Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-06-26 / 3. szám
45 46 gyatni nem akart. Időközben beteg húzó-szorító fájdalmat is érzett a szemtekékben és azokat úgy írta le, hogy határozottan a szivárvány összehúzódásra lehetett következtetni. Éjfél után a rohamos tünemények alább kezdtek szállani és reggeli látogatásom alkalmával csak nagy gyengeség és míg az óvkötést a szemekről le nem vettem, nagy lehangoltság is volt észlelhető, mely azonban rögtön jó kedvbe és örömérzetbe csapott át, mihelyt látóképességének visszatéréséről meggyőződött. Hátramaradt még felemlítenem, hogy ama pilocarpin-oldat, mely a leírt rohamos tüneményeket előidézte 2O°/0-ias volt, a mennyiben a gyógyszertárban négy centigramm helyett negyvenet vettek. (Gazdálkodási tekintetből ugyanis rendesen 0‘04: 2 grammban oldva rendelek). Betegemtől a gyógytárba sietve, ott azonnal konstatáltuk a tévedést. Betegem azóta — 2 éve — mindig jól lát, miről időnként értesít. Sziklai Károly tr. A szembe jutott vasrészecskéknek mágnessal történő kivevéséről. Csapodi István dr.-tól. Igen gyakori dolog, hogy valami olyan erővel ütődik a szembe, hogy belsejébe furakodik s ha benn marad, pusztulással fenyegeti nem csak ezt a szemet, hanem a másikra is átterjeszti ártalmát. Ez úgynevezett idegen testek közül súlyuknál, valamint ipari használásuknál fogva is nagyszámúak a szembe röppenő fém, kivált pedig a vastöredékek. Megtörténik ugyan, a mint az irodalomban ismeretes esetek bizonyítják, hogy hosszú időtartás alatt sem okoznak bajt; de az ilyen szem mégis folyton folyvást az elpusztulás csíráját rejti magában. Pedig nem is mindig könynyű kideríteni, vájjon van-e a. szem belsejében valami; sőt a beteg határozottan állíthatja, hogy csak szeméhez csapódott, de beléje nem hatolt az idegen test. Ha már meggyőződtünk a bennlételéről, akkor meg a kivevése járhat bajjal, úgy hogy pl. Power (Hosp. Rep. X.) azt ajánlja, hogy úgy is ritkán lévén a beavatkozásnak jó sikere, legjobb, ha várunk vagy ideje korán kiveszszük a szemtekét. Ennélfogva örömmel üdvözölhetünk minden olyan elbánást, mely egyrészt a fölismerést könnyíti meg, sőt teszi lehetségessé, másrészt módot nyújt a szemet kevésbbé sértő és sikeresnek Ígérkező műtevésre. Ilyennek tartom a mágnes alkalmazását, melynek, igaz, csak a vasra van czélirányos hatása az itt szóba jöhető tárgyak közül ; de így sem szabad fontosságát kicsinylenünk. Minthogy a mágnes alkalmazása napi kérdéssé vált, összegyűjtöttem a rá vonatkozó irodalmi adatokat, hogy a kérdés fejlődését, a használt eszközöket és a műtevés módjait a „Szemészet“ olvasói elé terjeszszem. A mágnest sebészek már előbb is alkalmazták, a budapesti egyetem hallgatói közt is él a hagyomány, hogy Stáhly mágnessal vett ki a testből vasat. Szemészi alkalmazásáról a legelső irodalmi adatra Magnus irányozta a figyelmet az Arch. f. Augenhlk. IX. 379. lapján; t. i. Fabricius Hildanus 1646-ban neje tanácsára mágnessal akart vasdarabot a corneából eltávolítani, de sikertelenül. Az újabb irodalomban első adatúl a Nagelféle Jahresberichte 1873. k. 233. lapján van ismertetve Hasner czikke (Beitr. z. Phys. u. Path. d. A. 79. 1.), a ki a corneába hatolt vasszilánkok kivevésére „némi haszonnal“ mágnesozott csípőt használt. Dixon (Ophth. Hosp. Rep. I. 280.) az üvegtestben talált hosszúkás fekete testecskét, melyet erős mágnes megmozgatott, sőt evvel annyira a szemteke falához szívatta, hogy lándsaalakú késsel készített seben át csípővel kivehette. (Arch. f. A. Vili. 81.) M’Keown (Brit. Med. Journ. 1874. June 20.) a szemet ért sérülés után fémfényű testecskét pillantván meg szemtükörrel az üvegtestben, a hová az a szaruhártyán át az iris sértésével jutott volt, az inhártyán 2 */2 vonalnyira a limbus mögött evvel párvonalas sebet készített. Iris csipőve! nem akadván idegen testre, mágnest dugott be jó mélyre ; érezte, hogy valami a mágnesre koczczant, azonban az inhártya sebének szélei két Ízben lesurolták, csak harmadszorra hozott ki a mágnes vasdarabot. A fiú néhány nap múlva kikivánkozott, mikor aztán négy hét múltán M. K. megvizsgálta, látásának megvolt a fele, látása tere pedig az orr felül volt valamivel szűkebb. (Nag. J. bér. 1874. 579.). Ugyancsak M’ K. (Dublin Journ. of Med. Science, Sept. vol. 62.) a figyelmet arra irányozza, hogy milyen fontos a mágnesnak a kórhatározásra (diagnosis) való használása (1. alább). Erősen befészkelt darabokat nem bírt megmozgatni. Használhatni a mágnest kutatásra is, hogyha szemtükörrel nem látunk fémet a szemben, így egyszersmind ki is hozhatjuk a megtalált vasat. (N. J. bér. 1876. 550.). Horner (Mitth. a. d. ophth. Kiin. Zürich) szintén ajánlja a mágnest vasdarabkák könnyebb eltávolítására, ha sikerül mélyen székelő vasat a sebhez közelebb juttatni. (N. J. 1876. 551.). Hardy (Lancet II. 1878. April) egy nappal a szemet ért sérülés után a lencsében látott élesen határolt zavarodás helyén gyanítván a szembe ugrott vasszilánkot, gyors beavatkozásra szánta magát, nehogy annak elsülyedése veszélyében forogjon a szem ; de nem akarván a lencsét kiereszteni, Weiss-féle mágnest kötött össze elektro-mágnessal s lassan közeledett vele a szemhez, mikor 4 hüvelyknyire volt, a vasszilánk kiszökött a lencséből s a szaruhártyához ütődvén a csarnok fenekére szállott, a honnan iris kimetszésével kivehette. Hályog fejlődött, de fölszivódott. (Centralbl. f. A. 1881. jan.) Knapp (Arch. f. A. VIII. 101.) idegen testeknek az üvegtestből való kivevésére általában horgot ajánl, ha vasrészecske van az üvegtestben, elfogadja Dixon módját, vagyis hogy kívül alkalmazott mágnessal juttassuk közelebb az inhártya sebéhez, ellenben M’Keown eljárását, a mágnesnak az üvegtestbe dugását sértőbbnek tartja a horog használatánál. M’Keown a Brit. Med. Journ. 1878. májusi számában két szerencsés műtevést ír le. Egyik esetben az iris letapadt szélén székelt fényes testecske, melyet a corneán metszett seben át bedugott iriscsipő elől elvesztett, míg hegyes állandó mágnesával kivehette. A másik betegnek az inhártyája és szaruhártyája határán ütött sebet a szembe pattant idegen test ; a fénytörő részek tiszták voltak, de nem talált a szemben semmit. A még friss sebbe bedugta mágnesa hegyét, érezte, amint valami rápattant s e 21li“' fémdarabkát úgy bele juttathatta a sebbe, hogy csípővel kivehette ; teljesen meggyógynlt. Hirschberg Centralbjatt-ja 1878. 196. lapján közölvén M. K. eseteit megigéri, hogy ennek eszközével, valamint másokkal is kísérleteket tesz s eredményeit közölni fogja. Ugyanazok közlése után Berlin tnr. a Nagel-féle J. b. 1878. 445. lapján azt jegyzi meg, hogy mindkét alkalommal a mágnesnak kell tulajdonítani a szem megmentését. A csipő elől kitért vasszilánkot legfölebb csak a szemet nagyon sértő keresés útján lehetett volna csípővel kivenni ; a másik esetben pedig meg sem lehetett volna mágnes nélkül találni ; holott a seb tágítása a sugártájon igen veszélyes lett volna, a bennhagyás meg izgatásával gyulasztotta volna meg a szemet. Manche (Malta)az 1879-iki Annali di Ottalm.-ban M’Keown eseteire hivatkozva pártolja a mágnes alkalmazását vasszilánkoknak az irisből s a lencse fölsziuéről való eltávolítására, ha ugyan elég nagy a cornea sebe, hogy a mágnes átférjen rajta, továbbá az üvegtestből is, ha kell, az inhártya sebzése útján. (Centralbl. f. A. 1879. 80. 1.) Hirschberg (Berlin) mintegy a Centralblatt-ban tett ígéretét teljesítve „Ein seltener Operationsfall“ czimen a Beil. kiin. Wochenschr, 1879. 684. lapján figyelmet keltő értekezést tett közzé, melyet a Centralbl. f. A. (1879. 376. 1.) után alább ismertetünk. Az angol kezdeményezések után a kontinensen ez a czikk tette a mágnest napi kérdés tárgyává s sikerrel biztató módszert és czélszerű eszközt nyújtván, előre láthatólag meghonosító a mágnes alkalmazását a szemoperálások terén. Az azóta végzett műtevések és kísérletek mindinkább tisztázzák a javallatok körét és bizonyítják a mágnes alkalmazásának fontosságát, mint a mely hivatva van, hogy sok esetben módot nyújtson, mikép lehet a sértett szemet megmenteni, vagy legalább a másikat amannak teljes föláldozása nélkül biztosítani. Hb. nyulak szemén elektro-mágnessal tett volt kísérleteket; mágnesa 1-—5 mm. hosszú vasdarabot 2—4 mm. távolságról ránt 3*