Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-12-26 / 6. szám

89

go

szűkül, nem lehet, mert a réteghályog oly nagy, miszerint meglehetősen tág látát is egészen kitölt. Ha tehát a réteghályog gyermekkorban keletkezett, csak azt lehet feltenni, hogy az elhomályosodás lett nagyobb fokú. Hogy az utóbbi előfordulhat, idevágó észleletek bizonyítják. De másrészt az is bizonyos, hogy vannak oly minőségű réteghályogok, melyek a láterőt csak igen kis mértékben zavarják és műtétet nem tesznek szükségessé. Nemcsak azon réteghályog zavarja csak kis mértékben a szemet, melynek egyenlítői átmérője . kurta és a szem a hályog mellett néz mintegy el, hanem az is, mely kis intensitásánál fogva lehetővé teszi a rajta való keresztiilnézést.

A fenntebb előadott eset tehát semmiképen sem szolgálhat bizonyítékául annak, hogy a réteghályog a későbbi életkorban sértéstől vagy egyéb szembetegségtől függetlenül keletkezhetik, sőt kétséges, váljon egyáltalán elüforduIhat-e ez. Ha egyszer be van szüntetve a lencse képzősejtjeinek tevékenysége, vagy pedig ha ez már kicsi mértékre hanyatlott, akkor az itt támogatott elméletnél fogva a réteghályog képződése is lehetetlen. (Albr. v. Graefe’s Arch. f. Opth. 26. Jahr., Abth. 1., S. 283.)

Vidor tr.

A neuroretinitis kóroktanához.

Az irodalomból vett néhány igen ritka kóreset közlésével.

Fanzler Lajos tr., gyermekkórház! segédorvostól.

Tudjuk, hogy az elsődleges reczeglobon kívül, mely a fénytpercipiáló készülék túlságos erőmegfeszitése, annak különfélekép mértéken túli izgatása stb. efféle által idéztetik elő, a reczeg másodlagos lobos megbetegedése is fordul elő és pedig vagy az abban létrejött vérzések, vagy általános bujasenyv, veselob, leucámia, czukros hugyár vagy végre agyalapi dagok következtében. Ily tumores ad basim cranii azonban, mint pl. a glyosarcomák stb., melyek főkép a tuber-, infundibulum, a corpora quadrigemina, a cerebellum, pedunculi cerebelli és a 4. agygyomrocs táján fordulnak elő, rendesen a reczegnek a látideggel együtt való megbetegedését — a neuroretinitist — vonják maguk után. Hasonlóan az agy ujképleteihez viselkednek más intracranialis bajok is: igy agylágyulásí góczok, agyi vérömlenyek, agytályogok, meningitikus izzadmány a chiasmák körül v. hydrocoyhalus, élősdiek, csontból vagy csonthártyából kiinduló dagok; azután magának a látidegnek is legkülönfélébb ujképletei, végre a szetnürt kibélelő sejtszövet vagy csonthártyának lobos folyamatai és az ezekből vagy más utón származó genyedések, szemürbeli dagok és vérömlenyek. (Hyrtl említi, hogy a prágai szemészi klinikán egy egészen a pofáig kitolt exophthalmust észleltek, mely a teke mögötti űrbe történt, gyakran ismételt apoplexiák által tételeztetek fel.) —

A kóros folyamat vagy directe a szomszéd lobnak az ideg burkaira per continuo való átterjedése folytán jön létre, a honnan az ismét folytonosságban az idegelemek közötti kötszövet gerendezetre és igy egészen a reczeg kötszöveti alapállományáig halad, vagy az által hogy a vena ophthalmica kiürítése akármi úton — módon megnehezített, megakadályozott, legyen az feltételezve akár a vena ophthalmica vérét befogadó sinus cavernosusnak akár directe az idegnek és vele tehát együtt a benne lefolyó visszér compressiójától egy az orbita- vagy koponyaürt kissebbitő valami által. Ily visszeres pangást, az utána következő „Stauungspapillea-vel és neuroretínitissel és tehát amblyopiával, amint a boncztani viszonyokból legkönyebben kimagyarázható, legelső sorban a szemürt kibélelő, annak összes contentumainak közti hézagait occupáló és extra capsulam Tenonii fekvő sejtszövut lobos beszűrődése, vizenyős, serosus átivódása is foghat előidézni.

Ismerjük a sejtszövet nagyfokú oedematosus beivódási képességét, annak hajlandóságát lobos folyamatokra és genyes szétesésére, abscedálására, egyszóval annak könnyű megbetegedését alkati bántalmak, vérvegyi változásoknál és általános megbetegedéseknél, néha aránylag csekély oki mozzanatok behatásánál, légköri befolyásoknál sőt egész önszenvi alakban idiopathicusan is. Tudjuk azt is, hogy a messze távolságokra elterjedő, a szövetek

zigzugaiba, iirjáratokba, likakba és hosszú csatornákba behatoló, egyes szerveket betokoló és üregeket kibélelő sejtszövet egymással nyirk és véredény útján szoros összeköttetésben van és nem csodáljuk, ha pl. az ujjhegy megsértésénél és ezen seb septicus infectiojánál a hónaljárokban phlegmonosus inflammatio képződik, ha a szeméremajk akármily kis sebének ouerperalis fertőzése alkalmával még a medencze retroperitonealis textus cellulosusa is lobos beszüremkedés utján elgenyed.

Nevezetesen azonban az orbáncz az, mely ez utón néha a legnagyobb gyorsasággal terjed tovább. Volkmann szerint ugyanis az orbáncz kórboncztani alapja nem más mint a véredények igen nagy fokú dilatatiója és teltsége, mely fehér vértestecsek acut tömeges kivándorlását okozza a cutisba és a subcutan sejtszövetbe, miáltal ezek plasticus infiltratiót szenvednek. Ha felvesszük azt is, hogy Tillmanns vizsgálatai szerint az erysipelasnál gyakran baktériumok szerepelnek, hogy tovaterjedésének gyorsasága gyakran ezen coccusoktól függ, sőt hogy ott is, hol ily microszervezetek nincsenek jelen, a fertőző méreg, valószinőleg azok productuma és aszerint amint ez a nedvcsatornákba belé jutott vagy nem, lépne fel propagáló dermatitis általános fertőzéssel vagy circumscript, helybeli bántalom, akkor nem nehéz elképzelni, hogy arczobáncz jelenléténél ez még a legszűkebb csatornákon és likakon is áthatolva az orbita ür laza sejtszövetére átterjed, és annak nagyfokú kissejtes plasticus infiltrátioját idézi elő.

így igen könnyen magyarázhatók azon ugyan csak ritka esetek, melyekben az arczon vagy nyakon vagy garatban előrement orbáncz vagy heveny sejtszöveti lob vagy diphtheria után, egy vagy mindkét oldali ambliyopiával keltek fel a betegek, melynek okául a szemtiikörreli vizsgálat mint szemfenéki változást neuroretinitist vagy atrophiát mutatott.

Főkép ezen, azután még nehány ritka aetiologicus momentumra vonatkozólag akarok itt az irodalomból pár casuisticus, igen érdekes esetről referálni.

Hippel tnr. koródájáról Dr. Vossius egy 1 g éves egyén esetét írja le, (Kiin. Mon.-Bl. für Augenheilk. XVIII. 10.) kinek jobb szeme, daczára hogy albuminuria nem volt jelen, hogy vizellete sem idegen vegyi, sem idegen alakelemeket nem tartalmazott a legklinicusabban kifejezett retinitis aibuminuricát mutatta. Az egyén bujasenyvben sem szenvedett, hanem több év óta mindig újra kiújuló arczorbáncztól lepetett meg, mely főkép jobb oldalt jelentkezett gyakrabban és hevesebben. Utolsó ily rohama 1879. elején volt és ugyanez év Áprilisában jobb szemének látélessége egyszerre nagy mértékben fogyni kezdett, mi azonban kórházi gyógykezelésre ismét tetemesen javult. 1879. év Junius végén orbáncza kiújulván, az nagy mértékben a jobb szemhéjakra is átterjedt, mire Julius elején látélessége már ismét nagy fokban alászállt. Mig visus baloldalt ép, addig jobb old. V.=ao/20(l. Ugyanezen oldalt az üvegtest zavaros, reczeg majdnem egész alsó felében levált; e felett egy borsónyi apoplexia; a maculán fényes sugaras csikókból összetett alak, mely körül több sárgás fénylő plaques, mint azt. a retinitis nephriticánál szoktuk meg. Idegdombcsa kissé elszinesedett, contourjai elmosódvák. Láttér felfelé szűkült. Rendelvény ; sötétség, helybeli vérelvonás, mustárlábfürdő, subcután pylocarpin injectiók és napjában o‘02 sublimát belsőleg. Nyolcz nap múlva V.= 20/70, később=2/3 (=20/30). Üvegtest feltisztult, a reczeg falhoz simult; láttér szinte tágult.

1879. Augusztus elején jobb szemének látképessége ismét erősebben csorbult, hasonlóan roszabbra fordultak a szemfenéki változások is, daczára hogy erysipelas ez alkalommal nem ment előre. Fennt leirt therapia mellett azonban ismét javulás állott be.

1880. Február végén közvetlen előrement erysipelas faciei után szembaja csakhamar roszabbodott; a retinalis plaquesok szaporodtak, a retinalis véredények pedig scleroticus falzatot mutattak. V. = 2o/50 .

1880. Márczius végén ismét közvetlen orbáncz után visszaesés, a retinalis edények sclerosisa öregbedett. Ezen, egyszersmind legutolsó vizsgálatnál V. =20/30 volt; azóta szerző beteggel nem érintkezett többé, úgy hogy további sorsa felett felvilágosítást nyújtani már nem képes.

Ezen kortörténet átfutásánál látszólag kétséget engedő, vagy legalább is nem igen határozottnak látszik lenni az összefüggés orbáncz és szembaj között már csak azért is, mivel a látás csők-