Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-04-25 / 2. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 17-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 2.SZ. Vasárnap, április 25-én. 1880. TARTALOM : Alexander Béla. A s/.arucsap kórodailag előforduló összes alakjainak kórszövettana, különös tekintettel az itt fellépő szövetelemek eredetére. — Juhász Lajos. Közlemények Schulek V. tanár koródájából. A kóroda hályogműtételei az 18Y7—78 és 1878—79 tanévekben. Dr. Goldzieher V. magántanár tanfolyamából. A szarucsap kórodailag előforduló összes alakjainak kórszövettana, különös tekintettel az itt fellépő szövetelemek eredetére.*) Alexander Béla IV. éves orvostanhallgató. I. A történelem fonalát követve a szarucsapra vonatkozó legkülönfélébb nézeteltérésekkel találkozunk. Első, ki a szemtekének ezen kóros elváltozásáról tesz említést, az alexandriai korszakban élő Celsus volt ; a kórfolyamat eredményét (íTMfvöy névvel illeti; ő a szarucsap okát a szemteke belső hártyáinak megszakadása- vagy ellazulásában és a külső hártyáknak (resp. cornea) ez által feltételezett szőllőfürthöz (oratfr<)}) hasonló kidudorodásában keresi.1) Utána Paulus és különösen Aétius tesznek említést a staphylomáról, az utóbbi szerint két ok állana fönn annak keletkezésére vonatkozólag, létrejöhet vagy egy a cornea mélyében székelő lobos genyedő folyamat után, mely a cornea megvastagulását és elgörbülését vonja maga után, vagy pedig a prolapsus iridissel egybekötött szaruhártya-átfúródás és ezen két hártya későbbi elfajulásából. Az arab orvosok közül Abulkasis említi meg a szemnek ezen bántál mát. Az ophthalmologia tudományos művelődése csak a XVIII-ik században vette kezdetét és különösen franczia orvosok művelték, így Antoine Maiterjean, Jean Janin, Guill. Pellier de Quengsy és különösen Charles St. Yves2), kinek nézete szerint a szarucsap semmi más, mint a kóros és megvékonyodott szaruhártya előboltosulása feltételezve a humor aquaeus nyomása által, — a staphyloma szerinte lehet totale és partiale, lehet továbbá staph, sclerae (melylyel későbben Scarpa foglalkozott ; mai staph, intercalare), ha a tülkhártya azon részletében ment véghez a körfolyamat, mely a corneával határos ; ezen nézetet követték Heister, Günz, Mauchart, Gleize, Janin stb. A XIX-dik században a német orvosok működtek a szarucsap kórfolyamatának felismerése érdekében ; így Schmidt, Himly, Langenbeck, Beck, Walther, Rosas és különösen Beer, ki a staphyloma fogalmát következőleg határozta meg: „egy rendellenes, a szem czéljához nem tartozó, kitágulás által feltételezett, élesen határolt kiemelkedése — előnyomulása a szemteke sajátlagos hártyáinak a szemteke valamely táján.*) *) E munkálat Scheuthauer tanár kórboncztani intézetében — Dr. Goldzieher Vilmos magántanár vezetése alatt és általa gyűjtött anyag használatával — készült és nagyobb vizsgálatnak kimerítő kivonatát képezi, mel. 1879-ben egyet, pályadijat nyert. A szerző. *) Lit. VII. Cap. VII. 11. §. p. 391. 2) 1667—1736; könyve: Nouveau traité des maladies des yeux. Paris 1722. s) Ansicht der staphilomatoesen Metamorphose des Auges und der künstlichen Pupillenbildung. Az angol orvosok közül Wharton Jones, Taylor, Edmond stone, Wardrop, Mackenzie foglalkoztak tüzetesebben a staphilo mával, azonkívül még más búvárok: így Demours, Travers Jacobson, Staub, Ammon, Jaeger, Lechla, Jüngken, nemkülönben Fabini József Tophor az itteni egyetem volt szemészettanára. *) A mai nap irányadó gyógyászok a szarucsap beosztására nézve lényegesen eltérnek egymástól, ezen eltérés okát első tekintetre abban találjuk, hogy a búvárok egy része minden a szemteke mellső részletén előforduló ectasiát sorolnak a szarucsaphoz, másik része ellenben csak oly ectasiát illet a szarucsap megnevezéssel, mely ectasiák egy — részint a szaruhártyából, nagyobbrészt pedig a szivárványhártyából eredő — hegszövet által képeztetnek. Az egyik nézet Stellwag v. Carion-baxi talált képviselőre, a másik — az u. n. Beer-Arlt-féle Saemisch-ben, ki ezt tankönyvében tökéletesen elfogadta. Igaz ugyan, hogy Stellwag és iskolája oly folyamatokat sorol együvé, melyek különböző, sőt egymásután következő kórképekből fejlődnek, — igaz, hogy a Beer-féle fejlődésére és alkatára nézve valódi staphyloma egész külön helyet foglal el ; de szint’ oly igaz marad Stalhveg mondása : a szemteke mellső tágulatai különféle alakjainak megkülönböztetése csak theoriában lehetséges, ezeknek határai a gyakorlatban számos átmeneti alakok miatt összefolynak.) Nékem, kinek feladata a szarucsap kórodailag előforduló legfontosabb alakjainak szövettanát megírni, legtermészetesebbnek látszik az anyagot úgy elrendezni, hogy sem a kórodai kifejezések, sem pedig a boncztani alapszabályok kárt ne szenvedjenek. Ezen czél elérésére jónak találom, ha régibb műkifejezéseket újra felhozok, melyektől — mivel legtudományosabbak a különféle megnevezések között — a polgári jogot elvonni nem lehet. Ezen műkifejezések elseje cicalrix corneae ectalica cum synechia anteriore, mi nemcsak a legjellemzőbb név, hanem egyszersmind a folyamat eredetét is fejezi ki röviden. Ezen cicatrix lehet totalis, ha az egész szaruhártyát, — partialis, ha ennek egy részét illeti; az utóbbi székhelye szerint lehet centrális és peripherica. Míg a totálisnál a szaruhártya egész terjedelmében veszítette el átlátszóságát és rendes összeáliását, addig a részletesnél a hártya nem illetett része rendesen még átlátszó és normaliter boltoséit, lehetséges azonban az is, — a mi egyedül az alapfolyamattól függ, — hogy a nem illetett részek is mutatnak homályosodást és azonkívül különféle alakváltozásokat. A cicatrix corneae ectatica part. c. synech. ant.-ról mondottak megmagyarázására felhozzuk a következő példát: ha ez fekélyesedés következtében egy trachomatosus-pannosus szaruhártyában lépett föl, akkor a nem ectaticus részen számos pannus edény fog keresztül húzódni, ezen részlet azonkívül nagymérvű beszűrődést fog mutatni; oly ectaticus hegnél ellenben, ') Prolusir de praecipuis corneae naorbis. Budáé 1830« 2
