Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-12-26 / 6. szám
§7 88 később erre nem ügyeltünk, minthogy az állat a tokhegedés végstadiumának észlelésére volt rendeltetve és mentői tovább volt életben tartandó. A későbbi vizsgálat azonban kiderité, hogy az elhomályosodás nem szoritkozoít, mint a tengeri nyúl szemében rendesen, a lencsének a toknyilás szomszédos részeire, hanem általános cataracta kell hogy beállott legyen. A műtét után 321-ik napon az állat kimúlt, és szemei legott megvizsgáltattak. A kérdéses bal szemben mintegy 2 mm. átmérőü vastag központi tokheg van jelen, melylyel egy, a lencse mélyébe benyúló, igen fehér cölöpszerü lencsehomály áll összeköttetésben. A tokheg külső felszínén kicsi festenygyiirü látható, mely itt-ott a látaszéllel egybenőtt. Az iris eltávolítása után a környező rendes tok könnyed sugaras redőzetben van a heghez húzódva. A lencse kissé zsugorodott, egyenlítői átmérője 9 */*, vastagsági átmérője 5 Vä mm., 3/4 mm. vastagságú oly réteget mutat periferice, mely teljesen átlátszó és éles határral veszi körül a lencse elhomályosodott részét, kivéve a tokheg területét. A tokot az egyenlítőn köröskörül feJhasitjuk és óvatosan leválasztjuk a lencséről ■ folyadéknak legkisebb nyoma sem mutatkozik. Ezen leválasztás könnyen hajtható végbe, csak a heges rész válik kissé nehezebben le a vele egybefüggő elhomályosodott lencserészrői. A cataracta most a tokheg tájékán szabadon fekszik előttünk, a mig azt a heg körül mindenütt fedi az említett átlátszó lencseanyag rétege. Igen óvatos kikészítés által sikerül az átlátszó kéregállományt egész totalitásában csészeként leválasztanunk az elhomályosodott részről, a mely procedúránál kedvező volt az, hogy az elhomályosodott magrész compact minőséggel bírt. Azon helyen, mely a tokhegnek felel meg, köralaku ük van, melybe beleillik az elhomályosodott mag kupszetfi nyujtványa. A különválasztott kéregállomány vízben lebegtetve igen szépen mutatja ezen likat ; a kéreg rendes összeállást, szerkezetet és átlátszóságot külöl. Az elhomályosodott magrész ellenben igen compact ; rostjait tűvel könnyen lehet isolálni, ezeknek contourjai sötétebbek, széleik jobbára hullámosak, fogzottak és meglehetősen lelapultak. A hol a rostok még nagyobb csoportokban együtt vannak felismerhetni, hogy az egésznek átlátszatlan mínemüsége valóban az egyes rostok rendel'enessége által van feltételezve. A tokheg igen átlátszatlan és oldalt nézve különféle irányban egymást keresztül-kasul járó rosthuzalokat lehet nagynehezen felismerni, ezenkívül sok tűszerű jegeczeket és nehány cholestearin lapocskákat vehetni észre. Tokhámot a hártya vastagsága miatt a hegen nem lehet világosan felismerni. A lencse leirt magatartása alig enged más magyarázatot mint a következőt: az elhomályosodott és összezsugorodott mag a műtét idejekor jelen volt egész lencsét magában foglalja, mely a nagy toknyilás miatt többé-kevésbé egészen elhomályosodott; az előrenyomult lencsetömeg felszívódása után e tokhám burjánozása folytán a nyílást elrekesztő tokheg képződött; végre minthogy az állat még fiatal volt és élénk sarjadzási hajlandósággal bírt, csaknem egy év alatt a cataracta külső színén uj, átlátszó kéregállomány keletkezett. De az utóbbi nem terjedhetett a mellső sarkig, mert a cataractával egybenőtt tokheg akadályul szolgált, a miért is közepén köralaku lik maradt. Ha nem volt is az életben kimutatható, hogy a cataracta az átlátszó kéregállomány fejlődése előtt a bántatlan tok területén a lencse felszínéig terjedett, nem igen tehetni fel, hogy az elhomályosodási folyamat egyenletes módon kímélte volna meg köröskörül a toknyilás melletti legfelsőbb rétegeket, a míg másrészről a zavaros és rendes lencserésznek éles határoltsága és könnyű elkülönithetése is a mellett szól. hogy a változások az előadott módon létesültek. A jobb szemen a lelet lényegesen eltért a balétól, a menynyiben itt a lencse csak közvetlen szomszédságában a toknyilás nak homályosodott el, és nem volt kipuhatolható, képződött-e itt is uj átlátszó lencseanyag. A lencse maga nagyobb mértékben zsugorodott, egyenlítői átmérője csak 81/2—9, vastagsági átmérője 5 x/s mm. A fenntebbi észlelet igazolja tehát a Horner-féle magyarázatot a réteghályog keletkezéséről. A mi hályogalakunk hasonlatosságát a réteghályoggal növeli még az, hogy ez utóbbinál is előfordul nem ritkán tengelyirányú homály, mely tokközponti hályogban végződik. Ezen tengelyhomály, melyet v. Ammon hengerhályognak nevezett el, leggyakrabban szokta a réteghályognak mellső sarkát mellső tekközponti hályoggal összekötni ; azonban előfordul ily összeköttetés hátsó tokközpon ti hályoggal is egyedül vagy az előbbenivel egyidejűleg; a hengerhályog a lencse egész tengelyét az egyik sarktól a másikig is occupálhatja. A hengerhályog keletkezésére vonatkozólag már Knies is rámutatott a Horner-féle elméletre. Sértés által támadt réteghályog bizonyos eseteinek értelmezésére a mi észleletünk annál hasznavehetöbb lesz, mert itt is sértés ment előre. Fődolog az, hogy a hályogkégződés oka szűnjék meg hatni mielőtt elpusztaltak a lencse képző sejtjei, úgyhogy utólag uj lencseanyag sarjadzhassék. A réteghályog keletkezése megnőtteknéj, eltekintve a sértés által létrejöttéktől, mindesetre a nagy ritkaságok közé tartozik; v. Graefe leirt esetet, melyben iritisre képződött részleges látazár miatt alkalmazott iridectomia után réteghályogszerü homály találtatott. Magam egyetlenegy beteget észleltem typikus réteghályoggal. A beteg határozottan állitá, hogy csak késő életkorban vette észre a látsavart. Én azonban valószínűnek tartom, hogy a réteghályog már gyermekkorában volt jelen, csak hogy igen kis mértékben, később aztán a lencsehomály nagyon öregbedett. Egy 42 éves napszámos azon panaszszal jelenkezik, hogy 5—6 hét óta látási gyengesége van, mely előrement görcsroham után állott be és folyton fokozódik. Soha sem látott nagyon jól, de könnyen tanult olvasni és nem kelle igen közel tartania a könyvet szeméhez. A beteg gyermekkorának első éveiről annyit tud, hogy fogzáskor sokszor szenvedett görcsökben, a midőn, mint hallá, ajkain habzás látszott és egész teste össze volt húzódva. Az ily görcsök ]/4 óráig tartottak és koronkint többször álltak be naponta. 20-ik életévén túl, a legutolsó rohamot kivéve, nem voltak görcsei. Az utolsó roham fél óráig tartott és mint rokonai állítják, öntudatlan volt, de klonikus görcsök nem mutatkoztak rajta. Nyelvébe soha sem harapott ; táplálkozása gyermekkorában nem volt rósz, járni azonban csak 3 éves korában tanult. Status praesens. Mindkét oldalt typikus réteghályog c. 7 mm. egyenlítői átmérővel; a homály meglehetősen egyenletes, finom sugaras csikózattal és csak a szélezeten mutatkozik egész sora élénk fehér pontoknak és vonalaknak. Atropin becsepegtetés után a kitágított láta és lencsehomály szélei között igen keskeny szabad szegély marad, melyen keresztül a szem hátterét és az idegdombcsát láthatni. A vájt tükrön át az egész lencsehomály, különösen pedig közepe vörös színben tűnik fel. A láttér mindkét oldalt ép. A látás atropin becsepegtetés előtt: Jobb old. ujjakat megszámlál io‘ távolban, olvassa Jaeg. 18 sz. 6U t. Bal „ „ „ 16‘ „ „ „ 14 ,, 6“t. Atropin becsepegtetés után: Jobb old. S.= 2#/1#0 ; + 3 D> Jaeg, 5 sz. 8“ t. Bal old. S.= 2U/2no — 100 1 + 3 D- Jaeg. 9 sz. 8‘‘ t. Hat évvel később a beteg újból jelenkezett növekvő rövidlátásról panaszkodva. Ezúttal görcsökről nem tett emlitést. A réteg hályog magatartásában alig mutatkozik változás, csakhogy most a lencse perifériája is zavaros kissé, mi a hályog továbbterjedésének jele, A láterő valamivel gyengült. Vájt üvegek segélyével a távollátás csak kissé javul. A betegnek i°/0 atropint rendelünk látásának javítására. Egy évvel később, tehát 7 évvel az első jelenkezés után, a láterő még roszabb, ugv hogy atropin nélkül ujjakat csak 5—6‘ t. lát, és Jaeg. 20 sz. nyomtatványát nem ismeri fel. A lencsehomály határozottabban öregbedett, de a réteghályog jellege még mindig megvolt. 11/2 év óta a beteg nem mutatkozott, valószínű, hogy állapota azóta változatlan. Ezen esetben igazi réteghályoghoz később csatlakozott haladó hályogképződés. Bizonyítja ezt a kezdetben jelen volt lelet. A görcsök és a rachitisre mutató késő járás valószínűvé teszik, hogy a réteghályog már gyermekkorban keletkezett, csakhogy a homály kásőbb lassankint intensivebb lett. A láterő gyengülését a későbbi életkorban abból értelmezni, hogy haladó korral a láta
