Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-02-29 / 1. szám
*5 A második szem 54 éves férfié volt, kinél a szem megbetegedése a kiízelés előtt két évvel kezdődött; amidőn is a sárgafolt táján mintegy 3/4-ed látideg nagyságú fehér folt találtatott, mely azonban nem bírt sorvadásos jeleggel, hanem kiemelkedett és felületén apró edényecskékkel volt ellátva. Kiízelés előtt 3/4 évvel a szem tökéletesen elvakult; fájdalmak azonban akkor is csak néhány hét óta tartottak, és a közegek mind annyira homályosak voltak, hogy a háttér nem volt vizsgálható ; de a volt kezelő orvos tudósítása szerint recegbeli vérömlenyek előzték meg a fájdalmak fellépését, melyek ellen a műláta képezés sikertelen maradt. A vízszintes délőben átmetszett teke vizsgálata főrészeiben megegyez az első esetével. így a szivárvány belső fele a szaruhártyához nyomott és ahoz tapadt; a lencse melső tokja szürkés izzadmánynyal megrakott ; az üvegtest hátsó része levált, és a levált hely megalvadt izzadmány által volt kitöltve, míg a levált részhez legközelebb eső üvegtest hártyásan megvastagodott. A receg a külső és belső félben levált, és a leválás apró redők alakjában az idegdombcsától egészen a súgártestig terjedt. Az idegdombcsa mérsékesen beméjedve csak részben és tisztán központosán volt kivájódva. Górcső alatt az üvegtest igen finom szemcsés alapanyagból állott nagy mennyiségű veres vértekecsekkel; azonkívül még nehány nagyobb és egészen friss vérömlenyekkel. Az üvegtestet leválasztott izzadmány apró szemcsés alapanyagból állott, rostany fonalakkal és számos veres vértekecsekkel. A recegben a csapocskák ugyanazon sajátságos bujálkodást mutatták, mint az első esetben. A sárgafolt táján az életben észlelt fehér foltot a készítményben nem lehetett feltalálni. A receg edényének falai erősen megvastagodottak, miért is az Árterek a minimumig szűkültek ; a falak üvegszerű megvastagodását magvak oly dúsan fedték, hogy amyloid elfajúlásra lehetett gondolni, melyet a vegyi vizsgálatok részben meg is erősítettek. Az idegdombcsa és látideg megváltozásai ugyanazok mit az első esetnél. A köthártya alatti szövetben számos vérömleny ; a tülkhártya feletti véredények bőven tartalmaztak vért; az érhártya, nemkülönben a tülkhártya és sugáredények kóros elváltozásokat nem mutattak. (Archiv für Opthalmologie 25. Bd. III. Abth, 163—172.) Torday, tr. A hófény által támadt vakságról. Schiss-Gemuseus tnr.-tól. Rég óta általánosan tudva van az, hogy a magasabb hegyi lakosok között télen át gyakran keletkeznek szembántalmak az által, hogy az emberek a napsúgárok által fényesen megvilágított havon védtelen szemekkel egyfolytában órákon át foglalkoznak ; s miután az ezen okból támadt szembajosok egyideig látni, — illetőleg szemhélyaikat felnyitni nem képesek : a betegséget hőfény által okozott vakságnak (Schneeblindheit) nevezték el. Sch. tnr. idevonatkozólag 1877. telén következő esetet észlelt: a 40 éves olasz munkás tiszta, napfényes időben, de igen éles északi szélben gyalog ment át a szent Gotthardon, s mire Andernatba érkezett, szemeiben igen heves égetést érezett, mely hideg vízzeli mosásokra nem enyhült, sőt egy nap múlva már annyira rosszabbodott, hogy szemhéjait nem volt képes felnyitni, és a felső szemhéjak megnedvesedtek, némileg megdagadtak. A szemrés erőszakos megnyitásánál nagy mennyiségű köny ömlött ki ; a szemhéjak körhártyája mérsékes fokban megduzzadt és rendesnél veresebb ; a teke köthártyája azonban rendes volt, úgyszintén a porchártya is. A gyógykezelés két napon át sötét szobában tartás melleit eczetsavas ólom vizes oldatávali borogatásokból állott, mire a szemek izgatottsága tetemesen alábbszállt, és a beteg öt nap elteltével teljesen gyógyúlva hagyta el a kórházat. Egy második, legközelebb észlelt esetben az angol tourista igen szép napfényes időben védtelen szemekkel több órán át járt a hótól fedett magas hegyeken ; ezen kirándúlásából szállására érve, szemeiben erős fájdalmakat érezett és szemhéjait nem volt képes felnyitni ; a mérsékes fokban megdagadt szemhéjakat csak erőszakkal lehetett egymástól eltávolítani; a. teke nem volt bántalmazva. Sötét szobábanmaradás mellett a bántalom jeges borogatások alkalmazására rövid idő alatt megszűnt. Az irodalomban közölt más eseteket is figyelembe véve nyilvánvaló, miszerint ezen hófény-vakság nem más, mint igen erős fényiszony mérsékes köthártyalobbal és csekély szemhéjduzzadással, mely utóbbit a szemhéjak erős összeszorításából és dörzsöléséből támadt másodlagos bántalomnak kell tekinteni; míg a köthártyalob a magas helyek éles, száraz levegőjének behatása folytán közvetlenül létrejöhet, mint arra különösen Hoppe- Seyler figyelmeztet; a mellett azonban nem lehet kétségbe vonni a hóra eső napfény közvetlen káros behatását sem, midőn valószínűleg még a sugarak vegyi minősége is sajátszerű beh atást gyakorol. A sugarak behatása ellen a védtelen szemek a szemhéjak fokozott összeszorítása, — majd gyakoribb pislogások által védekeznek, mi azután csak fokozza a kezdődő köthártyalobot ; azonban a fénysugarak annyira erősek és vakítók is lehetnek, hogy egy idő múlva a szemhéjak megnyitása az izmok által egyátalában lehetlenné válik. A levegő kiszáradása és a fénykisugárzás a kevésbé magasan fekvő helyeken és télen át aránylag sokkal csekélyebb, és innét van az, hogy azon földrészeken és a síkságokon nagyobbfokú hófényi-vakság nem igen észleltetik, noha az enyhébb fokban bizonynyal elég gyakran előfordúl. (Archiv für Ophthalmologie XXV. Bd. III. Abth. 173—178.) Torday, tr. — l6 — A felső szemhéj elephantiasisának egy esete. Wamberg tr.-tól. A 27 éves nő a bal felső szemhéj nagyobbodásával született, s azután a szemhéj évről évre megújult lobos tünetek mellett mindinkább nagyobb lett; a lobmentes időkben azonban növekedés nem tapasztaltatott. Különben a közép termetű, jó táplált és erőteljes nő szellemileg igen visszamaradt ; nála a felső szemhéj daganata széles alappal a homlokon veszi kezdetét és közel a szájzugig ér le; szélességben az orrgyöktől a halánték közepéig terjed; felületre egyenetlen, dudorzatos; a bőr felette igen ránczos, de különben rendes ; mintegy a dag közép részének megfelelőleg bemélyedt és vastag pörkkel fedett hely jelöli az utolsó tályog áttörését. Az egész felső szemhéj átment a daganatba, mintegy feloszolt abban ; a teke felé néző felületet szemcsés köthártya borítja, úgy hogy az egész daganatot valóban a szemhéj túltengésének kell jelezni. Az alsó szemhéj érintetlen ; a szemteke alakját megtartotta, tökéletesen elvakult és némileg fölfelé nyomott; porczhártya gyengén elhomályosodott. A dag legvastagabb alsó, oldalsó részén, középen kissé behúzódott ; szélei úgy fent a homlokon mint a halántékon lassan elsimulnak, azonban kisebb dudorok még a szélek közelében is léteznek, sa bőr mindenütt odanőtt a daganathoz. Igen érdekes ezen esetnél még az, hogy a jobb alszáron a felső szemhéjéhoz egészen hasonló összeállású és külemű daganat volt jelen, melyet en miniature szintén világra hozott és mely azóta ki-kiujult lobok alatt annyira nőtt, hogy a lábszár egész alsó részét gyűrű alakban köröskörül elfoglalta. Górcsői vizsgálatnál a dag lényegileg igen számos fiatal kötszöveti rostokból állott, melyekbe számos ruganyos rostok voltak beágyazódva, míg a laza kötszövet gyéren volt képviselve. A véredények száma inkább kevesebb mint sok, de mindannyian közel megrepedésig telvék vérrel, mely rendellenesen sok fehér vértekecset tartalmazott. A külbőr a daghoz hasonló elfajulást mutatott számos és igen nagy fagyúmirigyekkel. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. XVII. Jahrg. Nov.) Torday, tr. Mei.t.ékt.et : Egy kőnyomatú tábla Czeniceanu czikkéhez. Budapest 1880. Khór & Wein könyvnyomdája. Dorottya-uteza 14. sz.)
