, következményes panophthalmitis és tekesorvadás. Haase tr.-tól Hamburgban. Egy az előbbi eset függelékéül (1. „Szemészet“ m. sz.) más szerencsétlen kimenetelű esetet közöl Haase, melyben sem a műtét sem az utókezelésben a legkisebb támpontot sem lehetett találni a kórszármazás megállapítására. Közönségesen az izomelővarrás épúgy mint az átmetszés veszélytelen műtétnek tartatik. Graefe is azt mondja, hogy ezen műtétnél a tulajdonképeni szerencsétlen kimenetel a legnagyobb ritkaságok közzé tartozhatik. Leginkább mutatkozik hajlandóság lobos folyamatokra azon esetekben, hol a sclerát az ellentétes izom teljes átmetszése és leválasztásakor nagy területen lemeztelenítettük, mihez hozzájárul a sebnek tátongtatása szemmozgások alkalmával. Ilyenkor a lecsupaszított inhártya-területek körül a kötőhártya alatti részek beszűrődnek, a sebfelület elszíntelenedik. Ilyen esetben erőteljes lobellencs gyógymódot kell foganatosítani. A jelen esetben, mindezek híjával, a roncsoló folyamat elsődlegesen a corneán lépett volt fel. — S. Károly, 20 éves, széttérő kancsalság a bal szemen. J. sz. M Vi 8. V2u/20. B. sz. Amblyopia ex anopsia. Jäger Nr. 21, újjakat ó'-ról olvas. Beteg bal szeme Brazíliában tartózkodása alatt kancsalság ellen sikertelenül műtetett. Épen lefolyt húgycső takáron kívül soha semmi baja nem volt, mindazáltal vérszegény kinézésű. A szemek mozgása nem korlátolt. Az amblyopiat szemtükörrel kimagyarázni nem sikerül. Május 22-én az elővarrás eszközöltetik. A bal belső egyenes izom hegesen összenőtt, úgy hogy lefejtése az inhártyáról nehezen sikerült; az izom Weber módszere szerint elő varratott, a szemre nyomkötés tétetett. A rendes lefolyás 3-dik napján a belső szélen a szaruhártya területének majdnem harmadát elfoglaló fekély jött létre, melynek alapja czafatos volt. Minden gyógykezelés daczára a fekély továbbhaladt. Junius 5-én ép corneaszövet nem volt látható többé és a felső belső negyedben a Descemet-hártya födetlenűl feküdt; a mellső csarnok tele hypopiummal. Junius 27-én a szaruhártya áttörik. Négy hét múlva a beteg fájdalmatlan, jól mozgatható, sorvadt tekével elbocsáttatik. A húgycsőtakar elmúlt volt és így mint kórok nem szerepelt; valószinűleg a vérszegénység és a forró földövön való tartózkodás folytán elgyengülés befolyással voltak. A fekély helye és keletkezése a limbuson, ott a hol a kötőhártya nagyobb kiterjedésben lekészíttetett, azt mutatja, hogy a műtét volt oka a szaru-elgenyedésének. Semmi esetre sem okozható a Weber-féle eljárás, mert bizonyára a szerencsétlen kimenet bármely más módszer mellett is bekövetkezett volt. Megjegyzendő még, hogy a szaruhártyát fonal sehol nem érte. (Knapp’s Archiv f. Aughlk. IX. k. 446. 1.) Tóth Lajos tr. Adatok a bórsav által való fertőztelenítés ismeretéhez. Schmidt-Rimpler tnr.-tól. Tengeri nyúl szaruhártyáján alkalmazott beoltások által igyekezett kimutatni a könytömlő-takár váladékának borsav által létrehozott fertőztelenítését. Kísérleteinél a beoltásra használt könytömlőtakár váladékát 4%-os bórsavas oldatba tette és időnkénti felkavarás mellett ez oldatban hagyta bizonyos ideig. A váladék kis pelyhekre és tömegecskékre oszlott. Az oltás úgy történt, hogy szarucsapoló tűvel a szaruhártya lemezei közzé kis zacskót készített, ezen zacskóba tömeszelte be azután a váladékot. Ezen oldatban a váladék fertőzési képessége jelentékenyen alászállt, vagy hosszabb behatás mellett el is enyészett. Ez irányban ajánlja a bórsavnak alkalmazását, annál inkább, miután ezen oldatot mind a kötő-, mind a szaruhártya jól tűri. Mindamellett állítja, hogy a hivatalos halvanyvíz (Aqua chlori officinalis) a fertőző anyag hatását rövidebb idő alatt és biztosabban semmisíti meg, mint a bórsav. Az oltási kísérletek egy sorozata mellett az tűnt ki, hogy ha a könytömlőtakár megfelelő módon gyógykezeltetik, váladéka, mely előbb fertőzési képességgel volt felruházva, később fertőzési képességét elvesztette. Kisérletei közül a következő példákat említi fel. X. Nagy franczia házinyúl. A jobb szembe híg, genyes könytömlő váladékot oltott be. A balba ugyanazon váladékból történt a beoltás, de a váladék beoltás előtt 4 perczig 4°/„-os bórsavas oldatban állott. Bal szem. A beoltás második napján kötöhártyahurút nyákos genyes váladékkal és látaszükülés lépett fel; a 4-dik napon kisfokú szivárványlob volt, mely a kötőhártyaburúttal egyetemben az 5-dik napon eltűnt. A beoltás helye a 2-dik napon tömör fehérszínű, kissé duzzadt, itt a 16-dik napon kis felhám-veszteség, melyhez a szaruhártya felső szélétől egy pár edény húzódott. Jobb szem. A beoltás 2-dik napján nagyobbfokú kűtőhártyahurút több váladékkal, szivárványhártyalob, hypopyon és genyes beszürődés lépett fel. Ehhez az 5-dik napon szétterjedt elhomályosodás, félholdszerű alakot felvevő geny a csarnok alján, a 10-dik napon pedig oly nagyfokú beszürődés járult, hogy nem lehetett a mellső csarnokot áttekinteni. A szaruhártya széli edények vörös gyűrűt képeznek. 2. Kis franczia házinyúl. Jobb szem : Beoltás tiszta könytömlő váladékkal mint I-nél. A bal szemen: Beoltás ugyanazon váladékkal, de utóbbi 15 perczig volt bórsavas oldatban. Bal szem. A beoltás 2-dik napján nyálkás genyes váladék, csekély átlátszó homályosodás a beoltás helyén és csekély duzzanat ; az 5-dik napon a fehéres beoltás helyeitől eltekintve a teke rendes, szaruhártya tiszta, Iáta tág. Jobb szem. A beoltás 2-dik napján nyálkás genyes váladék, a beoltás helyén tömör, fehéres, kiemelkedő beszürődés 6 mm. hosszú és 3 mm. széles átmérővel, szivárványhártyalob, mellső csarnok alján geny. Az 5-dik napon a beszürődés fekélyesedik s ettől a szivárványhártya felé egy fehéres, sárgás genyfonál nyúlik. A 8-dik napon keratokele, a 16-dik napon szivárványhártya-előesés és kötöhártyahurút. 3. Fekete házinyúl. Jobb szem : Oltás köny tömlő-váladékkal, mely 25 perczig volt hivatalos halvanyvízben. Bal szem : Oltás könytömlő-váladékkal, mely 25 perczig volt bórsavas oldatban. Jobb szem. A beoltás 2-dik napján a beoltás helye alig zavaros, a szaruhártya egyéb része tiszta; a 3-dikon a beoltás helye felismerhető, de nincs infiltratio ; a 8-dik napon kis szürkés homály a beoltás helyén, teke rendes.