Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-04-24 / 2. szám
*■ I*-29 ■ — 30 , -■■■■■■ VIII ik kísérlet. Dec. 16-án. H. F. 28 éves orvos, jól reagáló, 2 mm. széles pupilla, közelpont 112 mm. — Becseppentetett 9 óra IO perczkor. 9-I5 púp. átin. 3 mm., jól reagál kp. 120 mm. 9-25 5 1l 2 „ renyhén 77 !55 7? 9'4° 77 77 7 V» » nem reagál 77 238 77 fokál s világításnál alig, de észrevehetően reagál 9' 5° púp. átm. 8 mm., nem reagál kp. 342 mm. ICC— púp. átm. 8 mm., nem reagál kp.+ 10-sel 135 mm. io-io V " 8 , „ „ 77 77 159 77 11 -io 77 *7 8 „ „ 77 7? 186 77 11*40 «7 „ 8 n íj « 77 77 198 77 12 • 10 /? *7 8 r; ’) « 77 77 210 77 i‘3° 77 77 ü ° 7? 77 77 77 77 210 77 5''— 7? 7? ü ° 17 77 77 77 77 170 77 17.'XII. 9*10 7? 77 5 ., reagál 7? 77 135 77 10*10 77 V 3 ., jól reagál 7? 77 117 77 I 1*10 77 77 3 » » » 77 77 85 7? 12*10 7? 77 3 ?? ?j » 77 77 70 77 1*10 77 77 3 » „ .» ü\ *eg nél. kp. 320 77 4'— ?7 *7 9- 77 7? 7? 7? 77 7? 182 77 18. /XII. 10*30 77 77 9 “ 77 77 77 77 77 77 126 77 IX. kísérlet. Dec. 22-én. A. P. 23 éves bölcsész, kisfokit köthártyai hurut, jó átélesség, jól reagáló 2 */s mm. széles púp., kp. 108 mm. — — Becseppentetett 1 óra 45 perczkor. 1*50 púp. átm. 3 mm., jól reagál kp. 126 mm. 2*05 7? 77 5 „ renyhén 77 251 77 2*25 77 77 7 „ nem reagál 77 360 77 2*30 púp. átm 8 mm., nem reagál kp.-|-lO-sel 146 7? 2‘45 77 77 ^ 77 77 7? 77 77 170 77 3'— 77 77 ^ 77 77 77 77 77 193 77 3‘45 •7 77 8 77 77 77 77 77 228 77 4-15 7? 7? ^77 77 77 77 77 250 7? 5'— 77 77 q ° 7? 77 7? 23 •/XII. 8*45 77 77 q 0 7? 77 77 77 77 254 77 9'45 77 77 ^ 77 77 77 77 77 250 77 10*45 7? '77 7 77 7? 7? 7? 77 242 7? 12*45 77 77 7 7? 77 77 77 77 230 77 1 '45 77 77 ó „ alig reagál 77 7? 202 77 2'45 7? 77 5 „ renyhén 77 77 188 77 3'45 7? 77 3 „ jobban 7? 77 161 77 4’45 77 77 3 77 jól 77 77 139 77 24.XII. Q*— 77 77 2 „ 77 77 96 77 11*— 77 77 2 ,r 77 77 80 77 I 2‘— 77 77 2 „ „ üvegnél, kp. 339 77 2 *-------77 77 2 w « 77 77 77 250 77 4-77 77 2 „ „ 7? 77 77 168 77 25./XII. 8*30 77 77 2 „ « 77 77 77 M3 77 11*30 77 77 2 „ » 77 77 77 130 77 (Vége következik.) Egy szemgödörbeli csontnövedék története. Imre József tr.-tól H.-M.-Vásárhelyen. 't udjuk, hogy a szemgödör betegségei az összes szembajoknak 0*2 századrészét teszik s a szemgödör saját bajainak köriilbelől fele álképletekből vagy más daganatokból áll; a szemgödörben tumorok az összes daganatoknak, melyek a testen előfordulnak, majdnem egy századrészét teszik (Berlin R.). Tehát természetére s helyére nézve nem valami ritka dolog, mit a következőkben le akarok írni, annyival kevésbbé az, mivel az orbita álképletei között is épen a csontnövések igen gyakoriak s ezek közt ismét azokkal találkozunk legtöbbször, melyek a szemgödör felső falából indulnak ki. Más viszonyok teszik ezen esetet tanulságossá s a közlésre méltóvá. B. Viktória, most 64 éves hajadont már évekkel ezelőtt ismertem látásból, mint az utczán gyakran látható s általános figyelemben részesülő alakot, bal szeme helyén jókora daganat ált s mivel ezt bekötni nem szokta, látni lehetett hogy szeme j ennek alatta, az arcz közepén pislog. Másfél évvel ezelőtt volt alkalmam először megvizsgálni. Akkor megtudtam tőle, hogy kinövését mintegy 42 év óta hordozza s az neki a torzuláson j kívül soha semmi fájdalmat nem okozott ; a daganat sok év óta nem növekedett; néhány hónappal előbb azonban hirtelen fájdalmak állottak elő benne, a bőr megveresedett s rajta egymás után több, genyedző nyílás támadt. Egyszersmind tetemesen nőtt a daganat tömege; ő maga gyenge, étvágytalan lett s kínos fejfájásban szenvedett. Én a következőket találtam : a bal szemöldök tájon meglehetős meredeken kezdődik s a lágy részekkel együtt férfí-ökölnyi terjedelemben az egész szemgödri tájat betölti, az orrtól csekély barázda által választva el s a halánték fele szintén meredeken határolódva, egy mindenhol csontkeménységű, egyenetlen felszínű daganat, melyen a szemöldiv alatt és a halántéki szélén egy-egy kimagasló csúcs érezhető; a bőr vizenyősen duzzadt rajta 7 különböző nagyságú nyílás, szennyes szélekkel, melyekből rendkívül bűzös, piszkos színű geny ömlik ki, főleg nyomásra; kutatóval hosszú csatornákat s gödrös, érdes csontterületeket érezhetni a bőr alatt. A felső szemhéj zacskószerűleg, vizenyősen dagadt s messze lenyúlik ; felemelni könnyű s alatta ott mozog a szemgolyó. A szem egyenesen lefelé néz, láttengelye majdnem az arczéval egyközű síkban fekszik, hely a rendes helytől függőlegesen lefele esik, mindkét oldal fele képes egy keveset mozdulni, de másfele nem; alakja rendetlen: az aequator nem kör, hanem körülbelől ellipsis-alakú, tehát a nyomás miatt lelapult, de vízszintes irányban meghosszabbodott s általában tágúlt a szemgolyó. A kötőhártya vizenyős, a porczhártya egészben homályos egy kissé, alsó harmadában pedig tömör és kissé atheromásan elfajúlt forradás van (régibb kerat. neuroparalytica után bizonyosan). A porezhártya közepe egy vonalban van a szájzuggal. A láta tisztán kivihető, igen kevéssé reagál, nem egészen feketének látszik; szemtükörrel a szembe belátni nem lehet. Es e szem, annyi évtized után, ily nagyfokú kinyúlása mellett a látó idegnek, annyi minden fenyegető veszedelem között megtartott annyi látó képességet, hogy most újjakat számlál 5 lábnyi távolban ! Természetesen nem tehettem egyebet, mint hogy carbolsavas víz és olaj segítségével folytonos tisztán tartást tanácsoljak. A nő szorgalmasan követte is e tanácsot s mellé még, mivel állítólag fájdalmai ellen is jót tett meleg borogatásokat alkalmazott valami csodatevő fű forrázatából. A genycsatornák nyílásai lassanként tágúltak, a halánték melletti csontcsúcs átfúrta a bőrt, mely az egész tumor felett láthatólag megvékonyodott, s egyszer azzal a hírrel jött hozzám a beteg, hogy az egész csonttömeg mozog. Valóban mozgott is az, de olyan csekély mértékben még, hogy nem tartottam tanácsosnak még most kísérletet tenni az eltávolításra. Pedig ezzel egy kis olcsó dicsőségtől fosztottam meg magamat; egy hónap múlva átszellemült arczczal hozta be hozzám a kegyes aggszűz — az egész önkényt kiesett csontnövedéket, védszentjének dicséretét zengve. Ekkor, a csontdarab kiesése után félnappal, következő állapotot láttam; a másik szemmel majdnem egy vonalban tátongó nyílás volt, vízszintes irányban mintegy 4 cm. hosszú ; belőle bőven folyt a szagtalan, sárgás, híg geny; újjal a rendetlen alakú gödör felső 2/3-ának oldala lágy szövettel vastagon borított síma csontnak, alól ellenálló, de ruganyos, gödrös, gerendázatos hegszövetnek bizonyult. A szemhéjak már ekkor lohadtak voltak, a szemgolyó látható volt s tengelye nem lefele, hanem inkább előre irányúit. A szemgödör külső és felső széleinél a csontok rendetlenül szétállottak, kiszélesítve a homlokot és halántékot. A csontdarab rendetlen ovoid alakú, alsó oldalán egy nagy bemélyedéssel, hosszúsága 8cm., magassága 6, vastagsága (elölről hátrafelé, legvastagabb pontján) 61U i felszíne mindenütt egyenetlen, gödrös, dombos, rajta likacsos részek egészen elefántcsontszerű, síma, mogyorónyi, tömör csontrészletekkel váltakoznak ; súlyát nem volt alkalmam megmérni, mivel a nőt sem ígéret, sem rábeszélés által nem tudtam rávenni, hogy az előtte csodás közreműködés bizonyságáéi szolgáló „csontjából való csontotli nekem átengedje. A szem fölötti gödör nehány hét alatt megszükült, nyílása összehúzódott, belsejében heges gerendák emelkedtek ki, a váladék elapadt, a szemhéjak túltengettek maradtak, de vizenyösségök elmúlt s — a szemgolyó a szájzúg vonalából felemelkedett 2*
