Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-06-26 / 3. szám

55

5&

Az állaton végzett kisérlet megfelel a kérdésre, ugyanis: „A sugárnyulványoknak a szivárványhártyával történő együttes eltávolítása a szem látképességének tönkretevése s az egész szerv legnagyobbmérvű megkárosítása nélkül nem képzelhető.“ (Graefe’s Archiv f. Ophth. XXVI. 3. 117. 1.) Hunyady.

Hályogműtétek után fellépett rokonszenvi lob egyes eseteinek felsorolása.

Rokonszenvi lobnak hályogműtét után előjövetele első ízben a szemészeti társulatnak 1874-ben tartott gyűlésén lett bővebben ismertetve.

Itt Klein tr. hozta ezen tárgyat felszínre, felemlítvén, hogy már ismeretes az irodalomban két eset Critchettől, egy Schweiggertől, négy Arlttól, egy Moorentől, a melyekhez két esetet ő is sorolhat saját tapasztalásából. A vitatkozás folyamán kiderült, hogy hályogműtét után fellépő rokonszenvi lob esetet más szemészek is észleltek. Említett egy esetet Josten, kettőt Horner, egyet Hűnél, egyet Meyer Ede és öt—hatot Arit (a fentebbi eseteket bizonyosan beleszámítva).

Knapp, ki ezen gyűlésen elnökölt, constatálta, hogy hályogműtét után 16 rokonszenvi lob lett felemlítve.

Ezen rokonszenvi lob okául felhozzák nem csak az iris becsiptetésénél fellépő hegvongálást, hanem nagyon környi metszésnél magának a hegnek vongálását is, továbbá magának a lencsetoknak beszorulását (Horner), szintúgy a toknak és a bennelevő izzadmánynak zsugorodását (Hűnél). — Itt Arit felemlíti, hogy lebenyes kivonás után aligha lehetne észlelni ilyen rokonszenvi lobot.

Az amerikai szemészeti társulat gyűlésén 1880-ban Webster tartott előadást e tárgyról, a midőn I x új esetet sorol fel, melyek közül 3-at más észlelők közöltek vele. A végeredmény következő volt: 4 esetben mindkét szem tönkre ment; 1 esetben a műtett szem ment teljesen tönkre, a másik jelentékenyen károsult ; 1 esetben a műtett szem tönkrement, de a másik lobos szem meggyógyult; 1 esetben az operákon csak fényérzés maradt meg, a másikon a látás keveset^ csökkent; 1 esetben az operált szem használható látképességet nyert, a másik lobos szem a mely utólagosan operáltatott, jó reményt nyújtott, az illető azonban meghalt, mielőtt erről pontosabban meg lehetett volna győződni; 2 esetben mindkét szem jó állapotba visszajutott;

végre 1 esetben a rokonszenvi lobban beteg szem tönkrement, míg az operált szem élethossziglan jó látképességgel bírt. A vitatkozás alatt is kiderült, hogy ily rokonszenvi lobot még mások is észleltek. Es pedig:

Matthewson 1 esetet észlelt saját gyakorlatában, s 4—5 esetet ismer, a melyek más collegük gyakorlatában fordultak elő. Ó úgy vélekedik, hogy ellene kellene állni a kisértésnek hályogot operálni mindaddig, míg a másik szem lát.

Derby a rokonszenvi lobot hályogműtét után rendkívül ritkának tartja, ő 287 extractio után egyszer sem észlelte.

E. Williams egyszer látta gyakorlatában, hogy egyoldalú extractio után mindkét szem tönkrement.

Noyes 250 extractio között 2 rokonszenvi lobot észlelt.

Harlan 1 esetet, Wiliam Thomson 2 esetet észleltek.

Agnew azt hiszi, hogy rokonszenvi lob 2—3%-ban mind azon esetekben előjön, melyekben az operált szem teljesen tönkremegy. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. 1881. XIX. Mai.) Somogyi tr.

Teljes synblepharon a négy szemhéjon, műtétel, az egyik szemen látás helyreállása.

Keyser tr.-tól Philadelphiában.

43 éves egyén mindkét szemén 1876-ban erős gyuladás volt, melynél a szemhéjak erősen kidagadtak s bő gennyes váladék tolyt a szemrésekből ; ugyanekkor pneumoniát kapott és két hétig feküdt. Ebből felgyógyulván, szemeit nem volt többé képes nyitni. Vizsgálatnál mindkét szemhéj erősen össze van nőve a

tekével, csupán keskeny rés maradt szabadon a szemhéjszélek között, melyen át látni lehetett, hogy a szemhéjak belfelületéről vastag hártya bocsátkozik le és az egész corneát befedi; úgylátszott azonban, hogy e hártya a corneával csak lazán függ össze. Csak fényérzés volt. Kevés reménynyel ugyan, de műtéve lett a következő módon : b. sz. a belső eresztéknél a segéd 4 szemhéjakat lehetőleg szétfeszítette, úgy hogy magas kiugró redő állott elő, melyre egy metszés történt; az így támadt nyíláson át vájt kutasz lett a hártya alá vezetve, mi igen könnyen sikerült, és a cornea harántátmérőjének magasságában a hártya az egész szemrés hosszában kettéhasíttatott ; a hártya a corneáról óvatosan lepraeparáltatott, a szemhéjak a tekéről leszabadítattak, a hártya lebenyei pedig a szemhéjak belfelületére illesztve, varratokkal erősítettek meg. A műtétet követő visszahatás igen csekély volt ; a cornea naponként tisztult, csak a szemhéjak zárása volt kissé nehéz, ezért védüveget kellett használni, s a cornea nedvesen tartására közönséges olajat többször napjában cseppenteni. Két év eltelte után a beteg a szemrést kellően zárni képes volt, szabadon járt-kelt, V = 10k00. (Zehender, kiin. Mon. f. Aug. 1880. nov. füzet.)

Ottava tr.

A chorioiditis disseminata okairól.

Adamük tnr.-tól Kasanban.

A chorioiditis disseminata néha bujakór eredménye ; más esetekben a rövidlátóknál előjövő szemfenéki tágulatokkal áll kapcsolatban ; kétségtelen, hogy olykor az üveglemez öregeknél gyakori hypertrophiai által idéztetik elő ; és még más esetekben a retinitis pigmentosával jár karöltve. De mindezen okok az öszszes ilynemű megbetegedéseknek csak igen csekély részére alkalmazhatók ; igen kevésre nevezetesen azon 40 eset közül, mely a kasani szemkórosztály 16 ezer betege között észleltetett.

E 40 beteg közül 5 szenvedett syphilisben, mind kóros emberek, kiknél a bujakór már régen megszűnt; további 3, febris recurrenst adott okúi, makacsul ragaszkodván azon állításhoz, hogy látásuk csak a kiállott betegség óta romlik; egy nő látása csökkenését onnan származtatja, hogy fejével egy deszkába ütődött; végre még két egyén meghűlést emleget, mint a chorioiditis okát. E 11 esetben nem vagyunk képesek teljes biztossággal elvetni a felhozott okokat, noha nem lehetetlen, mikép különösen a 6 utóbbinál már fenállott a chor. diss., midőn a f. recurr. után atrophia csatlakozott hozzá, az ütés és meghűlés után pedig más ismeretlen okból csökkent a látás, úgy hogy a figyelmessé lett betegek csak innen származtatják már régen meglevő szembajukat.

De ezen okokat elfogadva is, még 29 eset marad magyarázatlanúl. Ezekben legfelötlőbb a tulnyomólag fiatal kor (9 bebeteg 16—26 éves, 6 más 30—35, 10 további 40 éves és csak 4 volt 40—50 éves), tehát az aetiológiából teljesen kizárhatók az öregkori változások. Azon feltűnő körülmény, hogy e meglehetős ifjú egyéneknél, a betegség már legtöbbször igen nagy fokot ért el, ama fölvételre kényszerít bennünket, mikép a chor. diss. az esetek többségében veleszületett. E föltevés mellett szól már a tény is, hogy a legtöbb beteg nem tudja bajának kezdetét megjelölni s csak azt állítja, mikép látása lassanként fogyott, sőt ha bizonyos időponthoz köti is annak csökkenését, a kóros változások legtöbbször már oly előhaladottak, hogy létrejöttüket a kijelölt időn belül sehogy sem vagyunk képesek kimagyarázni. Erre találó példa egy 35 éves nő esete, ki erős meghűlés folytán állítólag egy hét óta lát rosszúl (V=20/ioo)- A szemtükör a szemfenék 6/7 -ét elfoglaló magas fokú chorioid. diss.-t derített ki, a további vizsgálat azonban az alkalmazkodás bénulatát fedezte föl. Az érhártyalob tehát nála már régen fennáll s a hülés csak a bénulatot okozta, s csak is erre vonatkoznak a beteg panaszai, míg az egy hét előtti időből csak a szemfenéki megbetegedés biztos tüneteképen tekinthető hemeralopiát említi. Másik példáúl szolgálhat egy 18 éves beteg, ki a jobb szemén levő catar. congen. miatt keresett orvosi segélyt, míg bal szeme ellen semmi panasza sem volt, noha 20/30 látás mellett ezen is igen élesen kifejezett érhártyalob állott fönn. Itt a veleszületés mellett a jobb