Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-04-24 / 2. szám
35 36 magyarázni. Gräfe Albert sejtelme, miszerint a typicus félbehagyó kancsalság látszólag csak akkor fordul elő, ha a foglalkozás vagy életmód egyformasága alapján a nap bizonyos szakaiban ugyanazon állapotok ismétlődnek az idegrendszerben vagy a látás műveletében és így a nap bizonyos szakaszaiban végezni szokott, ugyanazon munka tenné megszokottá ezen időszakokra nézve ugyanazon szemállást, esetünkre nem alkalmazható, mert ebben az intermissió nem napszakokra, hanem napokra vonatkozott ; az alkalmazkodási viszonyokban sem kereshető az ok, mert hiszen a gyermeknek előbb kimutatott csekély hypermetropiája is emmetropiává alakult, sőt a kettősképek iránt mutatott közönyösségből az is kitűnik, miszerint a leánynak éles retinaképek létrehozására nem is volt elég hajlama. Magyarázatul tehát alig marad más hátra, mint felvennünk, miszerint ez egyszer mozgató idegpályán jelentkezett amaz ismeretlen idegingerület, melylyel tiszta intermittáló alakban annyiszor találkozunk érző idegeknél. (Pl. Neuralgia supraorbitalis Ref.) A kancsalság tisztán myopathicus természetét bizonyítja az eset kifejlődése is, mert az észlelés kezdetén, midőn az ideginger még kevés ideig hatott, a belső egyenesek túlsúlya nem volt kimutatható, de. idővel fellépett az, miután a sokszor ismételt ideg-impulsus az izom ruganyossági viszonyait megváltoztatta. (Centralblatt für Augenheilk. 1880. April.) Juhász tr. A conjunctivitis gonorrhoica kezelése felnőtteknél. Paulsen O. tr-tól Hamburgban. A kötőhártya takáros lobja kétségkívül a legsúlyosabb és legveszedelmesebb megbetegedések egyike. A betegség lefolyásáról nem bírunk ugyan statisztikai adatokkal, de az általános tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen szemek tőnkre mennek,1) daczára annak, hogy a kezelés a legszorgalmatosabban és lege artis haj tátik végre. És mégis, az eddig észlelt esetekben a tönkremenetel egy bizonyos időre elodázható - de nem volt megakadályozható a kezelés által. Mindenesetre itt is mint minden heveny fertőző kórnál a fertőzés belterjessége módosítja a betegség lefolyását, de szerzőnek eddig nem volt alkalma egyet is a könnyebb esetekből észlelhetni. Indokoltnak véli tehát egy idevágó súlyos esetnek a közlését, miután annak teljes gyógyulása az általa foganatba vett új kezelési mód folytán állott be. P. 30 éves altonai kereskedő, a bal szemen levő igen nagyfokú kötőhártyai takáros lobbal jelent meg. A héjak nagy mértékben duzzadtak, fájdalmasak, a tekei kötőhártya chemoticus, a cornea egész terjedelmében füstszerűen elhomályosodott, közepén egy mély, a szárú egy harmadát elfoglaló sarló alakú fekély. Bő híg, húslészerű váladék. A baj 3 nap előtt kezdődött s a jelenlevő húgycső-takárból lett beoltva. Prognostikai tekintetben igen kedvezőtlen volt a baj, mert a kötőhártya helyi tünetei az ecsetelést ellenjavalták. Hátramaradt az absolut nyugalom, jégzacskók és a szem szorgos tisztítása. Tudnivaló, hogy ezen baj kezelésénél a jég alkalmazása játsza a főszerepet és az eddig használatban volt jégzacskókat elvetendőknek tartja. Mert míg egyfelől csak a tekét magát borítják, addig domború felületökkel a iegkiállóbb részre fekiisznek s a többivel érintkezésbe sem jutnak. De miután a kötőhártya saját edényeit részben a távolabbi környezetből is nyeri, szerző véleménye szerint szükséges, hogy a pofa, homlok és halánték egy része egyetemben tétessenek ki a hideg behatásának. A laza, nagyobb zacskóval történő jeges borítás folyvást végeztetett. A genny eltávolítása labdaalakú fecskendő segélyével történt, a váladék mennyisége szerint szükséges időközökben. Váljon valamely desinficiens alkalmazása bír-e jelentőséggel, szerző eldönteni nem meri. A váladék kifecskendésére gyenge kali hypermang. oldatot és a jégzacskó alá bórsavba mártott vászondarabkát használt. De mindezen szerek ma is általános használatban lévén, jelen esetben a gyógyulást egy eddig nagyon kevéssé méltatott szer használatának — a hideg zuhanyozásnak — véli köszönhetni. A beteg ágya mellé vízzel telt edényt állíttatott fel magas állványra, és a beteggel éjjel nappal folytatva óránként b Wecker az ellenkezőt állítja: helyes kezelés minden esetet megmenthet. Az igazság valahol a kettő közt van. Sch. egy akó vizet használtatott el. Az ilyen zuhanyozás hatása valóban meglepő. Ha a beteg szemeit időnként nyitogatja, a szemből az utolsó gennyrészecske is elmosatik. Minden elhasznált akó víz után a héji és tekei kötőhártya duzzanata szemlátomást apadt, a héjak bőre ránczosodott s a zsongját vesztett levator palp, ismét működni kezdett. A beteg alanyilag is érezte a hidegnek fokozott jótékony hatását. A hideg vízsugár óriási hatása két irányban nyilvánul, a subparalytikus állapotban levő izmok —• tehát az edény izomzatára is —• összehuzólag s ennélfogva lobellenesen hat; másfelől a cornea felületes rétegében lefutó idegágak hatalmas izgató szere. Mert szerző az átmeneti redőben meggyűlendő gennynek és a jégzacskó által a corneára gyakorlott nyomásnak speciális bénitő hatást tulajdonít a szarúhártya idegeire, valamint ebből magyarázza a cornea gyorsan terjedő fekélyeit és szétmállását. A béna edénymozgató idegek a zuhany hatása által újra meg újra feleleveníttetnek s ezen az úton gátolják az általok beidegzett szövetnek elroncsolodását. Kezdetben a víz 12—150 legyen, később a szükséghez képest leszállítható. Nagy jelentőséggel bír a cső átmérője ; minél vékonyabb, annál kellemetlenebb és kevésbbé hatásos, s tapasztalata szerint a 6 mm. ürátmérővel biró legjobbnak bizonyult. Mindenesetre inkább tágabb legyen az, mint szükebb. Az alkalmazás ideje a bántalom belterjességéhez legyen arányos. Előhaladott szakban, hol nagy fekélyek vagy épen szivárvány-előesés van jelen, szükséges a vízsugár erejét mérsékelni (a víztartó edény lejebb eresztése által) de akkor hosszabb legyen a behatás. A bántalom előhaladásának vagy visszafejlődésének legszorgosabb személyes ellenőrzése kivánatos azon okból, hogy a kezelés a szerint intéztessék. A bántalom lefolyásában az első két nap alatt jelentékeny változás nem igen mutatkozott. A genyedés és a köthártya duzzanata egy fokon maradt meg, csak a fekély és a cornea maga kezdett tisztulni. A következő napokban az összes tünetek lassanként visszafejlődtek, és az 5-ik napon már az ecsetelés volt foganatba vehető. A felvétel utáni 8-ik napon beteg az ágyat elhagyhatta, és 14 napi járó kórodai kezelés (arg. nitr.-mal ecsetelés) után a gyógyulás befejezettnek nyilváníttatott. (Kiin. Mon. f. Aughk. 1880. deczemberi füzet.) Popovics tr. Újabb adat az ínhártyalob műtéti kezeléséhez. Wicherkiewicz tr.-tól, Posenben. Szerző szerint a seleritis és episcleritis fogalmai rendesen összekevertetnek, s bármelyik betegség legyen is jelen a kettő közül, ez alatt mindig a seleritist értik, miután ez mint önálló és igen makacs bántalom nagy mértékben magára vonja a figyelmet; pedig tekintve a kórszármazást, a kórképet, a lefutást és a kórjóslást, a kettő egymástól egészen különböző baj. Nem fogunk ekként tévedni ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a conjunctiva alatti kötőszövet lobja nem ritkán társul iritis, chorividitis, neuroretinitis, kerasitishez, sőt néha köthártya huruthoz is; míg ellenben a selerának lobja, bár nem ritkán mint a külső és belső szemburkok kóros változásainak következménye fordul elő, mégis ezenkívül, hasonlókép mint a cornea, önállóan, függetlenül is képes lobosodni. Arit a kérdéses folyamatot a selerán részletes scleritisnek tartja, és úgy nyilatkozik felőle, hogy a seleritis, a selerának külső rétegeiben fejlődik. — Pilz ellenben, az itt fellépő változásokat, — támaszkodva egy ilyen szemnek kórboneztani vizsgálatára — nem a selerán, hanem magában a selerában székelőnek tartja, s úgy hiszi, hogy ebben nem másodlagosan hanem elsődlegesen fejlődik. Ellenben az episcleritis, — ha csak trauma által nem — másként bajosan támadhatna elsődlegesen, tehát mint másodlagos betegség az alapbántalom megszűntével elenyészik ; ha azonban még is az episcleritis makacsságáról beszélnek és írnak, soha sem ez, hanem valódi seleritis értendő. W. elébb több esetben fáradozott a bajt, kisebb-nagyobb szerencsével, megszüntetni. Midőn később Adamük tr.-nak czikke megjelent a seleritis műtéti kezeléséről, az általa nagyon dicsért és sok ízben alkalmazott bemetszéseket a sclera lobos részletébe W. is 8 esetben megkisérlette.
