Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-06-26 / 3. szám

1

ü

SZEMÉSZET.

Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 26-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár.

3. SZ.

Vasárnap, junius 26-án.

1881.

Tartalom: Popovics Pál tr. Atropin vagy homatropin ? (Vége.) — Sziklai Károly tr. Pilocarpinismus (Pilocarpin-mérgezés). —- Csapodi István dr. A szembe jutott vasrészecskéknek mágnessal történő kivevéséről. — Könyvismertetés. A szem sérülései törvényszéki-orvostani szempontból, Hasnertől. — Deutschmann tr. A szemcsarnokvíz forrásairól. — Somogyi tr. Hályogműtétek után fellépett rokonszenvi lob egyes eseteinek felsorolása. — Keyset- tr. Teljes synblepharon a négy szemhéjon, műtétel, az egyik szemen látás helyreállása. — Adamiik tnr. A chorioiditis disseminata okairól. — Haase tr. Elővarrása a belső egyenes izomnak, az ellentétes izom átmetszésével; cornea-elgenyedés, következményes panophthalmitis és tekesorvadás. — Schmidt-Rimpler tnr. Adatok a bórsav által való fertőztelenítés ismeretéhez. — Leber tnr. Tanulmány az orbitatályogokról. — Dobrowolsky W. tr. Rokonszenvi glaucoma. — Leber tnr. Észlelések a sinus frontalis empyemájáról s a szemnek ezáltal okozott működési zavarairól. — Leber tnr. Átrakodási érhártyalob két esete, mely az ujjak genyes lobja után jött létre. — Leber tnr. Önként előállott episclerál tályog, mely gyógyult. —- Vegyesek.

Atropin vagy homatropin?

POPOVICS PÁL tr.-tól.

(Vége).

íme itt vannak az 1%-os homatropinnal megejtett vizsgálatok eredményei. Bonczkés alá véve most hatásának alakját, — könnyebb áttekintés végett az együttes hatást elkülönítve tárgyalandjuk — a láta tágulására vonatkozólag azt találjuk, hogy átlag 7 perezre esik a lemérhető tágulat kezdete, hogy az folyton előrehaladva 49 perez alatt átlagban éri el a maximumot. A maximumon való megmaradás és a hatás megszűnte vagyis a szűkülés kezdeti szaka közötti idő igen tág határok közt ingadozik, mert míg egyfelől látjuk, hogy a friss praeparátummal való kísérletnél (I. és II.) még a tágulás maximumán is határozott reactióval bírt erős fénybehatásokra, addig a további kísérleteknél diffus napfénynél való árnyékolásnál a reactió megszűnt átlag 1 óra 20 perezre, s hogy a VI. kísérlettől kezdve a becseppentés utáni 2 órára még fokális világításra sem mutatkozott reactio; a tágulás és szűkülés kezdete közti időtartam átlagban 15 órát tett ki, s hogy 23 óra alatt a hatás megszűnt, Kitűnik ezekből, hogy kísérleti eredményeink a mydriasisra vonatkozó közlött eredményekkel majdnem egyeznek, megjegyezvén, hogy a későbbi kísérleteknél a szer állása folytán ezen határok is mindinkább szélesebbek lettek.

De meglepő ellentétben állanak 'az alkalmazkodást bénitő hatásra irányult kísérleti eredményeink, mert egyetlen egy esetben sem voltunk képesek az alkalmazkodási készülék teljes bénitását vagy más szóval működésének hatályon kívüli tételét elérni. Ugyanis az átlag 8—12 D. alkalmazkodással biró egyéneknél azt találtuk, hogy az

I-ső esetben 10 D.-ról

Il-ik

III- ik

IV- ik

V-ik

Vl-ik

VII- ik

VIII- ik

IX-ik

8

9'5 11 10 13 10 9 9

5*5

5*5

4'5

3-25

2-25

2'25

2

2

i-75

D.-ra,

szállt le, de hogy tökéletesen béna soha sem volt.

Itt jutottam el azon ponthoz, melyet én az előttem közölt kísérletekben oly felületesen megfigyeltnek találtam s ennélfogva Achilles sarknak tartok, minek következtében szükségesnek — sőt jogosnak véltem a kísérleteket felületeseknek nevezni és tiltakozni azon legfeljebb talán Mercknek jövedelmi hasznot hozó kisérlet ellen, hogy az atropin — ha csak vizsgálati czélokra is — helyettesítessék az új drága szer által. Még azon esetben is, ha a szer állandó és nem oly bomlékony volna, ha az atropinéhoz teljesen hasonló hatása miatt -— mi azonban éppen nem áll — a rövidebb tartam szólna is mellette, financziális szempontból elvetendő volna az, mert nem méltányos, hogy akár az orvos, akár a szembeteg közönség viselje egy ötszörösen drágább szernek költségeit — csupán vizsgálati czélokra.

Hogy a szer nem állandó, hanem bomlékony, ezt csak gyanítom s egyelőre vegyileg kimutatható reactiókkal nem bizonyíthatom be. De hogy nem lehet állandó, ezt a kísérleti eredmények eléggé igazolják. Mert másképpen hogyan lehetne magyarázni azt a tényt, hogy a friss és a két hónapig állott praeparátummal megejtett vizsgálatok eredményei közt az alkalmazkodás bénitására vonatkozólag oly nagy a különbség; az I-ső kísérletnél a

10 D. alkalmazkodásból 5 *5 D. marad meg, a többieknél, minél nagyobb az időköz, fokozatosan lejebb és lejebb száll, hogy az utolsónál a 9 D.-ból csak 17 5 D. maradjon meg. Ez ékesebben szól, mint akármely vegyi vizsgálat s én azt tartom, hogy az oxytoluoltropin vizes oldatában állás közben végbemenő vegyi bomlás és újra-egyesülés végső vegyi terménye nem lesz más, mint a tropasavas tropin, vagy a mai névvel nevezett: atropin.

Ilyen szerért, — melynek gyári ára gramm után 20 márkába tehát 12 írtba kerül — kiküszöbölni a hatására és vegyületére nézve állandó és grammja szerint gyógyszertárban csak 3 forintba kerülő atropint, valóban kimenthetlen volna, ha tekintetbe veszszük még azon körülményt, hogy legtöbbször oly egyének kerülnek tágított látával való vizsgálat alá, kiknek a munkálkodás el lesz vagy el van már tiltva, kik sötétben sötét pápaszemet viselnek, s kiknek alkalmazkodási készülékre egyelőre úgy sincs szükségük. Ha pedig fénytörési rendellenesség vagy plane rövidlátás álarczával fedett alkalmazkodási görcs és túllátóság kiderítése forog szóban, úgy a homatropin — mint az alkalmazkodási készüléket csak részben bénitő szer — éppen nem fog czélhoz vezetni; hiszen minden gyakorló szemorvos tudja, hogy a hypermetropia latens kiderítése czéljából az oly hatásos atropinnak I°/0-os oldatából fiatal egyéneknél néha 5—6-szor kell becseppenteni, hogy a fénytörési rendellenesség tökéletesen nyilvánvalóvá legyen. Minő vizsgálati eredményekhez jutna az orvos a homatropin friss oldatával, ha annak hatása átlag 23 óra alatt tökéletesen és nyom nélkül elenyészik ? Nem lesz-e kitéve azon eshetőségnek, hogy egy pár órával előbb vagy később vizsgálva s a felderített szer hatástalanságában rejlő téves eredmény után indulva, rendelést eszközöljön, mely a beteg baját nem szüntetné meg ? Az ajánló urak a szemfenék részletes megnézése szempontjából is ezen mulékony és végeredményében nem biztos szert ajánlották fel vizsgálati czélokra azon indokolással, hogy kellemetlen a beteg előtt bevallani, hogy szűk pupilla mellett nem lehet a szemfenéket látni ; a homatropin mulékony hatása mellett pedig alkalmazásának bevallása felesleges?! Ha a szemfeneket szűk láta mellett pontosan megvizsgálni nem lehet, úgy legyünk őszinték, s valljuk be vizsgálati eszközeink hiányos voltát és a velők járó nehézségeket s tágítsuk ki a látát gyenge atropin-oldattal talán 1 : 2000—5000-hez, ‘/a óra múlva elég tág. 1 ’/2 óra múlva ad maximum tág látával fogunk bírni, s a vizsgálat után öt pereznyi időközben csöppentsünk be 1 °/0-os eserinoldatot s az eredmény az lesz, hogy mig a beteg haza érkezik, elenyészik az atropin hatása, sőt a hígítás mértéke szerint az utóbbi túlsúlyra is vergődik. A betegek legnagyobb része szívesen reááll ezen propositióra. Minek palástolni tehetetlenségünket egy bomlékony de a mellett oly drága szer rövid ideig tartó