Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-06-26 / 3. szám
43 44 hatása által! En legalább ebben az éppen ajánlottal szemben semmi előnyt nem látok.*) Végre legyen szabad néhány szóval reflectálni az ezen szakirat m. é. 5-ik számában is referált Pautinsky tr. „pilocarpin és homatropin“ czímű czikkére. Nem csodálkozom, hogy az ő kísérleti eredményei a homatropinnál az atropinéhoz hasonló, csakhogy mulékonyabb hatást derítettek ki. Úgylátszik neki szeptember hóban még nem volt tudomása Fuchs június hóban megjelent czikkéről, mely éppen nem azonos hatást derített ki az alkalmazkodás bénitására vonatkozólag. Ha azonban saját beismerése alapján nem is volt szándékában kimerítő élettani és pharmakodynamikus tanulmányt tenni, és mégis az ezen kérdés megoldására illetékes Tweedy-nél még illetékesebb akar lenni és támaszkodva két kísérletére azt mondja, hogy a: homatropin éppen nem antagonistája a pilocarpinnak, sőt utóbbit hatásában még látszólag támogatná is, úgy joggal kérdezhetnők P.-tól, hogy mire állapítja ő ezen két szer testvériségét, talán arra a hat köbcentiméternyi nyáltöbbletre, vagy a naponkénti kétszeri becseppentésre jelentkező rendszeres látatágulásra ? Tudjuk, hogy az atropin erős antagonistája a pilocarpinnak, tudjuk, hogy az utóbbi atropin-mérgezéseknél mint ellenméreg már egynéhány embernek mentette meg az életet; tudjuk hogy a centrális okból általános mérgezési tünetként jelentkező tág láta akkor kezd szűkülni, ha a szervezetbe bőr alatti befecskendések alakjában legalább is 3-szoros mennyiségű pilocarpin vitetik be, tudjuk, hogy az egy csepp i0/0-os atropinoldat által helybeli hatással kitágított láta kissé szűkül pilocarpin-injectiókra — a kettő pedig ellentétes versenyző —, ezt mind maga Pautinsky is tudja; és egy időben azt állítani, hogy a homatropin nem antagonistája a pilocarpinnak, hogy utóbbit hatásában támogatja is (nemcsak nyálelválasztó, de látaszükitő hatásában is?!) és azt mondani, hogy naponkénti kétszeri becseppentésekre (sic ! !) daczára a pilocarpin befecskendéseknek a láta rendszeresen tágult — ez egyszerre mégis sok. Alig lesz gondolkodó ember, ki P. gondolatmenetét követve, ne jutna ép ellenkező következtetésekre. Az erősebb erő győz, két hasonló összegezve nagyobb hatást fejt ki. De hogy egy csepp homatropin a szembe becseppentve mily úton és módon képes 2 centigramm bőr alá fecskendezett pilocarpin — mely a szervezetben általános hatást fejt ki —*hatását akár paralizálni akár támogatni, ezt nem voltam képes felfogni, de a tapasztalat is az ellenkezőről győzött meg. A többi között egy retina leválással bíró nő kétszeri punctió után pilocarpin-befecskendéseket kapott. Vizsgálás és ellenőrzés czéljából kezdetben atropin későbben homatropinnal tágan tartottuk a pupilláját, de mindkét szer szűkült a pilocarpin hatás tetőfokán. Annak elmúltával új becseppentésre persze hogy újra rendesen tágult. Miután részemről a homatropint az atropintól nagyban különböző és nem állandó hatásúnak találtam, miután ezen az idővel majdnem lépést tartó változása csakis bomlékonyságára vezethető vissza, miután a 'szárú és szivárvány lobos eseteiben hatásában egyáltalában még megpróbálva sincs, de az előzmények után indulva haszna és hatása nagyon problematikus, miután végre drágassága a használhatósággal semmi arányban nem áll; a szert mint gyógyszert feltétlenül, mint vizsgálati szert pedig a betegek anyagi helyzetére való tekintetből elvetendőnek vélem. A mi a múlt évi október 19-én elkészített homatropinoldattal újra fölvett controll kísérleteket valamint a megejtendő vegyi vizsgálatot illeti bátor leszek annak idején a t. kartárs uraknak rövid jelentést tenni. Pilocarpinismus (Pilocarpin-mérgezés). Sem az orvosi, sem pedig különösen a szemészeti irodalomban mindeddig nem akadtam hasonló észlelés közlésére, mint a milyent jelen czikkemben tárgyalni szándékozom és daczára annak, hogy a pilocarpin az újabb orvosszerek közt azok közé ’) Schäfer: „Ueber die Wirksamkeit d. Atropin, Duboisin, Homatropin“ czímű czikke (Archív f. Augh. X. 2. 186. 1. jan. T 881.) fentartja a homatropinról a' vizsgálati használatra menő ajánlatot. Ellenvetéseink ebben és más részletekben a fent mondottakban benfoglaltatnak. tartozik, melyek számos alakjaiban a legkülönfélébb megbetegedéseknek alkalmaztatnak1), még eddig nevezett gyógyszer által mérgezés, történt legyen ez huzamosb ideig való használata vagy pedig rendkívüli adagok egyszeri alkalmazása által, sehol sincsen felemlítve. Rendkívüli ritkasága tehát a pilocarpin-mérgezésnek hihetőleg érdekelni fogja a szaktársakat. Mielőtt a pilocarpinismus2) tüneményeinek leírására térnék át, röviden azon esetet akarom leírni, melynél a pilocarpint alkalmaztam. F. B. komlósi földmíves, 58 éves, 1879-ik évi márczius hóban jelentkezett nálam mint tökéletesen vak ember. Az anamnesisből kitűnt, miszerint 5 évvel ezelőtt nála főfájási rohamok kezdtek jelentkezni, melyeket rendesen hányás követett. Az egyes rohamok után a látképesség folyton csökkent és 2 év óta mindkétoldali vakság állt be. A szarúhártya fénye elfátyolosodva, oldalagos de különösen szemtükörreli vizsgálatnál pontozottnak mutatkozott, közvetlen érintésnél semmi visszahatást nem tanúsított. A láta ad maximum kitágúlt, fényre nem hat vissza; a conjunctiva bulbi kevéssé belövelt ; a szemgolyók kőkemények; az ismert nyomás alkalmazásánál beteg szikrákat, kékesszínű kereket stb. lát. A szemtükörrel csakis az üvegtest tökéletes elhomályosodását lehetett megállapítani, így tehát nem csak az excavátiót, de még a reczehártyát sem voltam képes látni. Beteg semmi fényérzettel nem bír. A sclerotomia3) után harmadnapra pilocarpinnak 2°/j-as oldatát alkalmaztam, úgy hogy naponta egy-egy Pravaz-féle fecskendő tartalmát fecskendtem a bőr alá. Az első adag fel lett használva, a nélkül azonban, hogy valami említésre méltó hatás mutatkozott volna; a láták régi állapotukban, de betegnek még is úgy „tetszett“, mintha némi csekély fényérzete volna már. A pilocarpinnak folytatólagos alkalmazása czéljából megrendeltem a második adagot és ebből este 7 órakor fecskendettem a bőr alá először. Feltűnt azonnal, hogy beteg, alig hogy a fecskendő tűjét (canült) kihúztam a bőr alól, már is kezdett köpni és még nem végeztem be fecskendőm elhelyezését, már is bő izzadás is mutatkozott, holott eddig a nyálelválás ugyan nem sokára, az izzadás azonban csakis a befecskendés után 5 —10 perez múlva volt észlelhető. Úgy a nyálelválás mint az izzadás feltűnően nagy fokúnak mutatkozott még ottlétem alatt. Két óra múlva visszatérvén betegemhez a köpés valamint az izzadás még folyton tart és igen bő ; beteg hevülésekről panaszkodik; távollétem alatt kétszer vizeletet is bocsátott. A pilocarpinnak eme fokozódott, eddig egyszeri belövelés után még nem tapasztalt hatásának oka egyelőre rejtélyes maradt előttem. Oldalagos fénynél eszközölt megvizsgálásnál a láták határozottan kisebbeknek mutatkoztak, és betegem biztosággal oda nyilatkozott, hogy „fénylik“ a szeme előtt. Ily állapotban hagytam el este 9 ‘/a órakor és midőn reggel visszatértem hozzá, s az óvkötést levettem szemeiről nagy meglepetésemre valamint rendkívüli örömömre betegem az égő viaszgyertyácska világításánál nemcsak ujjakat tudott olvasni de megtudta mondani azt is, milyen hajaim, szakálnövésem stb. van. A láták ad minimum összehúzódva, mintha a sphincter pupillae-nek eserin-okozta görcsös összehúzása volna jelen. A „pilocarpinismus“-t tűzvén ki jelen közleményemnek tárgyáéi, nem akarok a visszatért látképességről, valamint a szemtükörrel történt, nehány nap múlva végbevitt vizsgálat eredményéről szólani. Visszatérek tehát a tünemények leírásához, mint ezeket úgy betegem maga, mint őt ápoló felesége előadta. Esteli eltávozásom után az addig észlelt tünetek még mindig fokozódtak, sőt a bő nyálelválás izzadás és vizeléshez még hányszékelés is állott be, úgy hogy betegem valamint felesége éjfél tájban el akartak hivatni és csakis azért nem hivattam, mivel a házban nem lévén kettőjükön kívül senki, a beteg magára ha-1) Morbus Brighti; koraszülés, illetőleg elvetélés műleges előidézése (Rokitansky C.); a szemészetben pedig üvegtest homály, glaucoma, reczeleválás eseteiben stb. 2) Per analogiam : Morphinismus, Argyrismus, Jodismus. 3) A sclerotomia sok esetben ugyanazon eredményt mutatta fel nekem, mint az iridectomia és igy utóbbi időben rendesen ezen műtétet végzem különösen iivegtest elhomályosodással járó glaucománál, annál is inkább, mivel siker hiányában utólagosan még mindig lehet a szivárványhártya-csonkitását végezni.
