Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-12-26 / 6. szám

*>5

86

lyogoknál módot nyújt oly gyógyulásra, mely néhány napnál több időt nem szokott igénybe venni. Nem is hiszem, hogy ez utóbbi hályogalakokra nézve nem akarnák a Heidelbergában e kérdést tárgyaló szaktársak továbbra is fenntartani a discisiot, és csak azért hajlandók elejteni, mivel egyes esetekben nehéznek vagy éppenséggel lehetetlennek bizonyult megkülönböztetni a valóban puha hályogot a viaszkeménytől. De ezen egyes esetek nézetem szerint csak akkor jogosíthatnának fel egy, magában véve felette ártatlan műbehatás helyett cserébe venni és általánosítani oly műtétet, mely a szem megnyitásával és ennek előre kiszámíthatatlan consequentiáival jár, ha bebizonyulna az, hogy ily esetekben a tokmetszés többnyire végzetteljessé szokott válni a szemre. Meglepőbb és látszólag kedvezőtlenebb esemény talán alig képzelhető tokmetszés után, mint az előadott 3 esetben, és mégis mily kedvező volt a lefolyás és az eredmény? Az igaz, hogy hetekig tartott a folyamat, de számba vehető-e néhány hét akkor, midőn ezáltal mélyen sebző műtétet váltunk meg igen könnyűvel, midőn továbbá megkíméljük a szemet maradandó oly változástól, mint minőt az iridectomia von maga után, ugyanis a colobomától, tehát oly állapottól, mely ha nem mondható is latba eső kárnak sem cosmeticus, sem funktionalis tekintetből, valami különös előnynek szintén nem tartható.

A tokmetszézs elvi elejtése ellen különben leginkább azon körülmény szól, mely szerint egyrészt a veleszületett hályogok túlnyomó részében a tok egyszerű felhasítása után valóban kiömlik a lencse híg tartalma és igen gyorsan tűnik el, de másrészt az, hogy eddigi ismereteink alapján képtelenek vagyunk biztossággal egymástól különválasztani a gyermekkorban előfon* dnló puha és viaszkemény hályogot. A kérdés tehát azon fordul meg, mi észszerűbb, az aránylag ritkábban előforduló viaszkemény hályogok kedvéért a valóban puha, higbennékű hályogokat is módosított extractió alá vetni, esetleg iridectomia kíséretében — az óvatos műtő ezt mindig fogja végezni — vagy pedig a veleszületett hályogok sorában aránylag túlnyomóan elüforduló puha, higbennékű lencsék kedvéért mindenütt a tekmetszést alkalmazni ? Tekintve nemcsak a magam tapasztalását e téren, hanem az irodalomból ez érdemben meríthető támpontokat, különösen pedig a tekmetszés ártalmatlansága mellett szóló azon egy körűi mányt, mely szerint Graefe Albrecht évek előtt a tokmetszést jóformán rendszeresitte haladott korú egyének hályogainál is akkor, midőn e hályogok még nem voltak teljesen megérve, és csak midőn már a tok felhasítására bekövetkezett volt a lencsetest nagyobb fokú tömörülése fogott az extrctióhoz, mondom tekintve ezen körülményeket a tekmetszést elvileg elejteni és a módosított extractiót általánosítani, nem tarthatom helyes eljárásnak}A puhának látszó gyermekkori hályog ellen, ha mindenkerr Jog alkalmaztatni a tokmetszés, és csak akkor fog igénybe vétetni utólag a módosított extractió, midőn visszahatási tünemények teendik ezt elkerülhetlenné, vagy pedig midőn hetek és hónapok múltán sem mutatkozik a tokmetszésnek foganata, akkor, úgy hiszem, legészszerübb lesz eljárásunk. Hogy már csecsemőkorban is végbevihetni veszély nélkül a műtétet, azt bizonyítják a heidelbergi szakülésen felhozott megbizható adatok, mi annál örvendetesebb, mert kétséget nem szenved, hogy a látásra korán képesített szem az élet egész folyamatán, hogy úgy mondjam ügyesebb lesz, mint az, mely munkálkodásra csak későn keltetik.

A jéglencse maghályogszerü elhomályosodása a tok megsértése után, általános megjegyzésekkel az állandó mag- és réteghályog keletkezési módjáról.

Leber Xh. tnrtól Göttingában.

Tengeri nyúl szemén oly czélból végzett kísérletnél, váljon minő a gyógyfolyamat a lencsetok megsértése után, 11 hónappal a tok egy darabjának kihúzása után maghályog mutatkozott, mely a tokheggel mintegy nyujtvány által volt összeköttetésben, a kéregállomány pedig átlátszóságát teljesen megtartotta volt. Ezen

változások szabatos megvizsgá'ása oly leletet szolgáltatott, mely, úgy hiszem, az állandó mag- és réleghályog keletkezési módjára ézve általában érdekes, a miért is azt közlésre m éltónak tartom.

Mint tudjuk Horner adott első kielégítő magyarázatot a spontan réteghályog létrejöveteléről. Azon magyarázat ama tényből indul ki, hogy a lencse a réteghályog keletkezésekor még fejlődési szakában van. Ha tehát a hályogképződés oka csak rövid ideig múlólag hat a lencsére, ezen hatás azon lencserétegekre maradhat korlátolva, melyek ez időszakban feküsznek a felületen, és midőn a hályogot létrehozó ok megszűnt, utólag uj, átlátszó lencserétegek rakódhatnak a homályos rétegre, úgy hogy ez utóbbi mélyebb helyre jut. Ugyanily procedura ismétlődhetik, úgy hogy ebből értelmezhető a kettős és hármas réteghályog keletkezése.

A lencsefejlődés ilyetén megzavarodottságának okát Horner a rachitisben ismerte fel, melynek igen sokszor egyazon időben az is szokott következménye lenni, hogy a maradandó fogak zornáncza hibás és a fogakat rachitikusoknak nevezzük. A rachitis Arit által már elébb tett azon észleletet is értelmezhetné, mely szerint a réteghályogban szenvedő gyermekeknek csaknem inindannyia görcsöknek volt alávetve, és hogy a gyermekeknél nem ritkán mutatkozik hydrocephalikus vagy más egyéb rendellenes koponyaképződés.

Davidsen S., ki tudtommal egyesegyedüli közlője a Hornerféle elméletnek a réteghályog képződéséről, a dolgot olyképen értelmezi, hogy a homályos réteg eleitől fogva homályosnak képeztetik ; azonban a másik lehetőség is figyelembe veendő, hogy t. i. a kérdéses általános zavar folytán a lencseanyag ujképződésében megakadályoztatik, és egyazon időben a már képzettnek legfelső rétege elhomályosodik, de hogy a zavaró ok rövid tartama miatt az elhomályosodásnak nem maradt ideje a lencse mélyébe leterjedni. Hogy melyik feltevés a helyesebb, ez idő szerint nehéz eldönteni, de meg bizonyos határig mind a kettőt össze lehet egyeztetni. Ha azonban a fogzománcz képzési zavarait, az e fogakon látszó hiányokat és fogyatkozásokat, egyszersmind pedig a réteghályog jelenlétében észlelhető kicsiségét az egész lencserendszernek tekintetbe vesszük, úgy látszik mintha a rachitis feltevése által mégis könnyebben lehetne értelmezni a folyamatot,

Éppen ily módon magyarázható a fiatal egyének maradandó maghályogjának keletkezése, miután a két hályogalak néha corabináltan lép fel egyazon szemben, másszor ugyanegy család egyes tagjainál az egyik, más tagjainál a másik alak fejlődik, és általábán mert a maghályog hasonló kóroki és kórhajlami viszonyok között szokott képződni mint a réteghályog. Ha ugyanis a hályogot előidéző ok igen korán jelenik meg és elég sokáig tart, akkor az elhomályosodás nem korlátlódik a felületes rétegekre, hanem lehatolhat a mélységbe is, és általános hályogot idézhet elő, de az általánosan elhomályosodott lencseállomány körül utólag még egy átlátszó réteg képződhetik.

Egyébiránt nem mindig könnyű valódi réteghályogot maghályogtól megkülönböztetni, a midőn ugyanis az elhomályosodott réteg igen vastag és átlátszatlan. Az elhomályosodott rétegnek ilyetén átlátszatlan minősége, mi által világos sárgás-fehér küllemet nyer — mint az elmeszesedésnél — a közönséges réteghályognál is csak utólag állhat be, amint ezt v. Graefe észlelte, a midőn egyidejűleg az egész lencserendszer kisebbedik.

Már most a Horner-féle elméletnek nem kis mértékben kel! támogattatní, ha kisérletileg kimutatható, hogy egy, már meglevő hályog külső felületén utólag átlátszó lencseanyag sarjadzik, és éppen e tekintetben van jelentősége a most közlendő észleletnek.

Egy nagy szürke tengeri nyúl csaknem központi kicsi szarusebein át a Serre-téle segélyével mindkét oldalt a rendes lencsetokból egy-egy darabka kivétetett oly czélból, hogy szemmel kisérjük a tokrés gyógyfolyamatát. A bal szemből — és itt csak ez jő tekintetbe — kivett, üveglapra kiterpesztett darabka átmérője 3 mm. A láta egész területén elhomályosodás következett be a lencse egy részének előnyomulásával, később ez utóbbi felszívódott és nagy tokheg képződött, egyidejűleg lefolyt könnyű iritis pedig nehány hátsó synechiát hagyott maga után. Hogy minők voltak a lencse mélyebb részei, az előnyomuló és a látást egészen kitöltő hályogtömeg miatt egyelőre nem lehetett megállapítani ;

6*