Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-04-24 / 2. szám

annyira, hogy mikor a not múlt év jiovemberében utoljára láttam a bal porczhártya közepe alig l crn.-nyivei állott alább mint a másiké; az exophthalmus csekély volt, a külső szemgödörszél felett egy mogyorónyi nyílás, mely egészen tiszta, nern egészen diónyi nagyságú üregbe engedett betekintést. A látás nem változott, a szem mozgása kissé javult. Az előbb halvány, levert nő megifjodott, arcza megpirosodott, ereje visszatért.

Ez esetben egyik érdekes körülmény a csontnövedék spotán kiesése, mi igen ritka bár épen nem példátlan esemény (Berlin R. két ily esetre hivatkozik a régibb irodalomból); másik és azt hiszem nevezetesebb körülmény a látó-ideg rendkívül nagyfokú kinyulása mellett a látás megmaradása s azután a lefele „ficzamodott“ szemgolyó visszahúzódása rendes helyének közelébe. Azt hiszem nem tévedek, ha azt állítom, hogy ezen körülmények csak azért voltak itt együtt, mert a csontkinövés a homloköbölböl indúlt ki. Részint a kiesés előtt jóval előállott s erre magyarázható mozgékonyság részint és főleg a kiesés után talált síma falú, lágy szövettel béllelt üreg (mely épen oly bőven genyedzett egy ideig s aztán épen úgy megszükült, mint Knapp esetében, hol polypok voltak a homloköbölben) határozottan bizonyítja ezt. A szemgödör felső falát elpusztította nyomás által a csontnövedék, de nem haladt oly közel az orbita alsó oldalához, hogy összenyomhatta volna végkép a látóideget s mivel ez a kinyújtást elég jól tűri, s mivel az orbita megmaradt keskeny alsó részében az izmok is elég menedék helyet találtak, — lehetséges volt, hogy ha év múlva a szem még egyszer, kevés híján, elfoglalja az őt megillető helyet.1)

A színvakság magyarázata az ellenszínek elmélete alapján.

Hering tnr-tól.

Hat egyszerű látási érzettel bírunk, ezek: a fekete, fehér, sárga, kék, vörös és zöld, melyeknek különböző arányok szerint történő összetételéből származik valamennyi szín és látási érzet. Fekete és fehér különböző arányokban keverve a színtelen, fekete-fehér benyomások sorozatát alkotják. Az ily színtelen érzet világossága attól függ, milyen arányban áll a fehér a feketéhez s hogy előbbi mily élénken válik ki a keverékből. Az említett, többi négy alapszín ketteje által létrehozott érzet színezete is azon élénkségtől függ, melylyel egyik vagy másik alapszín részt vesz a vegyületben.

Kettőnél több alapszínt semmi színezetben sem ismerhetünk föl, soha sem foglalja az a vöröset zölddel vagy a sárgát kékkel együtt magában. Két ily színt, melyek soha sem vehetők egyszerre észre, semmi színérzetben ellenszíneknek nevezünk. Minden színes érzettel kisebb nagyobb mértékben színtelen benyomások is párosulnak, s ezek hozzájárulása szerint a világos-, sötét- és szürke színű érzetek keletkeznek.

Telítettségnek (Sättigung) szerző a határozottság és tisztaság azon fokát nevezi, melylyel a tulajdonképeni szín az összes benyomásból kiválik; árnyalatnak pedig a szín többé kevésbbé észrevehető elvegyülését színtelen érzetekkel. A színes érzet telítettsége attól függ, hogy mily arányban áll az egyszerű-, vágykét alapszínből össze tett tulajdonképi szín az összes benyomásban vele együtt befoglalva levő színtelen érzethez.

A psychophysicus anyagban (szerző szerint látóanyag: Sehsubstanz) hat, minőségileg különböző s a hat egyszerű alapérzetnek megfelelő folyamatot kell megkülönböztetnünk. Miután a látó anyagban — bár különböző mértékben — valamennyi folyamat mindenkor, egyidejűleg működésben van; egyidejűleg jelen kell lenni mindenkor a hat alapérzetnek is. És így minden látási érzet e hatnak vegyüléke, de közülök csak néhány vehető határozottan észre, a többiek nem nyilatkoznak. Észrevehető lesz ugyanis legföllebb két szín s e mellett a fekete és fehér és így mindössze négy alapérzet. A spectrum sugarai mindannyian a fehér iránt fokozzák az érzékenységet, de úgy hogy a fehér csak mint a spectralis színek többé kevésbbé föltűnő keveréke jelenik

1) V. ö. : Berlin R. Krankheiten der Orbita. Die Osteome der Orbita. Graefe-Saemisch, Handbuch, VI. köt. 2. r. 725. 1. — Knapp. Beitrag- zur Pathologie der Stirnhöhlen. Archiv f. Augenheilk. IX. 448 1.

meg. A fénysugarak azon képességét, — melylyel a fehér megérzését elősegítik — a szerző a sugarak fehér értékének (weisse Valenz) nevezi. Ezen érték nagysága függ az ideghártyát érő, különböző hullámhosszal biró sugarak objectiv intensitásától vagy eleven erejétől és a látás szervének azon képességétől, melylyel e sugarak hatása alatt a fehér érzéklését elevenebbé teszi.

Legnagyobb, valódi fehér értékük van a sárga tájékának megfelelő sugaraknak s innentől kezdve ez a spectrum mindkét vége felé fogy. A minden fénysugárral közös fehér értéken kívül az egyes sugárfajoknak még külön színes értékük is van. Az alapzöld a színképet két félre osztja, melyek elseje (a vöröstől a zöldig) a sárgaértékű félt; második pedig (a zöldtől az ibolyáig) a kékértékü. félt képviseli. Az alapsárga a sárga értékű félt ismét két részre (a spectrum első és második negyedére) osztja ; az első negyed vörössárga értékű, a második sárgazöld értékű. A kékértékű félt az alapkék épen így zöld-kék értékű és kék-vörös értékű negyedekre vágja szét. A második és harmadik negyedben a zöld közös, s így ezeket a színkép zöld értékű részletének nevezhetjük ; míg az első és negyedik negyed, melyben a vörös szín közös, a színképvörös értékű részletét képviseli. Az első negyed sugarai fehér-, vörös- és sárga értékűek, az alapsárgának megfelelő sugarak csak fehér és sárga értékkel birnak; a második negyed sugaraiban fehér, sárga és zöld érték, az alapzöldben pedig csak fehér és zöld érték nyilatkozik ; a harmadik negyed sugarai fehér, zöld és kék értékkel bírnak, míg az alapkék csak fehérrel és kékkel; a negyedik negyedben végre fehér, kék, és vörös érték mutatkozik. Fehér és vörös értékű, egynemű fény, mely az alapvörös érzetét kelthetné, nem létezik, legközelebb áll ehhez a színképben előforduló legszélső vörös, melyben a sárga csaknem észrevétlenné válik. A napvilág változó színe — és a spectrumban föltűnő contrast tünemények miatt a három alapszín: alapsárga, — zöld és kék helyzetét a színképben meghatározni igen nehéz sőt azt is elképzelhetjük, hogy e pontok nem minden színlátóra nézve ugyanazok, sőt hogy egy és ugyanazon személyre nézve sem bírnak változatlan helyzettel. Az alapzöld fölkeresésére szerző szerint az intensivebb világítás alkalmas, míg az alapsárga és kék fényszegény spectrumban találhatók föl inkább. Ha a színkép két, különböző hullámhoszszal biró homogén fénye egyforma — pl. sárga értéket tanúsít, úgy az általok létrehozott sárga benyomást illetőleg egyenértékűek (aequalent). Két különböző hullámhoszszal biró, egynemű fény tehát sárga egyenértékűnek mutatkozik akkor, ha a sárga érzését egyformán mozdítja elő. E mellett az egyik fény fehér és zöld, a másik fehér és vörös értéket is foglalhat magában és a fehér, zöld és vörös értékek bármily nagyok lehetnek. Ha fehér és sárga értékű, egynemű fényt kék, és fehér értékű fénynyel vegyítünk; a sárga és kék értékek megsemmisülnek, míg a fehér értékek hatása összegeződik. Ha mind a kettő zöld értéket is foglalt magában, ezek is összegeződnének s a létrejövő benyomás fehéres alapzöldet tüntetne elő. Két oly egynemű fényt, melyek közzül egyik ép oly erős sárga (vagy vörös) hatású, mint a mily erős kék (vagy zöld) hatású a másik, szerző ellenszínűen egyenértékűeknek (gegenfarbig äquivalent) nevez. Mint egynemű úgy vegyes fénynél is alkalmazhatjuk az érték és egyenérték fogalmát s e szerint a sugarak keverékeinél is hasonszínű és ellenszínű egyenértékről beszélhetünk.

Általában két összetett fény vagy sugárkeverék vegyítése ugyanazon törvények szerint megy végbe, melyek két egynemű fény vegyítésénél érvényesek s e törvények a színvegyitésre nézve egyforma érvényűek a szín korongon úgy mint a spectralis színek elegyítését illetőleg.

Az ellenszínek elméletéből határozottan következik, hogy az oly szem, mely a vörös fényre nézve érzéketlen, érzéketlen a zöldre nézve is, és megfordítva; és hogy sárga színérzés hiányában, a kéknek is hiányoznia kell. Ily szemre nézve tehát a fénysugarak nem bírnának vörös és zöld, vagy sárga és kék, vagy általában semmi színes értékkel. Úgy tetszik, hogy valóban vannak szemek, melyekre nézve a fény-sugarak semmi vörös és így egyszersmind semmi zöld értékkel nem birnak, melyek tehát vörös-zöld iránt vakok. Hogy váljon vannak-e szemek, mely-ek a ténysugaraknak csak sárga és kék értékét nélkülözik, — míg a