Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-02-29 / 1. szám

ponton, nem volt többé endothel. Oldaltekintésnél az endothel szélén a sejtek kisebbek és magvaik hámatoxylintől erősebben szinezvék. Más változásokat nem lehetett észrevenni. Az egész iris kerek sejtektől erősen volt beszűrődve, a sejtek száma mellfelé igen szaporodott. Helylyel-közzel az iris felszíne szemcsés sebfelület küllemét mutatta. Vá.ndorsejtek is voltak az irisben, kivált a zárizom és a sugártestteli találkozás helyén. A vándor sejtek rakásának közepén, kivált az utóbb említett helyeken, sárgás elszínesedés mutatkozott, ha karminnal történt a festés. A sugártest kötszöveti része tele volt sejtekkel, a mig a föstenysejtek meglehetősen érintetlenek, kivéve, hogy felpuffadvák, ép úgy az iris hátsó felhámja. Azonban kivándorlási folyamatra lehetett akadni, a mennyiben a zinni-övcse rostjai és a föstenyhám között sejtrakások mutatkoztak, melyek többnyire kevés föstenyt tartalmaztak. A sugártesten kívül az egész érhártya szintén be volt szűrődve, még pedig choriocapillaris rétege a látidegig. A föstenyhám egészen intact; csak az idegdombcsa külső szélén mutatkozott kis burjánozási folyamat, mely netán egyidejűleg fennálló neuritistől, vagy hátsó csaptól volt leszármaztatható. A reczeg egészen ép. Az üvegtest hátsó része levált, elhigult; mellső része számos magvas hártyát és sejtet tartalmazott, melyek nyilván a sugártestből eredtek. A látideg világos tüneteit mutatta a lobnak, erős sejtes infiltratiót, de mely kis távolban a dombcsa mögött éles határt ért. De ezen lob folytatódott a chiasma felé, a látideg hüvelye igen nagy mértékben lévén sejtektől beszűrődve.

Eddig csak az egyik szemről szólottám, de a mi a belváltozásokat illeti, mindkettőre vonatkozik. A különbség csakis a csapadékra szorítkozik, mely a kevésbé beteg szemen jóval gyérebb volt.

Az iritis serosánál talált ezen változások több tekintetben érdekesek. Először is, mi a csapadék származását illeti. Nagyrészt a szivárványhártya mellső felületéről ered az, legalább ha az iris hátszínének sértetlenségét tartjuk szem előtt, más feltevés alig látszik helyesnek. Hogy egy része a sugártestből venné eredetét, nincs végkép kizárva, csakhogy nem volt bebizonyítható, hogy a Zinni övcsén átjuthatnak a sejtek. Azonban meglehet, hogy mint a cyklitikus genygyülemeknél (hypopyon) úgy itt is átvándoroltak sejtek a ligamentum pectinatum térközein a csarnokba. Itt legalább a csapadékban hasonló alkatrészű egész tömegek voltak. Megjegyzendő, hogy az iris környi részei szabadok voltak, némi sejtes beszűrődéssel. Ennek megfelelőleg míg az egyén élt, a teke feszessége rendes, vagy ha nem, akkor rendesnél csekélyebb volt.

Maguk a csapadékok, úgy látszik, a Descemethártya belhámját elpusztítják. Ha a betegség gyógyulásba tér, a belhámnak ujratermődése tételezendő fel, ilyennek tartom a belhám azon változásait, melyek a csapadék-csoportok perifériáján mutatkoznak.

Másodszor arra akarok figyelmeztetni, hogy az iritis serosa nem iritis, nem is csupán cyklitis, hanem valóságos neuritis a szó legtágabb értelmében. A szivárványhártyát, sugártestet, érhártyát és idegdombcsát csaknem egyenlően beszűrődve lenni látjuk, s körülbelül azon kórkép áll előttünk, mely a glaucomának felelt volt meg azon időben, midőn még ezt secretoricus érhártya'obként írták le.

Főleg azon körülményre akarok azonban figyelmeztetni, mely szerint a kétoldali iritis serosa egybefüggő betegség. Sajnos, maga a chiasma nem tartatott meg, de az ideghüvelyek (agyi burok) oly mérvű sejtes beszűrődést mutattak, hogy az egyik szemről a másikra való áttérés kétségtelenül kiviláglott. Sajnálom, hogy a közti tag — a chiasma — hiányzik, de nem mivel az összefüggésben kételkedem, hanem mivel érdekes lenne ennek módját ismerni. Ez a rokonszenvi lobra vetne némi világosságot. Tudjuk, hogy a rokonszenvi lob csaknem kivétel nélkül savós szivárványhártyalob alakjában lép fel, mely csakhamar az ismert végzetes fokra fejlődik. Ezen bántalomnál igen gyakran, mondhatni rendesen van neuritis jelen és mi sem ellenzi azon feltevést, hogy a sértett szem lobja ä látideg mentén terjed a chiasmán keresztül tova a másik szemre. Úgy hiszem, hogy hasonló történhetett ott, hol kétoldali érhártyabántalommal van dolgunk.

Nemrég volt esetem, melynél alig lehet mást, mint ily elterjedést az egyik szemről a másikra feltételezni.

Fiatal leánynál volt chorioiditis disseminata jelen az egyik szemen világos neuritissel párosulva. A tükör-vizsgálat a másik szem teljes épségét bizonyítá. 14 nappal később, az előbb ép szemen kétségtelen neuritis, de érhártyalob nélkül, még 14 nappal később terjedelmes fris érhártyalob.

Ha szem előtt tartjuk, hogy iritis serosánál sok esetben folytonos lob van jelen, s hogy a rokonszenvi lob éppen mint iritis serosa lép fel, úgy hiszem, ez idő szerint a közvetlen átterjedést feltételezni volna a legplausibilisabb. Tudvalevő dolog, hogy már Mackenzie is az átterjedésnek három lehetősége közül : úgymint a látidegen, a sugáridegeken és az edényösszeköttetéseken át, ez általam kiemelt módot tartotta a legvalószínűbbnek. Mindenesetre nagyon érdemes e viszonyokat puhatolni. Az én feltevésem könyűséggel értelmezi úgy a kórodai leleteket, mint azt, hogy a szemteke kifejtése praesentiv rendszabálynak tekintendő, de érthetővé teszi azon szomorú eseteket is, melyeknél az elkésett kifejtés után fellép a rokonszenvi lob. Nem akarom állítani, hogy az, mit előhirnöki jelenségekként fogunk fel, csakis ezen módon idéztetnek elő, ezeknél mindenesetre szerepelnek a sugár- és edényidegek is. De az ily előhirnöki tünetek a szem eltávolítása által legott elmúlnak. Azonban határozott véleményem, hogy a tulajdonképeni végzetes lobfolyamat, a fent leírt utat veszi, további vizsgálatokra hagyván fenn azonban a közelebbi részletek megállapítását.

Vitatkozás.

Krüger: Csak azt akarom kérdezni, váljon a test bonczolata nem nyújtott- e lényegest a nyirkmirigyekre, vagy beszűrődésekre vonatkozólag, melyekből sejtelemek vándorolhattak a vérbe.

Knies: A lefolyás felette gyors volt. Nem voltak más, mint minden megfulási halál változásai láthatók.

Krüger: Én egy iritis serosában szenvedő beteg nőt észlelek évek óta, kinél a betegség gyakori kiujulását nem bírom másként magyarázni, minthogy változások vannak jelen a nyirkedényrendszerben vagy a nyirkmirigyekben. Az illető egyén vérszegény, könyen kap gyomorhurutot, méhvérzéseket, s valahányszor elveszti nehány hétig étvágyát vagy valamivel bővebbek voltak méhvérzései, az időközben javulásnak indult iritis serosa mindig újból súlyosbodik.

Arit: Csak azért szólok a tárgyhoz, mert magam sem értelmezhetem a betegség bilaterális fellépését tisztán mechanikus úton létrejövőnek, hanem mindenekelőtt általános betegségekre kell tekintettel lenni. így vagyunk a keratitis scrophulosával vagy parenchimatosával, a hol nincs semmi helyi összekötő hid, hanem igenis okul szolgál a görvély- vagy bujakór. A mi pedig a ' rokonszenvi bántalmat illeti, ennek terjedési útját szintén nem merném a látidegben vagy ennek hüvelyében látni. A sugáridegekre vonatkozólag pedig bonczi vizsgálatok lesznek véghezviendők, a mint ezt például Goldzieher úgy látszik már kezdeményezte.

Különben az iritis serosa elnevezést jó lenne valahára elejteni. Én soha sem adoptáltam. A betegség voltaképen nem is iritis, hanem cyklitis, a melynél hol szenved a szivárványhártya, hol nem. így vagyunk a keratitis punctátával is, a mi nem más, mint iridocyklitis. A csapadék a sugártestből, illetőleg bizonyára a hátsó csarnokból ered. Hogy miként jut ide, nem tudom, de hogy mindig bőviben van a föstenynek, bizonyos. A betegség lefolyása után 1 2—3/4 évvel mindig csak a föstenyt látni.

Samelsohn: Bármily érdekes is Knies esete, az ahhoz csatolt messzemenő következtetést nem teszem magamévá. Mindenekelőtt Arlt-tal egyetértek az iritis serosa név elejtésére nézve, miután valóban különféle kórképek foglaltatnak össze alatta. Vannak ugyan oly esetek, mint minőt Knies előadott, de másrészt vannak olyanok is, melyek iritis serosa névvel jelölve keratitis parenchimatosa diffusa képe alatt lépnek fel és hol csak később mutatkozik csapadék a Descemethártyán, s mihez csak később csatlakoznak látaizzadmányok, scleritis és episcleritis, s hol a betegség hátraterjedését könyen lehet megfigyelni. Ezen két alaktól el kell különíteni egy harmadikat, s talán csak erre nézve